Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – filmelemzés

Megnéztük Horvát Lili új filmjét, amelyben két idegsebész rejtélyes kapcsolata tárul elénk lebilincselő mélységekben. A romantikus drámában találkozhatunk többek között egy nő beteljesületlen szerelmével és lelket maró bizonytalanságával, a valóság és a fantázia közti határ elmosódásának gondolatjátékával, a magyar egészségügyi rendszer realisztikus ábrázolásával, valamint egy kis fanyar, szexista humorral is. Filmelemzésünk következik, érdemes velünk tartani!

A mélylélektani drámában egy Amerikából frissen hazaérkező idegsebész, Vizy Márta (Stork Natasa) éppen találkozni készül Drexler Jánossal (Bodó Viktor) a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A férfi nem jelenik meg a találkozón, amit még New Jerseyben, egy konferencián beszéltek meg egy hónappal azelőtt. A sebésznő a randevú rögzítését, valamint a tényt, hogy azóta nem beszéltek, nagyon romantikusnak találja. A filmkockákon eközben kiderül, hogy a történetet egy terapeutának meséli el.  

Ami ezután következik, az nagyon különös. Márta ugyanis felkeresi Dr. Drexlert a klinikán, ahol dolgozik, ám ő azt állítja, sosem látta életében a nőt. Innentől kezdődik a nyomozás a filmvásznon és a néző fejében egyaránt. Vajon Márta képzelte az egészet? Drexler hazudik? Netán valami miatt valóban nem emlékszik arra, ami kettejük között történt? Egyáltalán mi történt köztük Amerikában? 

Vizy ezután Budapestre költözik és munkát vállal a klinikán, ahol Drexler is dolgozik. Elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz, ami Mártát egyre jobban felkavarja. Dr. Vizy régi tanára, az egyik klinikán dolgozó idegsebész nem érti, hogy miért költözött haza Amerikából az eminens tanuló, ám megérzi, hogy egy férfi van a dologban. Ekkor megjegyzi, hogy 

amikor szerelemről van szó, hülyék a nők, még az okosak is.

Vizy azonban valóban megszállottja lesz Drexlernek, követi őt és nyomoz utána az interneten. Az amerikai barátnő hívásaira sem válaszol. Ezenkívül a lakás, amit kivesz, majdnem lakhatatlan, ablakából azonban látni lehet a Szabadság hidat – az orvosnőt ez fogja meg. Teljesen elveszíti a kontrollt az érzelmei felett, távolabb kerül saját maga valóságától, egy szerelmes nő agóniája ez. Az érzelmi hullámvasutat azonban merev higgadtsággal kompenzálja, az óriási disszonanciát pedig disszonanciaredukcióval és énvédő torzításokkal próbálja korrigálni.

A pszichoterapeutával való munka során a kimértség és az önmagára tolt torzítás igényes vizuális élménnyel együtt jelenik meg a képernyőn. A színésznőt ugyanis a terápia jelenetei alatt nagyon közelről láthatjuk. Vizy azt várja, valamilyen megerősítést kapjon arról, hogy az amerikai találkozás a fantázia szüleménye. A terapeuta felvesz vele egy Rorschach tesztet is. A hármas táblára Márta egy vulger, tehát egy szokványos választ ad. A pszichoterapeuta később megjegyzi, hogy nincs oka azt feltételezni, hogy az idegsebész személyiségzavarban szenvedne. Ugyanakkor azt érzi, Márta 

szeretné azt hallani, hogy vele van a baj és nem pedig a szerelme verte át.

Lehetséges magyarázatok

Gondoljunk kicsit mélyebben bele, vajon mi történhetett Mártával? Érdekes kérdés, hiszen a higgadt nő teljesen irracionálisan viselkedik. Valóban ilyen a szerelem?

Az egyik magyarázat a konfabuláció, vagyis olyan élmények felidézése, amelyek a valóságban nem történtek meg. A hamis emlékek megjelenése általában a frontális lebeny sérülésekor jelentkezik, mivel a homloklebeny felelős a lépések helyességének ellenőrzéséért. Ilyen esetekben a beteg működő szelfje, tehát a mi van, mi volt és mi lesz kapcsolathálója, a végrehajtó rendszere bomlik meg. Ezt a zavart diszexekutív szindrómának nevezik. Konfabuláció szövésekor már nem koherensek az információk, nem állnak többé kapcsolatban a külső valósággal. A konfabulációk megjelenése az önéletrajzi emlékezet károsodását jelenti. Mindezt megkülönböztetjük a téveszméktől vagy doxasmáktól, amely a pszichotikus betegekre jellemző, és nem köthető egyértelmű szervi elváltozáshoz. A téveszmék jóval részletgazdagabbak a konfabulációknál és tartósan fennmaradnak. Ezen kívül tartalmaznak fantasztikus elemeket, angyalok, robotok, földönkívüliek szerepelhetnek bennük. A téveszmék arra szolgálnak, hogy valamilyen, normális tapasztalatoknak ellentmondó élményt, például hanghallucinációt megmagyarázzanak. A doxasmák nélkül ugyanis nagyon nehéz lenne a pszichotikus betegeknek feldolgozni a bizarr élményeket.

