Emészd magad okosan! – 4 tipp a jobb döntésekhez

Mibe fektessük a pénzünket? Mikor vegyünk lakást? Milyen foglalkozást válasszunk magunknak? Menjünk-e egyetemre vagy inkább kezdjünk el dolgozni? Életünk során számos komoly, akár sorsfordító választás elé kerülünk. Az elégedett élet egyik kulcsa a jó döntéshozatal. Ha időben meg tudjuk hozni ezeket a döntéseket és bízunk döntéshozó képességünkben, sok időt és fáradtságot spórolhatunk meg magunknak. Ez a négy pszichológiai kutatáson alapuló tanács segíthet, hogyan fejlesszük ezt a képességünket.

1. Ne bízzuk el magunkat!

Könnyen be tudjuk csapni az ítélőképességünket, amikor elbízzuk magunkat életünk valamelyik területén. Talán 90%-ban biztosak vagyunk benne, hogy elég jól tudunk síelni a fekete pályához, vagy 80%-ban biztosak vagyunk abban, hogy meg tudjuk győzni a főnökünket, hogy léptessen minket elő, azonban több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy az emberek hajlamosak túlértékelni a teljesítményüket és a tudásuk pontosságát. Ha túl magabiztosak vagyunk bizonyos dolgok megítélésének pontosságában, akkor terveink fordítottan sülhetnek el.

Különösen fontos az időgazdálkodás terén felülvizsgálni, hogy mennyire állja meg a helyét a magunkról szerzett tudásunk. A legtöbb ember tévesen becsüli meg, hogy mennyit képes elérni adott időtartamon belül. Jobban járunk azonban, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz: Valóban csak 1 órát vesz igénybe, hogy befejezzük a jelentés megírását; vagy tényleg csak 2 órára van szükség, hogy megtanuljunk egy tételt? Ha túl magabiztosak vagyunk az előrejelzéseinkben, az komoly problémát jelenthet később önmagunk és környezetünk számára is. A túlzott önbizalmunkat főleg az ígéreteinkben érhetjük tetten.

Ha ezen változtatni szeretnénk, szánjunk időt minden nap arra, hogy megbecsüljük az adott napra kitűzött feladatok sikerességének valószínűségét és nap végén ellenőrizzük az eredményt, ez alapján pedig vizsgáljuk felül ítélőképességünket.

2. Keretezzük át a problémát!

A döntéshez kapcsolódó kérdésfeltevésünk és a problémafelvetésünk módja döntő szerepet játszhat abban, hogy milyen választ adunk a nehézségekre és hogyan mérjük be a sikerre való esélyeinket.

Képzeljünk el két sebészt. Az egyik azt mondja a pácienseinek: „A kezelésen átesettek 90%-a túlélte a beavatkozást”. A másik sebész ellenben így fogalmaz: „A kezelésen átesettek 10%-a belehal a beavatkozásba”. A tények ugyanazok, a kutatási eredmények mégis azt mutatják, hogy akik azt hallják, hogy „az emberek 10%-a belehal a kezelésbe”, sokkal nagyobb kockázatot érzékelnek a helyzet negatív kimenetelével kapcsolatban. Tehát,

amikor szembesülünk egy döntéssel tegyünk fel kérdések másféleképpen. Szánjunk egy percet arra, hogy a helyzet átfogalmazása megváltoztatja-e a probléma megítélését.

3. Beszéljünk magunkkal úgy, mint a legjobb barátunkkal!

Amikor egy nehéz döntés előtt állunk, kérdezzük meg magunkat: „Mit mondanék a legjobb barátomnak, ha ez lenne a problémája?“ Valószínűleg a válasz gyorsabban érkezik, amikor tanácsadás közben képzeljük el magunkat. Ennek az az oka, hogy ha úgy beszélgetünk magunkkal, mint egy megbízható baráttal, akkor az érzelmeink magunkra vonatkozó részét kivesszük az egyenletből. Ez segít abban, hogy bizonyos távolságot tartsunk a döntéstől és kicsit objektívebben lássuk a helyzetet.

Ez a módszer abban is a hasznunkra lehet, hogy kedvesebbek legyünk önmagunkhoz. Amíg önmagunkat hajlamosak vagyunk negatív mondatokkal bántani, mint például „Ez sose fog sikerülni” vagy „Semmit nem tudsz rendesen megcsinálni”, nagy esély van rá, hogy a legjobb barátunknak sose mondanánk ilyeneket. A kedvesebb belső dialógus fejlesztése gyakorlást igényel.

Ha az önmagunkkal való együttérzés szokásunkká válik, akkor javulni fog a döntési képességünk.

4. Címkézzük az érzelmeinket!

Manapság még mindig sok ember érzi magát kényelmetlenül, amikor az érzelmeiről kell beszélnie, pedig azok pontos felismerése és nevén nevezése fontos szerepet tölt be a jobb döntések meghozatalában. Az érzések nagyban befolyásolják, hogy miként választunk. A kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a szorongás például arra készteti az embereket, hogy biztonsági játékossá váljanak. Az egyik életterületünkön érzett szorongás könnyen kihathat egy másik területre, ami hasonló döntési mechanizmusokat indíthat be. Tehát például, ha valaki az éppen benyújtott jelzálogkérelme miatt aggódik, akkor valószínűleg kevesebb eséllyel hív el valakit randizni, mert ez túl kockázatos lépésnek tűnik számára.

Az izgalom viszont arra késztet minket, hogy túlbecsüljük a siker valószínűségét. Még ha csak kis esélyünk is van arra, hogy sikeresek legyünk az adott helyzetben, akkor is hajlandók vagyunk vállalni a nagyobb kockázatot, amikor izgatottak vagyunk a potenciális megtérülés miatt (ez például gyakran fordul elő a szerencse játékosoknál).

Tegyük napi rutinná az érzelmeink azonosítását. Figyeljünk arra, mikor érezzük magunkat szomorúnak, idegesnek, szorongónak vagy csalódottnak. Fordítsunk egy percet arra, hogy ezek az érzelmek, hogyan befolyásolhatják döntéseinket.