„Ez túl lányos” – a gender, a motiváció és a szexizmus összefüggése, I. rész

A világhoz, az emberekhez való viszonyt az önmagunkról és másokról alkotott előítéletek, sztereotípiák, a minket körülvevő környezet és maga a szocializáció határozza meg. Cikksorozatunkban levezetjük, hogyan kapcsolódik össze a kategorizáció, a sztereotipizálás a genderrel, az elsődleges (szülői) és másodlagos (intézményesített) szocializációs közegekkel és a szexizmussal.

A kategorizáció, a társadalom által létrehozott mesterséges kategóriák alapvetőek és elengedhetetlenek a világ megismerése szempontjából. Így a kategorizáció nem pozitív vagy negatív viselkedés, hanem természetes emberi és társas folyamat. A felénk érkező ingertömeget kategorizálnunk, csoportosítanunk kell ahhoz, hogy minél nagyobb mennyiségű információt tudjunk befogadni, ezáltal maximalizáljuk a gondolkodásbeli hatékonyságunkat. A folyamat tehát adaptív jellegű is lehet. Gondoljunk itt elsősorban a gyermekekre, akiknek először meg kell tanulniuk a „gyümölcs” kategóriáját, hogy később a szőlőt el tudják helyezni ebben a kategóriában és a világban. A kategorizáció azonban később befolyásolja az információfeldolgozást, és így az előítéletalkotásnak és a sztereotipizálásnak a legfőbb forrása.

A kategorizáció eredményeképpen ugyanis az a hibás elmélet jön létre, hogy egy kategórián belül mindenki egyforma.

A létrehozott sztereotípiák kulturálisan elfogadottá válnak, annak ellenére, hogy hamisak és félrevezetőek lehetnek. Ez a folyamat maladaptív jellege. Az így létrehozott mesterséges kategóriák döntik el, hogy mennyiben változtathatóak, és mennyire elfogadottak az adott társadalmon belül az előítéletek és a sztereotípiák. Emellett a nemi szerepek normái felett is döntést hoznak. A sztereotípiák mint a nemi szerepekkel kapcsolatos tipikus elvárások is, hatást gyakorolnak a viselkedésünkre és a gondolkodásunkra.

Biológiai és társadalmi megközelítés

A pszichológiában jártasabb olvasó számára talán ismerős a nature vs. nurture kérdés. A nemi társas identitás szempontjából is beszélhetünk biológiai és társadalmi nemekről, pozíciókról. A biológiai megközelítés a biológiai meghatározottságot, a biológiai determináltságot (nature) hangsúlyozza. Eszerint a nők legfontosabb kiváltsága a reprodukciós funkció, az utódok világra segítése. Ez a megközelítés mára már érvényét vesztette. A társadalmi megközelítés a szociális környezetre (nurture) helyezi a hangsúlyt, amely szerint a közösségben elfoglalt helyünk és pozíciónk a társadalom által létrehozott produktum, és emiatt változékony. A társadalom által előírt értékek, törvények, normák, szabályok írják elő a két nem lehetőségeit, így és ezért beszélhetünk maszkulin és feminin jegyekről. A különbségek befolyásolója lehet a szocializáció milyensége. A nemek viselkedésére tehát az eltérő szocializáció is hatással van (például: tudatos, tudattalan elvárások, motivációk, ezekből fakadó szorongás és az ezáltal létrejött sztereotip viselkedés). Az ezzel ellentmondó attitűd a társadalmon, a közösségen belül kockázatos. A viselkedést nem csupán a biológiai nem, a társadalmi konstrukciók, de a társadalmi státusz is befolyásolja. Az eltérő társadalmi státusz eltérő viselkedést eredményez, ami megtévesztő különbséget eredményez férfiak és nők között. Eszerint a nemek eltérő szociális helyzete eredményezi a sztereotip viselkedést, nem pedig a biológiai különbségek.

Elsődleges és intézményes közegek

Az intézményesített szocializáció, a koedukált bölcsődék, óvodák, iskolák ellenére a fiúk és lányok már legkisebb koruktól kezdve eltérő élményeket és tudást halmoznak fel, amit még befolyásol a társadalom, a média, a szülők és a kortársak gondolkodása, felfogása és róluk kialakított véleménye.

A társadalmunk tagjait legegyértelműbben a nem választja el egymástól, ami azonnal a társadalom által előre meghatározott és kódolt sztereotípiákat hívja elő.

