Még mindig sok előítélet és tévhit övezi a pszichológiai tevékenységet a közvéleményben. Cikkünkben tiszta vizet öntünk a pohárba, és segítünk eligazodni az információk útvesztőjében.

1. tévhit: Csak azok járnak pszichológushoz, akiknek mentális betegségük van 

Talán az egyik leggyakoribb tévhit, ami még mindig tartja magát, hogy az egészséges embereknek nincs szükségük pszichológusra, aki pedig pszichológushoz jár, annak valami baja van, vagy gyenge, hogy nem tudja egyedül megoldani a problémáit. Természetesen előfordul, hogy mentális betegség esetén keresi fel valaki a pszichológust (ami ugyanúgy nem a gyengeség jele, mint bármilyen testi betegség!), azonban fontos különbséget tenni a különböző pszichológusi tevékenységek és problémakörök között, mielőtt feltétlenül azt gondolnánk, a pszichológushoz járás egyenlő a betegséggel.

Van egy olyan területe a pszichológiának, amit például mindenfajta probléma vagy elakadás nélkül is igénybe vehetünk: az önismeret. Ez többek között a pszichológusok képzésének is kötelező része, de sokan mások is úgy gondolják, anélkül, hogy bármi különösebb problémájuk lenne, hogy szeretnének jobban rálátni saját működésmódjukra, alaposabban megismerni és megérteni önmagukat.

Az önismeret valójában a kiegyensúlyozott lelki működés és életvezetés, valamint a jó döntések alapja, és emiatt pszichológushoz járni távolról sem azt jelenti, hogy van valamilyen diagnosztizálható mentális betegségünk.

Emellett sokan elakadások, krízisek esetén fordulnak pszichológushoz, amit szintén nem tekinthetünk betegségnek, hiszen bármikor kerülhet valaki az élete során olyan helyzetbe, amihez nehezebben tud alkalmazkodni. Ilyenkor a szakember abban tud segíteni, hogy a kliens jobb rálátást kapjon a problémájára, több szempontot megismerjen, kontextusba tudja helyezni a jelenlegi helyzetét, és megismerkedjen olyan technikákkal vagy módszerekkel, melyek segítségével hatékonyabban tudja kezelni a helyzetet.

2. tévhit: A pszichológus gyógyszert ír fel

Ez a tévedés főleg a külföldi filmekből eredhet, az USA-ban például valóban olyan a szabályozás, hogy a klinikai pszichológusok is adhatnak receptet, ezért gyakran láthatjuk, hogy a terapeuta felír valamit a páciensének. Magyarországon viszont csak a pszichiáterek írhatnak fel gyógyszert, a pszichológusok nem, így a pszichológiai tanácsadás vagy terápia nem jelent egyben gyógyszeres kezelést is. Ha a pszichológus szakember indokoltnak látja gyógyszer szedését, minden esetben pszichiáterhez irányít, aki az állapotfelmérést követően kiválasztja a megfelelő gyógyszert, és meghatározza az adagolást. Természetesen a gyógyszer szedése nem zárja ki a pszichológushoz járást, a legtöbb esetben a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés együttesen tud a leghatékonyabb lenni a mentális betegségek gyógyításában.

3. tévhit: Egy pszichológus minden problémához ért

Ugyanúgy, ahogy különböző testi problémákkal különböző orvosokat keresünk fel (például ha a fogunk fáj, elmegyünk fogorvoshoz, ha a torkunk, akkor a fül-orr-gégészhez), a pszichológusoknak is megvan a saját szakterületük és kompetenciahatáraik. A pszichológiai folyamatokon belül megkülönböztethetünk tanácsadást és terápiát: a tanácsadás elsősorban egy aktuális probléma felgöngyölítését és megoldását segíti, nem a pszichiátriai betegségek gyógyítása a célja, hanem az életvezetési nehézségek, aktuális krízisek kezelése. A pszichiátriai betegséggel küzdőknek, illetve mélyebb és hosszabb távú önismereti munkához ajánlott a terápia, amit klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta végez. Ugyanígy nem minden pszichológus foglalkozik egyaránt felnőttekkel és gyerekekkel, a kettő eltérő eszköztárat, módszerismeretet igényel. Emellett probléma szerint is kereshetünk szakembert, például gyásztanácsadásra, pályaválasztásra, vagy egészségpszichológiai szaktanácsadásra. És akkor még ott van az a kérdés, hogy egyénileg, vagy esetleg a párunkkal, családunkkal szeretnénk pszichológushoz járni: utóbbiak esetében pár- és családterapeutát érdemes felkeresnünk. Emiatt a sokszínűség miatt előfordulhat, hogy elsőre nem a problémánkhoz illő szakembert választjuk ki, aki erről tájékoztatni fog minket, amint felmérte a helyzetet (erre szolgál az első pár alkalom), és adott esetben továbbküld a megfelelő helyre.

4. tévhit: Nekem nincs szükségem pszichológusra, ott vannak a barátaim!

