Engedd szabadon! – Amiért jó kint játszani

Napjainkban a kávéspoharakra ráírjuk, hogy a benne lévő dolog forró lehet; a lakásban a sarkokat eltompítjuk; sőt valamelyik pillecukron is olvashatjuk, hogy fontos harapható darabokra vágni azokat a 6 éves kor alatti gyerekeknek. Miért nem jó mindig az, ha féltjük a gyerekeket? Miért fontos, hogy a kinti játékot semmiképp ne tiltsuk meg? Milyen fejlesztő hatásai vannak a homokvárépítésnek? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Minden terméket egyre szigorúbb gyerekbiztonsági szabályoknak vetnek alá. Többek között a sok előírás miatt is nehéz beazonosítani, mi az, ami tényleg veszélyes. Jobban féltjük a gyerekeket, mint eddig bármikor. Mitől kell valóban óvni őket? Természetes, hogy féltjük a gyermekeket és a lehető legjobbat és legbiztonságosabbat akarjuk nekik. Viszont ma már olyan magaslatokig jutottunk el, hogy a túlféltő anyákra és apákra külön fogalom alakult ki, a helikopterszülőség.

Sokszor ez a túlféltés szörnyeket táplál. A szülő túl veszélyesnek ítél egy elemet, amitől távol tartja a gyerekét. Emiatt a gyerek elkerüli a veszélyesnek tartott elemet. Nem tanulja meg, hogy kell kezelni. Ha később viszont elkerülhetetlenül találkozik vele, akkor félelmet válthat ki, vagy tanácstalansághoz vezethet. Például ha nem engedjük magas helyre a gyermeket, de egy osztálykiránduláson a kilátóba mennek, könnyen lehet, hogy nagyon megijed a tapasztalt magasságtól. Mivel az általunk biztonságosnak észlelt zóna kicsi,

megfosztjuk a gyermeket a lehetőségektől,

amelyekből megtanulhatnák a körülöttük lévő világ jellemzőit.

Miért odakint?

Sok szülő félti a gyermekét a kinti játéktól, veszélyesnek titulálja azt. Ám gondoljunk bele, hogy milyen más tevékenységekbe engedjük bele gyermekünket, amelyek lehet, hogy elsőre nem tűnnek veszélyesnek. Engedjük, hogy egyedül nézzen tévét, használja a számítógépünket? Közösségi média profilja van? Ezek a dolgok elsőre talán ártalmatlannak tűnnek, viszont a gyerekek erőszakos vagy szexuális tartalmakkal találkozhatnak reklámok, felugró ablakok formájában. Mivel ezek közben szem előtt vannak, úgy gondoljuk, látjuk, mit csinálnak. Viszont az online térből, a médiából (hiába vannak a lakásban) sokszor több veszély leselkedik rájuk, mint a kinti tevékenységek során. (A gyerekek okos online jelenlétéről való cikkünk itt érhető el.) A kinti lét során ráadásul teljesen más jellegű játék folyik, mint bent. Miért van tehát pozitív hatással a kinti játék a gyerekekre?

1. Fizikai fejlődés

Talán a legalapvetőbb, mégis sokszor elhanyagolt aspektusa a kinti játéknak az, hogy testileg jót tesz a gyerekeknek. Gondoljunk csak a fogócskára! Ez az egyszerű játék – mint a szabadban lévők általában – aktivitást követel, megmozgat. A játék lényege az, hogy folyton szaladgáljanak a gyerekek. A mozgás által segít megelőzni a manapság kifejezetten sokakat érintő gyerekkori elhízást, miközben segít a csontok, izmok fejlődésében.

A mozgás mellett van még egy ok, amiért kifejezetten egészséges a kinti játék. Ez a tér jellegéből fakad. A szabad levegőn történik minden, közel a természethez. A friss, oxigénben gazdag levegő jó hatású az emberi szervezetre, szemben a lakásban lévő, sokszor elhasznált levegővel. A talajjal való érintkezés pedig erősíti az immunrendszert. Egy kutatás szerint az asztmás és ekcémás gyerekeknek könnyebb volt leküzdeniük a súlyosabb tünetekkel járó időszakokat, ha többet tartózkodtak a szabadban.

2. Kognitív-emocionális fejlődés

• Kockázat fogalma

Az alapvető feltevés (ha kimondatlanul is) a helikopterszülőkben az, hogy a gyerekek maguktól nem tudják eldönteni, mi a jó nekik. Szülői kontrollra van szükségük, amely meghozza helyettük a döntést. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, hiszen az élet kezdetén valóban támogatásra szorulnak a gyerekek. Viszont ahogy nőnek, kezdik megérteni a dolgok működését. Fontos szülőként segíteni azt, hogy a gyerekünk az élet egyre több területén legyen kompetens. Például tisztában legyen a kockázat fogalmával, és ne kívülről kelljen megmondani neki, mit szabad és mit nem. Így később nem kell félteni, hogy testi épségét veszélyeztető dolgokba megy bele, hiszen magától érzi a határokat.