Így a szerzett tapasztalatok nemtől függőek, és túlnyomóan nemi sztereotípiáink határozzák meg őket. Ugyanígy a viselkedésünket, a gondolkodásunkat, a motivációnkat, a pályaorientációnkat, és ezáltal az egész életünket. A sztereotípiák önbeteljesítő jóslatként, Pygmalion-effektusként, tehát az elvárást megerősítő viselkedés előidézésével, tovább erősítik a nemek közötti különbségtételt. A nemi megkülönböztetéssel járó szocializáció sablonszerű viselkedést eredményez a lányok és a fiúk részéről.

A személyes sikereket is érintik ezek a hatások, mert a nemi megkülönböztetés hatással van a személyiségre, és annak alakulására is. A szülők, a nevelők, a tanárok sztereotipikus gondoskodása ugyanis egyenpályára állítja a gyermekek működését és élettervét is. Már általános iskolában is az a köztudott sztereotípia él a gyermekekben, miszerint a matematika „fiús” tantárgy. Egy korábbi kutatás érdekes eredményeket mutatott a sikerrel kapcsolatos elvárások, a teljesítményértékelés, és az eredménnyel összefüggő intuíciókkal kapcsolatban. Ennek értelmében a középiskolások szerint a verbális képességek és a térbeli tájékozódás reprezentálja leginkább a nemek közötti tipikus különbségeket. Annak ellenére, hogy semmiféle nemi különbséget nem találtak, a fiúk a lányoknál jobb teljesítményre számítottak mind a verbális, mind a téri feladatokban. A feladatok után a lányok saját teljesítményüket rosszabbnak minősítették, és alacsonyabbra értékelték képességeiket, mint a fiúk. Az eredmény azt mutatta, hogy a középiskolások szerint vannak általánosan elfogadott és feltételezhető nemi különbségek az eredmények értékeléséről és megbecsüléséről. A kutatás eredményei szerint a kognitív funkciókat és a későbbi megküzdési stratégiákat is befolyásolják ezek a feltételezések.

Arra, hogy valóban kognitív eltérésről, agyi/hormonális különbözőségről vagy társadalmi normáról van-e szó, kognitív kutatásokkal keresték a választ. A legtöbbet vizsgált, és a legsajátosabb értelmezésekre vezető kutatások a két nem kognitív eltéréseiben a téri képességekkel és a tájékozódással kapcsolatosak. A nemek közötti kognitív különbségek sokkal nagyobbak, ha a kísérlet előtt kiemelik a két nem közötti, szociálisan elfogadott, sztereotip eltéréseket egy erre vonatkozó feladattal. Ezek a különbségek vajon társadalmi produktumok, szociális normák és a hagyományos férfi-nő szerepek elsajátításának eredményei, vagy valóban a két nem eltérő agyi és hormonális rendszerének következményei?

A gyermekkorban megjelenő szülői nemi különbségtétel vizsgálatára olyan metódust dolgoztak ki, ahol az anyák elképzelhették magukat és az iskoláskorú gyermekeiket különböző balesetveszélyes, otthoni helyzetekben. Az esemény után az édesanyák inkább haragot éreztek a fiúk, és inkább csalódottságot a lányok esetében. A lányok megrovásánál elsősorban a biztonságra, a fiúknál inkább a fegyelemre fókuszáltak. Sérüléskor az anyák a fiúkért és a lányokért is aggódtak, de a lányok esetében az aggódás mértéke nagyobb volt. A fiúk viselkedését túlnyomórészt megváltoztathatatlan, természetes karakterüknek tulajdonították, míg a lányok esetében a viselkedést, szülői hatásra, megváltoztathatónak tartották; ezért a sérülések megelőzését inkább a lányoknál szorgalmazták, a fiúknál a sérülést elkerülhetetlennek gondolták.

A társadalmi munkamegosztás az, ami elmélyíti a nemek közötti különbségeket.

Mivel a lányokra „lányos” tevékenységeket bíznak, ezért azokhoz kezdenek el vonzódni, abban találják meg a kedvtelésüket, érdeklődésüket, ők kerülnek kapcsolatba az adott „lányos” cselekvésekkel. Ebből adódik, hogy a gyermekek már nagyon korán találkoznak ezekkel a sztereotípiákkal, a fiúsnak és lányosnak ítélt tevékenységekkel.

Az így kialakuló sztereotipikus gondolkodás egyik formája a szexizmus (a nők alacsonyabb társadalmi státusszal bírnak, mint a férfiak), amely szintén társadalmi előnyöket és hátrányokat megerősítő ideológia, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a két nem elválaszthatatlan függésben van egymástól. A nemi különbségtétel és a sztereotípiák olyan diszkriminációba sodorják az elszenvedőket, mely oktatásukra, motivációjukra, pályaválasztásukra és pályaalakulásukra is erőteljesen hatással van/lehet. Cikksorozatunk következő részében a szexizmus témakörét és az ehhez kapcsolódó kutatásokat járjuk körbe.