Idén is lezajlott a Magyar Családterápiás Egyesület 36. vándorgyűlése. Ez évben a Fenntartható családok, fenntartható terápiák címmel meghirdetett háromnapos konferenciának a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adott otthont. A rendezvényen az MCC–Mindset Pszichológia Iskola 17 hallgatója is részt vett az iskola műhelyvezetője és oktatója, Dr. Pászthy Bea meghívására, aki maga is az előadott a konferencián.
A konferenciát Ürge-Vorsatz Diána és Törőcsik Mária nyitották meg. Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a környezettudomány professzora kezdésként rögtön egy megdöbbentő adatot tárt a hallgatóság elé. Elmondása szerint világszerte, így Magyarországon is a gyerekek, illetve a fiatalok több mint háromnegyede szorong az éghajlatváltozás következtében feltételezetten bizonytalan jövője miatt.
Előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, mint például, hogy jogosan szorong-e a fiatalság vagy mindez csak „hiszti”, ami járványként terjed köreikben?
Ha viszont jogos a szorongás, vajon megelőzhetőek-e azok a katasztrófák, amiktől a fiatalok rettegnek? Ha igen, hogyan? S a legfontosabb kérdéskör: mi a családok szerepe a klímaszorongásban, és miért fontosak a családok az élhető jövő kialakításában?
Ezt követően Törőcsik Mária közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem oktatója hívta a hallgatóságot közös gondolkodásra a fogyasztói magatartás meghatározó trendjeivel kapcsolatban. Rámutatott, hogy ma a fogyasztói környezet milyen kihívások elé állítja a fogyasztókat, legyenek akár egyedülállók, akár családosok. Előadásában párhuzamot vont különböző hatások között, melyek befolyásoló erőként hatnak fogyasztói szokásainkra. Ilyenekként említette a különböző globális válságokat, mintákat, trendeket és megatrendeket, valamint mindezekkel szemben a hazai anyagi realitást, lehetőségeket, megélhetési problémákat.
Törőcsik a továbbiakban a fogyasztás megítélését boncolgatta, kiemelve, hogy bár a fogyasztás ma negatív fogalomként él a nyelvben, mégis életünk egyik alapvető fontossággal bíró területe.
Az emberek tele vannak kétségekkel, vajon fogyasszanak-e, vagy inkább ne, ha igen, akkor mit és mennyit? Mik a jelen normái a fogyasztással kapcsolatban?
Törőcsik ezeket a kérdéseket járta leginkább körbe, ugyanakkor hozzátette: sajnos ezekre nem tudunk jelenleg határozott válaszokat adni, hiszen ezen a területen sincsenek egyértelmű utak.
A fogyasztás fogalmát Pavluska Valéria közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem oktatója másik szempontból közelítette meg, mégpedig a kultúrafogyasztás társadalomban betöltött szerepe felől. Pavluska feltárta a hallgatóság előtt, milyen tartalmakra irányul főként a kulturális érdeklődés, változnak-e és ha igen, milyen irányba a kulturális preferenciák, mi jellemzi az egyes társadalmi csoportok kultúrafogyasztói magatartását, s mi befolyásolja ezeket leginkább. Előadásában hangsúlyt fektetett arra a kérdésre is, hogy miként alakul a kultúrát nem fogyasztók aránya, illetve hogy e demográfiai csoport miért mutat tartósan ilyen magas arányt.
A fiatalság számára talán az egyik leginkább magával ragadó témát Győrffy Kinga retorikai-storytelling tanácsadó, egyetemi oktató hozta el Ősanyánk máig ható esete a csábítóan piros bogyókkal, avagy: történetmesélés a figyelemfenntartásban című előadásával. Itt elhangzott egy meglepő és egyben elszomorító adat, mely szerint
ma egy átlagos magyar egyetemista fiatal aktív figyelmi teljesítménye, vagyis az az időtartam, amíg a hallgató erőfeszítés nélkül képes koncentrálni az elhangzottakra, nem több mint 45 másodperc.
A jó hír az, hogy néhány tanácsot megfogadva a történetmesélés gyakorlatán csiszolva mégis hatékony maradhat az üzenetünk továbbítása. Győrffy előadásában bemutatott 10 újragondolt történetmesélési elvet, illetve technikát, melyek segítségével az előadók, képzésvezetők hatékonyan fenn tudják tartani a jelen kor hallgatóságának radikálisan csökkent figyelmét.
