Gazdasági szorongás – mi segítheti a megküzdést?

„Gazdasági szorongás” – ízlelgetem ezt a kifejezést, mióta az egyik kliensem behozta tanácsadásra. Ismét egy kollektív megélés, mely a koronavírushoz hasonlóan bizonytalanságot kelt. A cikkemben igyekszem pszichológus szakemberként támpontokat nyújtani, hogyan tudjuk ilyenkor is megteremteni az érzelmi biztonságunkat a körülményekhez mérten – azaz pszichológiailag rugalmasnak lenni.

A gazdasági szorongás nem újkeletű fogalom: azokat az érzelmeket és gondolatokat sorolhatjuk ide, melyeket az anyagi helyzetünk és gazdasági kilátásaink bizonytalanná válása, megváltozása vált ki belőlünk. A változás, legyen szó negatív vagy pozitív változásról, mindig egy krízis az emberi szervezet számára, mely a stabilitásra, kiszámíthatóságra, bejósolhatóságra törekszik. Szorongás akkor alakul ki, ha egy jövőbeli helyzetet erősen fenyegetőnek vagy kellemetlennek képzelünk el, ami felerősíti a biztonság és kontroll helyreállítására való törekvéseket. Egy ilyen helyzetben sokszínű érzelmek jelennek meg, mint például a düh, szomorúság, gyász, vagy tehetetlenség, és az emberi reakciók is nagyon széles skálán mozognak, az érzelemszabályozási képességeikhez, személyiségünkhöz, konfliktuskezelési stílusunkhoz és lehetőségeinkhez mérten. Általánosságban elmondható, hogy minél inkább kontrollvesztettnek érezzük magunkat, annál erősebb a tehetetlenség és szorongás érzése, ami megbénít az aktív, problémafókuszú megküzdésben.

Tanult tehetetlenség

Fontos beszélni a tanult tehetetlenségről: hogy mennyire hisszük el, hogy van ráhatásunk a történésekre, az befolyásolja, hogy egy ilyen helyzetben hogyan viselkedünk, hogy petíciót írunk, az utcára vonulunk tüntetni, civil kezdeményezéseket alapítunk esetleg, vagy a vezetéstől, másoktól várjuk a megoldást, érzelmileg pedig inkább a depresszió és szorongás felé mozgunk. A tanult tehetetlenség akkor alakul ki, ha sorozatosan olyan helyzeteknek vagyunk kitéve, ahol nincs kontrollunk a velünk történtek fölött, nem tudjuk kivédeni a negatív eseményeket.

Martin Seligman és munkatársai úgy fedezték fel a jelenséget, hogy egy ketrecben sorozatosan és kiszámíthatatlanul áramütést adtak kutyáknak, akik nem tudtak elmenekülni előle. Ezután áttették őket egy alacsony falú ketrecbe, de a kutyák nagy része itt már nem is próbálkozott a szökéssel, holott lett volna rá lehetősége – ez a tanult tehetetlenség. Az elnevezés ugyan kicsit megtévesztő, mert több évtizeddel később a modern képalkotó eljárások azt is megmutatták, hogy valójában az agyunk alapbeállítása a tehetetlenség: amit tanulunk, az az énhatékonyság, a remény és optimizmus, hogy van cselekvő erőnk és tudunk változtatni. Ennek a tapasztalatnak a hiányában viszont beleragadunk a tehetetlenség, reménytelenség és pesszimizmus állapotába.

A tanult tehetetlenség társadalmi szinten is kialakulhat, az adott ország történelmétől (pl. kiszolgáltatott helyzet, vereségek), kultúrájától (individualista, kollektivista) és társadalmi berendezkedésétől (demokrácia, diktatúra) függően.

Martin Seligman kísérletében a kutyák nem tanulták meg, hogy van ráhatásuk az eseményekre, ezért nem is próbálkoztak később.

Hiszek-e önmagamban?

Emellett az énhatékonyság és kontroll-hit egyéni személyiségjellemzőnk is: hiszek-e abban, hogy tudok hatékonyan cselekedni, és irányítani a környezetem. Ezek a korai fejlődésünk során alakulnak ki, 2-4 éves korunkban, amikor az első szárnypróbálgatásaink során megtapasztaljuk, hogy a környezet bátorítással és elismeréssel díjazza a próbálkozásainkat, vagy éppen, hogy letöri a lelkesedésünket szidással, kioktatással. Aki gyerekként megkapja azt a pozitív érzelmi töltetet és biztonságot, hogy bátran próbálkozhat a saját megoldásaival, az később is aktívabban tud megküzdeni a kihívásokkal, kezdeményezőbb és magabiztosabb lesz, és kevesebb szorongást él meg.

Kontroll-kör gyakorlat

Ahogy láthatjuk tehát, a kontroll érzése és ennek megteremtése kulcsfontosságú a gazdasági szorongás kezelésében (is). Egy ilyen helyzetben az első lépés, mely segíti a szorongás csökkentését és a problémafókuszú megküzdést, ha végiggondoljuk, az életünk mely aspektusai fölött bírunk irányítással, hol tudunk kontrollt szerezni, és hol nem. Mi kontrolláljuk egy ilyen helyzetben például, hogy mennyit és mit fogyasztunk, hogyan takarékoskodunk, milyen szempontok szerint szervezzük az életünket (mik a prioritásaink, mit dolgozunk, megyünk-e nyaralni, járunk-e étterembe, stb.). Fontos megértenünk, hogy agyunknak megoldásokra van szüksége: addig rágódik valamin, ameddig nincs pont az ügy végén, amint viszont megvan, felszabadulunk a körkörösen visszatérő gondolatok alól. Ez a megoldás pedig sok esetben annak az elfogadása is lehet, hogy bizonyos tényezőkre éppen nincs ráhatásom, másokra pedig van, és ezekből akcióterveket lehet készíteni.

A közösség támogató ereje

Egy másik lényeges összetevője a megküzdésnek a társas kapcsolatok megléte vagy hiánya: óriási erőforrást tud jelenteni az összefogás, a nehézségek, problémák megbeszélése másokkal, a közös megoldáskeresés, közös aktivitás. Ez megvalósulhat bármilyen támogatói körben, ahol megéljük, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségekkel: a családunkban, a baráti körünkben, a vallási közösségünkben. Már az ősember is pontosan tudta, hogy össze kell tartanunk, ez valahol bele van programozva a génjeinkbe, és ami egykor a gyapjas mamut meg a kardfogú tigris által jelentett fenyegetés volt, az ma lehet, hogy más, de ugyanúgy megkívánja a közösség összetartását. A vallás is azért jelenthet protektív faktort egy kiszolgáltatott helyzetben, mert az ember megélheti, hogy nincs egyedül és nincs támasz nélkül a nehézségekben. Bármilyen együtt végzett tevékenység feltölt és erőforrást jelent ilyenkor, legyen szó kórusban éneklésről, csapatsportról, kézműveskedésről – ne hanyagoljuk el a közösség támogató erejét!

Ha csak ezt a két dolgot megtesszük magunkért – megkeressük, mi az, amit kontrollálhatunk, és kik azok, akikhez kapcsolódhatunk –, már jelentősen csökkenthetjük a szorongásunkat.