Orvosilag indokolt esetben a császármetszés az anyára és a gyermekre nézve is életmentő lehet, ugyanakkor, mint minden műtét, a hasi szülés is rövid és hosszú távú kockázatokkal jár, melyek hatással lehetnek a szülőre és a csecsemőre egyaránt, valamint a jövőbeli várandósságokra is. Cikkünkben a császármetszés pszichológiai aspektusaival foglalkozunk.
A WHO közleménye szerint a valóban indokolt császármetszés az anya és a gyermek életének védelmét szolgálja. Populációszinten azonban a 10 százaléknál magasabb császármetszési arány nem jár együtt az anyai és újszülöttkori halálozások csökkenésével. Ugyanakkor kihangsúlyozzák a császármetszés szükségességének felmérését is, hogy probléma nélkül részesülhessen benne az édesanya,
ez ugyanis sokkal fontosabb, mint az arra való törekvés, hogy adott százalék alatt próbálják tartani a császármetszési arányokat.
A császármetszés pszichológiai faktorai
Általánosságban elmondható, hogy a kapcsolódó pszichológiai faktorok sok mindentől függenek: hiszen nemcsak maga a szülés módja számít ilyenkor, fontos szerepet játszik az édesanya rezilienciája, azaz rugalmassága, társas támogatottsága, megküzdőképessége és akár otthonról hozott, akár útközben szerzett kötődési módja, hiedelmei és nevelési elvei.
Fontos szempont az is, hogy az adott társadalom hogyan kezeli a császármetszést,
elfogadottnak, az anya és a gyermek szempontjából is sokszor szó szerint életmentő beavatkozásnak tekinti vagy esetleg lenézi, a „könnyebb útnak” gondolja. Sokan pedig csak a hüvelyi szülést vagy azt is mondhatnánk, hogy a „természetes utat” tartják igazi szülésnek.
Alapvetően a nők inkább élik meg a szülést traumatizálónak:
- ha sürgősségi döntéshozásról van szó
- ha azt érzik nincs választási lehetőségük
- ha nem történik meg az informált beleegyezés
- és úgy nagy általánosságban, ha azt tapasztalják, hogy csupán a fejük felett kommunikálnak és döntenek a szakemberek
ezek pedig császármetszésnél és kiemelten a sürgősségi eseteknél jóval gyakrabban fordulnak elő.
Megemlítendő szempont az is, hogy az adott beavatkozás valóban szükséges volt-e, illetve az édesanya kapott-e elegendő időt, mozgásteret (szabad helyzetválasztást) a vajúdásra. Ugyanis az indokalatlan(nak érzett) császármetszés elfogadása rendkívül nehéz feladat.
Császármetszés utáni distressz-faktorok
Számos nő számol be hasi szülés után veszteségérzetről, az ideális, előre elképzelt szülésélmény hiányáról.
Ugyanez a helyzet az altatás alatt végzett császármetszésekkel is, ez esetben az édesanyák gyakran úgy érzik, hogy tulajdonképpen nem is vettek részt a szülésben, „nem voltak jelen”, amikor a gyermekük világra jött.
Fontos beszélnünk arról is, hogy császármetszés után a nők identitása sokszor módosul – hajlamosak rendkívül negatívan szemlélni önmagukat, úgy érezni, hogy még a világ legtermészetesebb dolgára sem voltak képesek. Nem mehetünk el amellett sem, hogy a császármetszés mégiscsak egy nagy hasi műtét, emellett maga az operációs helyzet is rendkívül sérülékennyé teszi az édesanyákat. Felerősítheti a halálfélelmet, szoronghatnak a műtőben, hiszen tulajdonképpen az édesanya ilyenkor „kiszolgáltatott” az orvosoknak, ettől pedig fokozott aggodalmat és szégyent élhet át.
A distressz megelőzése
Ezek a negatív hatások azonban megfelelő információátadással elkerülhetők.
Ha a várandós édesanya tisztában van vele, hogy pontosan mikor, miért és mi fog vele történni és van lehetősége beleegyezését adni, kevésbé érzi magát kiszolgáltatva és nyugodtabban állhat az operáció elébe.
Nélkülözhetetlen továbbá, hogy a szülés után lehetőség legyen az átélt élmények kibeszélésre. Természetesen az is rendben van, ha az édesanya elegendőnek érzi a barátaival átbeszélni a történteket, de fontos, hogy amennyiben maradtak benne kérdések, úgy az orvosával (orvosokkal) is egyeztethessen. Ha pedig nehezen feldolgozható érzéseket és élményeket tapasztal, elengedhetetlen a megfelelő szakember (például pszichológus vagy pszichiáter) felkeresése.
Amellett, hogy örülünk az új életnek, fontos, hogy a nehézségekkel is foglalkozzunk, segítsünk az édesanyának a szülésélmény feldolgozásában és fogadjuk el, hogy a császármetszés is épp ugyanolyan egyenértékű szülés, hiszen a végeredmény ugyanaz: egy új élet világra jötte.
Ha úgy érzed, további támogatásra van szükséged, fordulj Terápiás és Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik pszichológiai tanácsadás keretein belül segítenek neked a nehézségekkel való megküzdésben, azok feldolgozásában és az egyensúly kialakításában.
- Clement, S. (2001). Psychological aspects of caesarean section. Best Practice & Research Clinical Obstetrics & Gynaecology, 15(1), 109-126.
- McAra-Couper, J., Jones, M., & Smythe, L. (2012). Caesarean-section, my body, my choice: The construction of ‘informed choice’in relation to intervention in childbirth. Feminism & Psychology, 22(1), 81-97.
- Betrán, A. P., Torloni, M. R., Zhang, J. J., Gülmezoglu, A. M., Aleem, H. A., Althabe, F., ... & Zongo, A. (2016). WHO statement on caesarean section rates. Bjog, 123(5), 667.
