„Gyerekes vagyok? De jó nekem!” – Miket tanulhatunk a gyerekektől?

Emlékszel még az önfeledt nyári szünetekre, amikor minden nap egy új kaland volt? Emlékszel a gyermeki lelkesedésedre? Hogy milyen izgatottsággal vártad a karácsonyt? Bizonyos helyeztekben felnőttként is jó szolgálatot tehet nekünk, ha újra gyermeki szemmel tudunk nézni a világra.

Életünk során többször szembetalálkozunk azzal a kérdéssel, hogy kik is voltunk gyermekként. Milyen vágyaink és álmaink voltak? Sajnos, ahogy évről-évre gyűlnek a gyertyák a szülinapi tortánkon, úgy kerülünk egyre távolabb a gyermeki énünktől. Magunkra pakoljuk a felnőtt lét elvárásait, a társas összehasonlítás terhét, napi cselekvéseink nagy része rutinos folyamatokból áll. Bizonyos helyzetekben azonban jobban szolgál minket, ha újra elő tudjuk csalogatni a gyermeki gondolkodás- és észlelésmódunkat: felszabadítani a kreativitásunkat, az újdonságra való nyitottságunkat.

A gyermekek gyakran néznek ránk úgy, mint bölcs tanítókra. De mi lenne, ha néha mi is hagynánk magunkat formálni? Bizony, sokszor példát mutatnak arról, hogyan is kellene megélni a pillanatokat. Kristine Goto, a Banner-University Medical Center pszichológus professzora (fő területe a családok mentális egészségének segítése) szerint a felnőtteknek jobban kellene értékelniük a gyermekek impulzivitását, állandó kíváncsiságát, hogy ezt erősségként, protektív faktorként tudják beépíteni a személyiségükbe.

Összegyűjtöttünk néhány gyermeki tulajdonságot, szokást, melyeket nem szabadott volna kinőni! Kristine Goto szerint ezek felnőttként is bennünk vannak, csak elő kell csalogatnunk őket.

1. Minden nap egy új kezdet

Kisgyerekként hányszor kezdted úgy a napot, hogy már ébredés után a napi teendőkön stresszeltél? Vagy aggódtál azon, hogy összefutsz az úton egy olyan személlyel, akit nem kedvelsz? Valószínűleg nem gyakran fordult ez elő. Az viszont jellemzőbb lehetett, hogy már repesve vártad a reggeli kakaót, a barátaiddal való találkozást vagy azt, hogy elmeséld a padtársadnak az előző nap kalandjait. Próbálj meg most is lehetőségként tekinteni az előtted álló napra!

2. Apró örömök

Előfordult már veled, hogy az oldaladon sétáló kisgyerek olyan apróságokra lett figyelmes, amelyek neked fel se tűntek? Gondold végig, te mikor örültél annak, hogy épp zöldre váltott a lámpa, és nem kellett várakoznod az átjárónál? Vagy mikor vettél észre olyan növényeket az út mentén, amelyekkel azelőtt nem találkoztál? Ezek a – számunkra legtöbbször magától értetődő – részletek a gyerekeket izgatottsággal és inspirációval töltik el. Vajon mikor hagytuk abba az élet apró örömeire való odafigyelést?

3. Folyamatos kíváncsiság

A csodagyereknek számító Adora Svitak, a TEDx videók egyik legfiatalabb előadója, 13 éves korában – felettébb szórakoztató, de nyomatékosító hangnemben – szólt a közönségéhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy a világnak nagy szüksége lenne a „gyerekes” gondolkodásra. Abból indult ki, hogy sajnos a felnőttek körében gyerekesnek lenni ciki. De mit értünk a gyerekes viselkedés alatt? Az olyan ötleteket lehet idesorolni, amelyek szokatlanok, nehezen megvalósíthatók, esetleg irracionálisak. Viszont Adora Svitak szerint a világnak épp ezekre a gondolatokra lenne szüksége.

A felnőtt gondolkodásra jellemző magasfokú racionalitás és reális meglátások egyidőben a korlátokat láttatják meg velünk.

Ezek már a tervezés fázisában csökkenthetik a kreativitást, hiszen abban gondolkodunk, miket nem szabad vagy lehet csinálni. Azonban ha képesek lennénk újra a gyermeki, lelkes hozzáállásra, akkor sokkal könnyebb lenne a lehetőségekre fókuszálni, és nem korlátokban gondolkodni.

4. Minden nap egy zabszemnyit!

Gyerekként te is sokat hallottad, hogy mennyit nőttél egyik hétről a másikra? Ezt általában a fizikai változásokra értjük – hiszen azok az igazán látványosak – pedig a gyermekek mentális, szenzoros- vagy épp motoros képességei is folyamatosan finomodnak, és minden nap újabb készségeket tanulunk. Fontos lenne, hogy felnőttként se úgy gondoljunk magunkra, mint akik a fejlődésük végére értek.

