Mindig felfoghatatlan azzal szembesülni, amikor egy olyan személy, aki emberek, rajongók, szobájukba zárkózott tinik és munkában megfásult felnőttek ezreinek adott erőt, távozik ebből a világból. Keith Flint öngyilkossága ugyanúgy megrázta a világot, ahogy két évvel ezelőtt Chester Bennington, vagy korábban Kurt Cobain halála.

Az első Prodigy koncertemen éppen betöltöttem a 20-at, a Szigeten voltam, és elemi erővel mozgatott meg a zene, ahogy feldübörgött a Firestarter – a színpad közelében őrült tombolás volt, de távolabb is vibrált, hullámzott az energia, felszólító erővel, hogy gyerünk, engedd szabadon magad! Ez volt Keith, ahogy először hallottam élőben, és arra gondoltam, ez felér egy terápiával, és receptre kellene felírni mindenkinek.

A zene valóban egyedülálló módon szabadíthatja fel az energiákat és feszültségeket, és nemcsak a tomboló tömegnek, hanem maguknak a zenészeknek is terápiás hatású az önkifejezésnek ez a módja. „Pszichoszomatikus, függő, őrült – lélegezd ki a feszültséget!” – énekelte a Prodigy Breathe című számában. Akinek a zenéjében ennyi energia van, annak mélyén azonban gyakran rengeteg feszültség is gyűlik. Cikkünkben nemcsak arra a kérdésre keressük a választ, amit mindenki feltesz magának, ha ilyen tragikus hírt hall: hogy miért történt, mi vezetett idáig, hanem fontos felelősségünk az is, hogy felhívjuk a figyelmet azokra az előjelekre, amikből észrevehetjük, ha a környezetünkben valaki hasonló problémával küzd.

Az öngyilkosság rizikófaktorai

Több oldalról is lehet valaki veszélyeztetett: az elsődleges rizikófaktorok közé soroljuk a fennálló pszichiátriai betegségeket, úgymint depresszió, szerhasználat, alkohol- vagy drogfüggőség, illetve a korábban vagy a családban előfordult öngyilkossági kísérleteket. Keith interjúkban beszélt róla, hogy élete során többször küzdött a drogokkal, alkohollal, depresszióval – azt nyilatkozta, a feleségével való kapcsolata megváltoztatta az életét, segített neki kijönni ebből.

Másodlagos rizikófaktorok lehetnek a negatív életesemények: családi problémák, veszteség, abúzus. Keith gyermekkoráról annyit lehet tudni, hogy nem a felhőtlen boldogság jellemezte: a szülei korán elváltak, és sok konfliktusa volt velük. Már fiatalkorában lázadó volt: 15 évesen kirúgták az iskolából rendbontó viselkedése miatt. Ezt talán a Firestarter című száma fejezi ki a legjobban, amivel be is robbant a köztudatba: „Én vagyok a tűzgyújtó, akit utáltatok, akit a mocsok beszennyezett, a fájdalom, amit megízleltetek, és megrészegültetek tőle”. A legutóbbi nagy krízis az életében a házassága felbomlása lehetett, ami addig a biztonságot és stabilitást jelentette számára – több forrás szerint napokkal a szakítás után követte el az öngyilkosságot.

A harmadlagos rizikófaktorok közé soroljuk még azokat a tényezőket, amelyek önmagukban nem, de az első vagy másodlagos rizikófaktorok fennállása esetén fokozott kockázatot jelentenek. Ilyen a serdülőkor, időskor, emellett a nem is: a férfiak körében gyakoribb a befejezett öngyilkosság. A zenészek életmódja gyakran maga is lehet egy veszélyeztető tényező: a siker mellé fokozott nyomás is jár, és maga a közeg sokszor olyan, hogy karnyújtásnyira vannak az egyéb feszültségoldó és hangulatfokozó alternatívák, melyek hosszú távon azonban súlyosan bomlasztják a lelki egyensúlyt és az egészséget. Keith esetében azért is volt sokkoló az öngyilkossága, mert csupán napokkal korábban készült róla egy kép, ahol futóversenyen vett részt, látszólag egészségesen, a legjobb formáját hozva.

Hogyan lehet felismerni a jeleket, és mit tehetünk a megelőzésért?

A rizikófaktorok figyelemmel kísérése mellett fontos, hogy észrevegyük azokat a jeleket is, melyek a szándék meglétére utalhatnak. A depresszió felismerése és kezelése döntő fontosságú lehet az öngyilkosság megelőzésében: utalhat rá a tartós fáradtságérzet és levertség, alvási és evési szokások megváltozása, motiváció és érdeklődés elvesztése, és a negatív gondolatok túlsúlyba kerülése – ha tartósan ezeket észleljük valakinél, érdemes pszichiáter szakemberhez fordulni, aki megállapítja, hogy valóban depresszióról van-e szó, illetve megjelennek-e szuicid gondolatok. Az olyan kijelentéseket, mint „Jobb lesz nektek nélkülem...” vagy „Így már nem bírom tovább!” nem szabad elbagatellizálni, mert ezek lehetnek az első segítségkérések, amelyek megelőzik a tettet. Intő jel lehet még a vagyon, a tulajdontárgyak elosztogatása, függőben lévő szálak elrendezése, búcsúlevél írása, vagy a viselkedés feltűnő megváltozása, úgy, hogy valaki teljesen magába fordul.

A megelőzésben a másik legfontosabb a lelki egészség, egyensúly megőrzése, vagy adott esetben helyreállítása: a problémamegoldó-készségek, önbizalom fejlesztése, hogy a személy ne így akarjon megszabadulni a fájdalomtól, tudjon hinni abban, hogy meg tudja oldani a problémáit és kiutat tud találni a szenvedésből. A közösség, család, barátok és a hit is nagyon fontos megtartó erővel bírhat.

Gyakran az érintett személyek azért nem kérnek és kapnak segítséget, mert szégyellik, hogy problémákkal küzdenek. Sajnos a depressziót és az öngyilkosságot még mindig társadalmi stigma kíséri, ezért együttérzéssel és az önelfogadás erősítésével, segítségkérésre való bátorítással, a magány és elszigeteltség oldásával, és a terápia alatti támogatással is sokat segíthetünk abban, hogy valaki végigcsinálja a gyógyulási folyamatot.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 (gyerekeknek 116-111), vagy +36 80 820 111 telefonszámot! További információkat találhatsz ezen az oldalon is.