Az evészavarokban az ételhez való viszony a világegyetem központja. Az evészavar természetéről Csabai Krisztina pszichológus, az anorexia nervosából felgyógyult Gersei Csengével beszélgetett a Mindset Pszicho-Kávéházban.

Hogy is jön ide a filozófia? – kérdezhetnénk. A válasz egyszerűbb, mint azt elsőre gondolnánk: a 21. századi ember léte már-már az evés köré szerveződik: az, hogy milyen tartalmakkal bírunk, mit fogyasztunk, mit veszünk, mit eszünk, meghatároz minket. Egyéniségünk, gondolataink mutatójává válik, mely egész lényünket formálja.

Miközben az evés nem más, mint egy biológiai működésmód, szükséglet. Mégis, napjainkra számtalan tartalom, asszociáció is a részét képezi, valóságos pszichológiai és emocionális élménnyé alakult át. Az étel és az evés fogyasztói társadalmunk alapja, gyakorlatilag a világegyetem középpontjává vált, és a hozzá kapcsolódó rítusainkon keresztül, számos módon meghatározza életünket. A mai kor társadalmában a test központi szerepet kap. Az evés élménye meghatározóvá válik, az orális örömszerzés néha a legjobb barátunk, de a legnagyobb ellenségünk is lehet: szépségideálokat kétségbeesetten kergetve, az evésen keresztül próbáljuk elérni azt, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, szépek legyünk, feszesek, kívánatosak, vagy épp csak ne legyünk olyanok, akire ujjal mutogatnak.

Gersei Csenge, gyógyult evészavaros is „pusztán” a beilleszkedési vágya miatt indult el mit sem sejtve a végzetes lejtőn:

„A legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy mindenki értse: az anorexia rend volt a káoszban. Hogy mégis milyen káosz? Kamaszkor, elvárások, nőiség, családi konfliktusok, iskolai bántások sorozata. Általános iskolában én voltam az első, aki elkezdett a nőiesség útján haladni, meghíztam, megjelent a menstruációm. A többi lány, akik ezen a folyamaton még nem mentek keresztül, idegennek élték meg a változásaimat, így elkezdtek verbálisan bántani. Sok jelzőt kaptam: koca, bálna. De a legrosszabb az volt, amikor 4. osztályos voltam, épp sorakoztunk az udvaron, és az egyik lány azt mondta, hogy az lenne a legjobb, ha elütne engem egy kisbusz.

Ezért arra jutottam, hogy ha hasonlítok rájuk, akkor talán nem fognak bántani.

Így történt, hogy már 6. osztályban napi ötször ettem kis adagokat, fél órát edzettem az otthoni ellipszis tréneren, és jött a csoda: hatodik végégre végre normálisan néztem ki, 165 cm és 55 kiló voltam, és azt hittem, hogy így már rend lesz a káoszban. És akkor újra elcsattant a végzetes címke: „egy bálna vagy”. Pontosan emlékszem, hogy hogyan kezdődött a lejtő gyorsító szakasza: egyszer barátnőimmel álltunk az iskolai szekrénysor előtt, minden lány az alakjára panaszkodott, mi nem jó, mi kéne kisebb, vagy nagyobb legyen… Pedig én tökéletesnek láttam őket.

Nálam ott valami elpattant. Mivel már amúgy is velük versenyeztem, úgy döntöttem, én leszek a legjobb ebben. Ezért még jobban megszorítottam a napi kalóriabevitelemet, egyre többet edzettem az ellipszis tréneren, egyre kevesebbet ettem.

Szép lassan mentem bele egy olyan, általam tudattalanul teremtett, mesterséges, de annál veszélyesebb komfortzónába, ahol végre úgy éreztem: rend lett a káoszban.”

Összehasonlítás és önkontroll

És valóban – folytatja Csabai Krisztina –, az összehasonlítás kiemelkedő egy evészavarosnál: minden hibát észrevesz, önmagát folyton tökéletlennek látja. Úgy érzi, nincs kontrollja az életére, így azzal dolgozik, ami felett mégis van: elkezdi saját testét próbára tenni. A klasszikus evészavaros ember nagyon szeret etetni (például másoknak örömmel süt-főz, örömmel nézi, ahogy mások elfogyasztják az ételt, de ő maga nem eszik belőle), de valójában ennek hátterében saját „próbája” áll . Míg végül az akarat és a kontroll válik az anorexiával küzdő életének központi pszichológiai tényezőjévé.

Az anorexia nervosában szenvedő beteg gyakorlatilag nem tud úgy lefogyni, hogy ne lássa magát kerekdednek, vastagnak.

Hogyan ismerhetjük fel az evészavarral küzdő embert környezetünkben?

Az evészavarral küzdőkre általában jellemző, hogy perfekcionisták. Erős teljesítményorientációval rendelkeznek, gyakran segítőkész „mintagyerekek”, akiről senki nem gondolná, hogy mély lelki sebekkel vívódik. Gyakori jellemző még náluk a túlkontrolláltság és a rugalmatlan gondolkodás. Feszített, maximalista életvezetésű mindennapjaik mellett mégis folyamatosan alacsony önértékeléssel, befelé fordulással, gátlással, önmarcangolással küzdenek. Társas kapcsolataikban visszahúzódók, a visszajelzésekre érzékenyen reagálnak. Bizalmatlanok és nagyon félnek az elutasítástól. Érzelmeiket nehezen ismerik fel, ha ez mégis sikerül, mindenáron próbálják elkerülni, hogy megéljék őket.

Az evészavar tünetei

A következő tünetekre érdemes nagyon odafigyelnünk, ha az a gyanúnk, hogy egy ismerősünk, esetleg családtagunk evészavarral küzd:

  • Az ételt darabolja, a lehető legapróbb darabokra, nagyon lassan, sokszor meghatározott rágásszámmal eszik.
  • Nagyon sokat iszik, az éhségérzet elnyomására.
  • Rejtegeti, felhalmozza az ételt. Gyakran előfordul, hogy elviszi otthonról, és elajándékozza valamelyik osztálytársnak, de az is megesik, hogy egyszerűen eldugja valahova, vagy kidobja.
  • Folyamatosan számolja a kalóriákat, még a rágó kalóriaértékével sem tesz kivételt.
  • Nem eszik együtt a családdal, kivonul az étkezésekről. Csenge hozzáteszi: „Valóban: gyakran, ha hívtak vacsorázni, felmentem egy nagy bögre teával a szobámba, hogy én már ettem, és tanulnom kell. Ezzel el volt intézve a vacsora kérdése.”
  • Állandó testedzés: Egyfajta hipermobilitás állapotában van, mindig csinál valamit, amivel kalóriát égethet el, legyen az edzés vagy egy nagy séta. Egy anorexiával küzdő például sosem fog nyugodtan ülni a székén, inkább a szélére ül, hogy izmaival tartania kelljen magát, ezzel is égetve a gyűlölt kalóriákat.

Kétrészes cikksorozatunk következő részében feltárjuk az anorexia és az addikció tüneteinek kapcsolatát, valamint Csabai Krisztina és Gersei Csenge segítségével feltérképezzük a betegség hátterében húzódó okokat, úgy mint a családi dinamika, a beilleszkedés igénye, vagy akár a nőiség, a reproduktivitás megélésétől való félelem.

•••

Ha tetszett az előadás vagy a róla készült tudósítás, jó hírünk van! Folytatódik előadássorozatunk, melynek második részének középpontjában a családi minták és étkezési szokások állnak! Még vannak jegyeink a május 14-i előadásra!