Szintén gyakori az az elképzelés, hogy pszichológushoz járni pont olyan, mint a barátainkkal beszélgetni. Egy kicsit persze igen, de főleg nem: a pszichológus egy elfogulatlan, külső szemlélő, ami már nem mondható el a barátainkról. A kapcsolat jellege is teljesen más: az önfeltárás főleg egyoldalú, a fókusz a kliens problémáján van, nem kölcsönös, mint a barátokkal („én is meghallgattam a te problémádat, te is hallgasd meg az enyémet!”). Emellett a pszichológus képzett abban, hogy hogyan lásson át összefüggéseket és mintázatokat a viselkedésben, milyen kérdéseket tegyen fel, és hogyan reagáljon.

Egy barát kifejezi a véleményét, vagy a pártunkat fogja, ha elmesélünk neki egy konfliktushelyzetet – a pszichológus pedig kifejezi az empátiáját, és igyekszik feltárni a probléma különböző aspektusait, hogy a kliens jobban megérthesse a helyzetet.

A pszichológust emellett kötelezi a titoktartás, ezért olyan dolgokat is elmondhatunk neki, amiről nem szeretnénk, ha bárki is tudna – adott esetben még a barátaink sem. Nem mindenki szeretné például kiteregetni a családi szennyest, vagy szégyelli mások előtt az élete különböző mozzanatait, de nagyon felszabadító – és gyógyító – tud lenni beszélni ezekről egy védett, biztonságos közegben.

5. tévhit: A pszichológus majd megmondja, mit csináljak

Sokan ezzel az elvárással érkeznek a rendelőbe, vagy éppen ettől félnek, de ki kell ábrándítanom mindenkit: még a tanácsadás is nagyon ritkán jelenti azt, hogy konkrét tanácsot adunk. Egy jó pszichológus a kérdéseivel, értelmezésével segíti a klienst eldönteni, számára mi lenne a legjobb egy adott helyzetben, de ebben is inkább egy közös munkáról van szó, amelyben lassan bontakozik ki a megoldás. Az igaz, hogy a pszichológus adhat feladatokat, taníthat módszereket, javasolhatja, hogy próbáljunk ki valamit, de dönteni nem fog helyettünk. Ezért a pszichológiai segítségnyújtás során a kliens motivációja is nagyon fontos, hiszen a belső, önismereti munkát neki kell elvégeznie a pszichológus által nyújtott támpontok alapján. Sokan ott adják fel, amikor rájönnek, hogy nincsenek kész megoldások a problémájukra, illetve a pszichológus nem fogja nekik egy pár alkalom után megmondani, mit csináljanak, ami garantáltan megold mindent - mert nem működne. Ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor elég lenne néhány könyvet vagy cikket elolvasnunk, de a legtöbb esetben a saját aktivitásunk, befektetett munkánk nélkül nem fogunk semmilyen változást elérni.

6. tévhit: A pszichológus képes olvasni a gondolatokban, ránézésre tudja, mi bajom

Az előbbihez kapcsolódva: a pszichológusnak általában nincsenek kész értelmezései és megoldásai, az meg pláne nem igaz, hogy azonnal tudnánk a másik ember teljes élettörténetét, amint leül velünk szemben a fotelbe. Nem véletlenül olyan hosszú egy terápia, amilyen: idő kell a problémák feltárásához és megértéséhez, a pszichológus számára is, ami attól is függ, a kliens milyen gyorsan nyílik meg, illetve mennyi előzetes önismereti tapasztalata van. Vannak rövidebb folyamatok, a tanácsadás inkább ilyen, amikor kevésbé mélyremenően, egy aktuális problémára keresünk kézzelfogható megoldásokat. Ahol azonban inkább az önismeret kerül fókuszba, egy-egy probléma mélyebb feldolgozása, ott idő kell a feltáráshoz, és a változtatáshoz is.

7. tévhit: A képzettebb/idősebb pszichológus a jobb

Végül pedig egy általános igazság: a képzettség ugyan sokat számít abban, hogy ki milyen klienskört tud ellátni, de ami legalább ugyanilyen fontos, az a terapeuta-kliens összeillés. Lehet a világ legképzettebb, legtapasztaltabb terapeutája valaki, ha azt érezzük, nem tud ránk hangolódni, nem illünk össze, nem tudunk megbízni benne, akkor valószínűleg nem fog tudni nagyon segíteni nekünk. A másik oldalról viszont, lehet, hogy egy pályakezdő, vagy alacsonyabb képzettségű pszichológussal olyan kapcsolatunk alakul ki, hogy mellette szárnyakra kap a fejlődésünk. A terapeuta és kliens közti kapcsolat nagyon fontos tényező abban, hogy mennyire lesz „hatékony” a terápia (vagy tanácsadás), és itt az is benne van a pakliban, hogy időt kell szánni ennek a kapcsolatnak a kialakulására. A pszichológus személyisége tehát ugyanolyan fontos, mint a képzettsége és a tapasztalata, és pár alkalom után mi is dönthetünk úgy, hogy inkább másik szakembert keresünk, ha úgy érezzük, nem alakul ki a közös hullámhossz.

Helstáb Laura pszichológusunk írása.

Ha személyesen is szeretnél meggyőződni arról, hogyan zajlik a pszichológiai tanácsadás folyamata, ha a problémáid megoldásában segítségre lenne szükséged, fordulj hozzánk bizalommal. Pszichológiai Tanácsadó Központunk szakemberei elkísérnek Téged a fejődés útján!