Háború, trauma, pszichodráma
A rendezvény második napját egy igen mély és nehéz témával kezdte a hallgatóság. Hardy Júlia pszichiáter, pszichoterapeuta, pár-és családterapeuta saját tapasztalatairól számolt be Háború és béke, avagy amikor egyenes adásban zajlik a rettenet című előadásában. Hardy olyan hazánkba vagy más külföldi országba menekült ukrán pszichológusoknak tart szupervíziót, akik egyéni- és családterápiát vezetnek háború sújtotta hazájukban.
A háború árnyékában a trauma többé nem elvont fogalom.
A mindennapok részeként, gyötrő súllyal tör be az emberek életébe. A hallgatóság szívében reményt ébresztett, ahogy a menekülésre kényszerült szakemberek a háború borzalmas rombolásának ellenállva nemzetük traumáktól gyötört lelkeit gyógyítják.
Hardy előadása után elérkeztünk a workshopok blokkjához, ahol a családpszichológián belül számos területre lehetett betekintést nyerni. A gyakorlatok között szerepelt a Widder Szilvia, Boda György, Zakányi Eszter és Váradi Ferenc által vezetett Többirányú részrehajlás addikt családok terápiájában című program is. A workshop alapvetően a diszfunkcionális, addikt családok jellegzetes működési mintázatait és transzgenerációs hatásait járta körbe, majd a résztvevők kisebb csoportokra osztva oldottak meg esettanulmányokat a téma kapcsán.
A gyakorlati rész végeztével újra egy kerekasztal-beszélgetést következett Trauma a testben a lélekben, a családban címmel, mely során a szakma vezető pszichológusai, Dr. Barát Katalin, Dr. Koltai Mária, Dr. Moretti Magdolna, Dr. Szűkné Streit Marianna és Tölgyesi-Nagy Klára osztották meg gondolataikat.
Ezután vette kezdetét a második workshop szekció. A programok között szerepelt Dr. Pászthy Bea gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola A Család, a Gyermek és a Társadalom Egészsége Műhely vezetője, Török Ádám gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos és Lenhardt Anita család- és párterapeuta vezette Konfliktuskezelés pszichodramatikus eszközökkel család és párterápiában című gyakorlat.
Az előadók elmondása szerint
a problémák feltárásához gyakran nem elegendő a verbális kommunikáció. Ilyenkor kell teret adni a nonverbális gyakorlatoknak, mint például a pszichodráma.
Az esemény izgalmas eleme volt, mikor a szakemberek több eseten keresztül mutatták be a hallgatóságnak, hogyan kell berendezni a pszichodráma során a teret ahhoz, hogy a terápiában résztvevők biztonságban érezzék magukat. Többször is hangsúlyozták, hogy ez a legfontosabb a megoldáshoz szükséges nyitottság elősegítéséhez.
Képesség a változásra
A rendezvény harmadik napját a Családi fékek és ellensúlyok addiktológiai szemüvegen át című kerekasztal-beszélgetéssel nyitotta meg Arany Zoltán, Békési Tímea, Frankó András és Hoffmann Kata.
Ezt követően továbbra is a fenntarthatóságra fókuszálva Dr. Tóth Gergely közgazdász osztotta meg gondolatait a Biomókus, Világfájdalom, Optimizmus kulcsszavait körbejárva. Tóth szavaival élve mindinkább „az eszközök rabjává válunk, miközben azt kéne megtanulnunk, hogyan kellene erőforrásainkat jól felhasználnunk. Egy bizonyos szint után a testünk sem nő tovább, a gazdaságtól viszont folyton elvárjuk, hogy még profitábilisabb legyen és gyors ütemben növekedjen. A természettel és a társadalom működésével egyensúlyba kéne állítanunk gazdasági, termelési igényeink. Azonban nem kell aggódnunk, képesek vagyunk a változásra, és megvannak a törekvések a jövő jobbá tételére.” Ezekkel a gondolatokkal reményt adott a jövő generációinak félelem helyett cselekvésre biztatva őket.
Végezetül Prof. Dr. Túry Ferenc pszichiáter, pszichológus mesélt múltjáról A történelem lenyomatai egy család történetében címmel. A professzor munkássága során jelentős eredményekkel járult hozzá az evészavarokról képzett tudásanyagunk bővítéséhez. Nagy reményt ébresztett a hallgatóságban a tény, hogy annak ellenére, hogy családjának politikai és háborús krízisek következtében számos rossz élményt kellett elszenvednie és később feldolgoznia, a családból egy kiváló szakember született, aki rengeteg emberen segített már élete során.
