Gyermekálmok nyomában

Bizonyára szinte minden családban előfordult már, hogy az éjszaka közepén gyermekünk riadtan ébredt egy rossz álomból, vagy éppen reggel az óvodába menet vidáman meséli el álmát a kedvenc állatáról. Gyermekeink álmai igen kifejezőek, árulkodnak a csöppségek lelki világáról, legnagyobb vágyaikról és félelmeikről. Ahhoz, hogy megértsük őket, nézzük meg, miről álmodnak, mi állhat a tartalom mögött, és milyen funkciója van az álmodásnak gyermekkorban.

A legtöbb kutatás szerint a kisgyermekek álmai egyszerűek, rövidek, többségében vágyteljesítések, legtöbbször az előző nap hétköznapi történéseihez kapcsolhatók, de sokszor mégis

olyan eseményeket idéznek, amivel kapcsolatban a gyermeknek erős érzelmi reakciói vannak.

A gyermekek – ugyan jellegét tekintve eltérően – már igen korai életkorban álmodnak. Csecsemőkorban is lehetséges meghatározott pszichés tartalom és érzelmi töltet az álmokban. Megfigyelték, hogy egy nyolc hónapos csecsemő, aki elalvás előtt rendszeresen ugyanazt a játékot játssza az édesapjával, amikor kimarad a játék, álmában utánozza a mozgásformát, amit a játék közben szokott. A játék megvonása feltételezhetően érzelmileg erős hatással lehetett a gyermekre.

Fontos figyelembe venni, hogy a gyermekek bizonyos életkor alatt még nem képesek a fantázia és a valóság elkülönítésére. Jean Piaget gyermekpszichológus szerint az

emocionális álmok esetében fennáll annak veszélye, hogy az álomtartalom összekeveredjen a valósággal.

Négyéves kor alatt a gyermekek gyakran hiszik, hogy az álmukban megjelenő szörnyek a valóságban is léteznek, ez pedig igencsak ijesztő a számukra. Beszámolóik szerint ezek a lények a szobában vannak és éjszaka látjuk őket. Ekkor még azt sem értik, hogy ha az álmukban szerepelt az édesanyjuk, attól a valóságban ő még nem fogja tudni, hogy miről álmodott.

A négy és nyolc év közötti gyermekek általában már tisztában vannak az álom mibenlétével, képesek elkülöníteni azt a valóságtól. Az érzelmileg telített ingerek esetében viszont kevésbé megbízható az elkülönítés a fantázia és valóság között.

Miről álmodnak a gyermekek?

Az álmok tartalma és jellege az egyes fejlődési állomások jellemzői szerint alakul. Központi szerep jut az adott életkorban a gyermeket foglalkoztató kérdéseknek. Az álmodás mennyisége és minősége párhuzamosan alakul a kognitív fejlődéssel.

A 3-5 éves kor közöttiek kevés álomról számolnak be, álmaik rövidek és egyszerűek. Az álmodó maga ritkán jelenik meg bennük, akkor is inkább passzív megfigyelő szerepben van és nem aktív cselekvője az álomnak. A kicsik leggyakoribb álomszereplői állatok, kevés az emberi karakter, hiányzik a személyes interakció, jellemző viszont, hogy önmagukat álmodják valamilyen testhelyzetben (például „feküdtem a fűben”).

5-7 éves kor közötti gyermekeknél az álmodó általában a középpontban van és aktív szereplője az álomnak, valamint sok a felé irányuló agresszió. Megjelenik a szimbolikus tartalom, megszaporodnak a szereplők, megjelennek a hősiességet és kalandokat megjelenítő álmok, és az olvasott könyvek, mesék nagymértékben befolyásolják az álmokat. A leggyakoribb karakterek a szülők és az állatok.

A vágyteljesítés és a félelem gyakori motiváció,

valamint különböző belső és külső konfliktusokra utaló témák gyakran megjelennek az álmokban. Például éppen válófélben lévő szülők gyermekénél megjelenhet az édesapa elvesztése.

A gyermekek álmai torzításoktól mentesek ötéves korig. A cenzúrázatlan álomtartalmak ijesztőek lehetnek a kisgyermekek számára, hiszen ezek közvetlenül jutnak a tudatba. Absztrakt és bizarr elemek akkor kerülnek bele először, amikor az úgynevezett cenzor funkciók fejlődésnek indulnak. A cenzor funkció kialakulásával a tartalom csupán közvetetten hozzáférhető, így védelmezi a fiatalokat a kellemetlen érzéseiktől és vágyaiktól.

A gyermekálmokat a felnőttek álmaihoz képest könnyű megérteni, hiszen a manifeszt (érzékelhető) és látens (rejtett) tartalom közel áll egymáshoz.

Mi az álmok funkciója?

A vágyteljesítésen felül az álmok többsége azt jelzi, hogy a gyermek valamilyen erős és számára szokatlan érzelemmel néz szembe, amelyet ébren, a történések közepette nem tudott átdolgozni, így álmában megismételi annak érdekében, hogy teljesen feldolgozza.

Az álmok feszültségcsatornaként működnek,

hiszen itt lehetőség van a ki nem élt érzelmek megélésére és átdolgozására. Ugyanakkor előfordul, hogy az álom maga válik a szorongás forrásává.

Egy két és fél éves kislány nagyon megijedt egy kis fekete kutyától, amely félelme meg is maradt egy ideig, majd spontán megszűnt. Egy év után az utcán újra megközelítette egy kis fekete kutya, melytől ugyan megijedt, de nem mutatott különösebb félelmi reakciót. Éjszaka viszont kiabálva ébredt rémálmából, mely a kis fekete kutyáról szólt, és amely után kutyáktól való félelme évekig megmaradt. Ebben az esetben a nappal visszaszorított érzelmek megélése történt az álomban. Az álom egy korábbi félelmi reakció újrakondicionálásaként értelmezhető.

Szülőként az álmok segíthetnek gyermekünk megértésében, hiszen benne megjelennek a legjelentősebb vágyai, legnagyobb félelmei. Ezekkel pedig foglalkoznunk kell. Mivel az álmok fontos szerepet játszanak az érzelmi élmények újrajátszásában és a feldolgozásában, szülőként segítsük a valóság és a képzelet különválasztását, valamint a tartalmak értelmezését. Az álomtartalmak külső vagy belső konfliktusok megnyilvánulásai lehetnek, ezért tisztázzuk a gyermekünkben felmerülő kétségeket. Beszélgetés közben megkérhetjük, hogy rajzolja le az álmát, a képi megjelenítés ugyanis segíti a feldolgozást. Kérdezhetjük arról is, hogy mi lenne a jó vége az álomnak, ezzel tovább csökkentve a szorongást.