A terápián azért merülhet fel személyiségzavar gyanúja, mert a doktornő túlzottan idealizál és impulzív döntéseket hoz,

ezek jellemzőek a borderline személyiségzavaros egyénekre. A borderline személynek ráadásul lehet disszociatív tünete, amely megjelenhet memóriazavar formájában is.

Felvetődik az a magyarázat is, hogy valóban találkoztak, de Drexler nem emlékszik a történtekre. Ez esetben Drexlernek szituációspecifikus retrogád vagy disszociatív amnéziája, tehát egy, a múltban történt valós eseménnyel kapcsolatos emlékezetzavara van. Ez a fajta amnézia pszichogén eredetű, tehát nem biológiai sérülés, hanem pszichológiai okok állnak a háttérben. Ez azért valószínűtlen, mert ez nagyon ritka, nagy stresszt okozó eseményeknél fordul elő. Schachter, egy híres emlékezetkutató szerint ez a fajta pszichogén amnézia nem más, mint tudatos stratégia bűnelkövetőknél. A pszichogén amnéziához kapcsolódó, ám enyhébb emlékezetkiesést okozó motivált felejtés, vagy a Freud által leírt elhárító mechanizmus, az elfojtás is állhat a háttérben. Ám az is előfordulhat, hogy nem tudattalan úton, hanem tudatosan nyomta el magában az emléket, ezt szándékos felejtésnek nevezzük.

Mi történik még a szerelmes Mártában? Attól függetlenül, hogy az emléke valós vagy valótlan, Márta érez és küzd. Azt mondja a terapeutának, hogy ilyen vele még sosem volt, ő ezt kereste. Ez a kiemelés egyértelmű jele a projekciónak, amely egy elhárító mechanizmus, és arra szolgál, hogy az ellenséges impulzusainkat másokra vetítsük. Ezáltal másoknak tulajdonítunk olyan negatív tulajdonságokat, amelyekre nem vagyunk büszkék. A projekció tágabb értelemben szolgálhatja azt is, hogy a vágyainkat, a bennünk levő hiányokat másokra vetítsük. A szakirodalom projektív identifikációnak nevezi azt, amikor a projekciónk mögötti fantáziánkat nem tudatosan közvetítjük a másik felé, ő pedig belesimul az elképzelt szerepbe, elkezd azonosulni vele. Talán ezt is megvalósulni látjuk a képkockákon, Drexler ugyanis kezd azzá a kedves és közeledő férfivá válni, amilyen Márta fejében mindig is volt.

Márta, amellett hogy aggódik az emlékezete miatt és projektál, megszállott lesz. Egy 2005-ös kutatásban Helen Fisher és munkatársai szerelmes emberek agyát vizsgálták képalkotó eljárással. Azt találták, hogy a VTA, vagyis a ventrális tegmentális area, ahol a dopamin felszabadul, nagyon aktív. A szerelem tehát ugyanazt aktivizálja az agyunkban, amit a drogok, és ugyanazokat a mechanizmusokat indítja be, ezért ölthet kényszeres jelleget. Függőségnek viszont akkor érdemes nevezni valamit, ha az veszélyes és rossz irányt vesz, negatív hatást gyakorol az életünkre. Stanton Peele meghatározásában a függőség

„szélsőséges, rendellenes kötődés egy olyan élményhez, amely súlyosan káros az illető számára, ám amely az illető ökológiájának lényegi részét képezi, és ezért nem tud lemondani róla.”

Vajon Márta le tud, vagy le kell mondjon Drexlerről? Csak konfabulálta a találkozást? A filmben mindez kiderül. A végén pedig a nézőre van bízva, hogy amit látunk, az csak Márta fejében levő újabb fantáziakép, vagy valóban megtörténik. Mindenesetre izgalmasak, elgondolkodtatóak, feszültséget keltőek az utolsó jelenetek is. A bizonyosság keveredik a bizonytalansággal, a remény a reményvesztettséggel – és ez a nézőben marad sokáig.