Ezt a fejlődést például a kinti játékkal lehet elérni. Kint megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy ha a kezébe kerül egy szúrós bot, akkor az könnyen felsértheti. Később bármilyen szúrós tárggyal vagy késsel is óvatosabb lesz, hiszen tisztában van a működésével, veszélyével. Ha kicsi dolgon tanulja meg, hogy az ilyen típusú tárgyakban mi a kockázat, akkor a nagyot is biztonságosabban használja majd. A veszélyes helyzeteknél pedig egy

belső fék alakul ki benne,

hogy meddig szabad elmennie. Például hogy milyen magasra lehet felmászni egy fán, ahonnan még nem ijed meg a magasságtól, vagy könnyen meg tud kapaszkodni, nem esik le.

• Szabadság

A rendelkezésre álló nagy és kötetlen tér lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy futkossanak, hangoskodjanak. Egy szóval: szabadnak érezzék magukat. Itt nem számít, ha kiöntenek valamit, ha piszkosak lesznek. Nem kell ezekre a dolgokra odafigyelni. A nyitott és folyamatosan változó környezetnek köszönhetően sokkal felszabadultabb lehet a játék, a gyerekek megtapasztalhatják a határaikat.

• Kapcsolat a természettel

A természet egy igazi kincsesbánya. Új szagok, anyagok és hangok világa. Egy másféle, korlátlan módon felhasználható eszköztár. Ezekbe azt lehet beleképzelni, amihez a gyerekeknek épp kedvük van. Ha egy történetet játszanak el, akkor lehet a fa egy menedékhely, de a fogócska során lehet a „ház” is, ahol megpihenhet a játékos. Ezek a szimbolikus jelentések és az anyagok, tárgyak sokféle felhasználási módja fejleszti a kreativitást.

Ezeknek az új anyagoknak, növényeknek a megismerése természettudományos ismeretet is ad a gyerekeknek. A különböző anyagokat érzékelve kialakul a fejükben a sűrűség és a tömeg fogalma (még akkor is, ha ezt akkor nem tudják). A felvezetőben emlegetett homokvárépítés során például a tervezésen túl azt is megtanulják a gyerekek, hogy milyen természetű anyag a homok. Látják, hogyan változik, ha vizet adnak hozzá, hogyan lehet bánni vele. Arról nem is beszélve, hogy a jól felépített homokvár mekkora sikerélményt és önbizalmat ad a gyerekeknek.

Azzal, hogy a játék kinn történik, a gyerek közelebb kerül a természethez. Megismeri, mi az „élet rendje”. Erre több okból is szükség van. Egyrészt azért, mert az ember maga is a természet része, és az nála nagyobb erőt képvisel. Emberként ki vagyunk szolgáltatva neki. Másrészt, mert élőlények is vagyunk. A természet elemeihez hasonlóan működünk (például fejlődünk, elérjük csúcspontunkat, majd aztán „elhervadunk”). Harmadrészt pedig azért, mert amit jobban ismerünk, azt könnyebben tiszteljük és védjük. Így tehát a környezettudatos gondolkodásunkat is meghatározza, mennyire ismerjük meg a természetet.

3. Szociális fejlődés

Az építős vagy történetes feladatok sokszor társas tevékenységek, melyek a gyerekeket közös problémamegoldásra sarkallják. Ezek során együtt játszanak, amely a csapatmunkára való képességüket fejleszti. Segítik egymást, megmutatják a másiknak, hogy mit hogyan kell csinálni. Ők is mesterek és tanítványok lesznek egy-egy helyzetben. Fejlődik az empátiájuk. A kinti környezet pedig ebben a folyamatban segítségükre van. A tanulmányok szerint csökkenti a szorongást, így produktívabb lehet a közös munka.

A nagyobb gyerekek felügyelet nélkül hagyása serkenti a kreativitást. Ha egyedül játszanak, csak a tevékenységre koncentrálnak. Megélhetik a függetlenséget, kipróbálhatnak újabb és újabb dolgokat. Megérezhetik saját képességeiket, más gyerekekhez való kapcsolódásaikat, erősségeiket és gyengeségeiket. Anélkül alkothatnak új szabályokat egy játékban, hogy bárki kritizálná vagy felülbírálná őket. Felszabadulhatnak a társadalmi normák alól.

Viszont nem azt szeretnénk sugallni a szülőknek, hogy hagyjanak rá mindent a gyermekükre, hagyják őket egyedül. Hiszen az elhanyagolás és felelőtlenség lenne. Elismerjük, hogy fontos, hogy ha a gyermek veszélyes dolgokra készül, figyelmeztessük és jelen legyünk. Cikkünkben azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy értékeljük a – mostanában kevésbé divatos – szabadban töltött időt. Ezek a tudományos eredmények arra biztatnak bennünket, hogy a modern világ ülőmunkái mellett minél inkább adjunk lehetőséget a gyermekeknek a kinti játékra. Az egészen piciket felügyeljük, de 4-5 éves kortól már akár egyedül is játszhatnak a gyerekek. Ez a játék számos képességüket fejleszti, és kisebb a veszélye, mint elsőre gondolnánk.