Nem kell lemondani az álmokról azt gondolva, hogy már nem vagyunk képesek az új készségek elsajátítására.

A tanulás az életünk része marad akkor is, ha már kiléptünk az iskola kapuján. Próbálj meg új területeken fejlődni, készségeket elsajátítani, vagy csak arra törekedni, hogy ma jobb ember legyél, mint tegnap voltál! Segíthet, ha odafigyelsz az előző pontban említett gyermeki lelkesedésre, kíváncsi, nyitott hozzáállásra.

5. Kreativitás, játék

Megfigyelted már, hogy a gyerekek néha órákra belefeledkeznek egy-egy játékba, vagy valamilyen kézműves tevékenységbe? Felnőttként valamiért megfeledkezünk a kreatív aktivitásokról. Néha kell, hogy puszta örömszerzésből válasszunk magunknak hobbit, és engedjük, hogy magával ragadjon a flow élmény.

6. Segítséget kérni oké!

YeYoon Kim, professzionális közösségfejlesztő, a pályája kezdetén óvónőként dolgozott. Arra lett figyelmes, hogy a kisgyerekek számára a segítséget kérni könnyű és természetes. Felnőttként mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent egyedül akarjunk megoldani. Ne félj jelezni a környezetednek, hogy számítasz rájuk!

7. Hű barátok

Ahogy azt már fentebb is említettük: a gyerekek életében a barátok meghatározó szerepet töltenek be. Hűségesek és védelmezők velük. Családjuk után ez az egyik olyan társas közeg, ahol a legtöbb készséget, szociális kompetenciát, társadalmi viselkedésformát megtanulják. Figyeljünk arra, hogy a barátoknak felnőttként is legyen helyük az életünkben!

8. Az érzelmek megélése

Bizonyára azt is észrevetted már, hogyha egy kisgyerek boldog, akkor általában mosolyog, vagy épp nevetni kezd. Ha pedig éhes, fáradt, fáj neki valahol, vagy zavarja valami, akkor sír. Akár pozitív, akár negatív érzelemről legyen szó, a gyermek megéli és jelzi azt a környezete felé. Ezzel szemben felnőttkorra megtanuljuk, hogy az érzelmeinket kontrolláljuk, módosítsuk, netán saját magunk előtt is letagadjuk. Ez egy adaptív mechanizmus is lehet, hiszen vannak az életben olyan helyzetek, amikor lepleznünk kell a lelki életünket. Mégis fontos lenne odafigyelni arra, hogy az érzelmeinket néha szabadjára engedjük: átéljük az örömöt, és "elfájjuk" a nehézségeket. Ez abban segíthet, hogy önmagunk felé is empátiával tudjunk fordulni.

Keresd meg és öleld át a benned élő gyermeket!

9. A hegek becsületjelvények

Amikor egy kisgyerek megsérül, eltörik a karja, vagy megvágja magát, akkor az osztálytársai általában körülölelik, rá kerül a reflektorfény. Ha pedig elmúlt a fájdalom, a gyermek általában előszeretettel meséli a nagy eseményt, a sebhelyt az erő, a túlélés jeleként értelmezi. Felnőttkorban viszont kerülni akarjuk, hogy gyengének lásson a környezetünk, próbáljuk elrejteni a sebeinket.

10. A kontroll elengedése

A gyermekek ugrálnak, fára másznak, leesnek, felállnak, tovább szaladnak. Számukra a tapasztalati tanulás sokkal többet jelent, mint a félelem. Ám felnőttkorban már elvárják tőlünk, hogy korlátozzuk magunkat. Ez valóban nélkülözhetetlen a mindennapokban, de ne felejtsük el, hogy akkor is felelősségteljesek maradunk, ha időnként elengedjük a kontrollt, és merünk szabadok lenni. Mondd, mikor énekeltél utoljára hangosan?

11. Minden nap mozognak

Végül pedig nem feledkezhetünk meg az egyik legjellemzőbb tevékenységükről: a mindennapi mozgásról! Emlékszel arra az érzésre, amikor gyerekként kiszaladtál a házból, leszöktél az utolsó lépcsőfokokról, és már rohantál is a barátokhoz? Törekedj arra, hogy olyan mozgásformát végezz felnőttként is, amely újra ilyen önfeledt szabadsággal, játékos könnyedséggel tölt el! Motiválttá tehet a szürke hétköznapokban, ha a kényszer helyett ismét valódi feltöltődésként gondolsz a napi mozgásra.