Gyermekkori testképünk lenyomatai – miért látom így magam?

Képzeljünk el egy olyan világot, amiben örömmel elfogadjuk testünk változatosságait, az alakunkat, bőrünk jelzéseit. Olyannak látjuk önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk és ezt igazán szeretjük – mert a kis hibákkal együtt is élhetünk egészséges, teljes életet. Nos, ilyen világban élünk? Mitől függ, hogy hogyan látjuk magunkat? Mikor alakul ki a testképünk és mitől lesz olyan, amilyen? Vajon ebben meghatározóak gyermekkori tapasztalataink? Cikkünkből kiderül.

Tükör...Talán az egyik legszemléletesebb tárgy témánk körüljárásához, hiszen legtöbbünk arra használja, hogy kicsinosítsa magát benne: belője a séróját vagy feldobja a sminkjét. De legalább ennyi ember ellensége is a görbe tükör, ami minden tökéletlenségünket megmutatja, mégsem bírjuk megállni, hogy ne nézzünk bele. Na de miért van ez? Mit nézünk? 

A testképem én vagyok?

Mióta az eszünket tudjuk, sosem volt közömbös a megjelenésünk, hiszen számtalan információt szolgáltat rólunk: hány évesek vagyunk, milyen stílusú öltözködést preferálunk, mi a biológiai nemünk, esetleg melyik társadalmi réteghez tartozunk. Mégsem vagyunk ezzel egyenlők. De akkor miért olyan fontos ez számunkra? Helman gondolatait Nyitrai tolmácsolta felénk:

,,Az emberi test külsejével, belső felépítésével és működésével kapcsolatos elképzelések, hiedelmek és érzelmi megnyilvánulások összességét nevezzük testképnek."

E tekintetben beszélhetünk objektív és szubjektív testképről. Az objektív azt jelenti, hogy az egyén hogyan látja önmagát kívülről, illetve a test, mint szimbólumrendszer hogyan jelenik meg (ide sorolhatók az imént említett jelzőinformációk). Ezzel szemben a szubjektív testkép testünkkel kapcsolatos érzéseinket foglalja magába, tehát tulajdonképpen azt, hogy elégedettek vagyunk-e azzal, amit látunk, ez pedig önértékelésünk egy részét képezi. Az önértékelés az egyéni értékítéleteket jelenti, azt, hogy egy adott személy hogyan látja önmagát, testét, tulajdonságait, személyiségét és képességeit.

Idealizált karcsúság

Az ideális alak mindig az adott kor és kultúra kontextusában értelmezendő. Ennek van egy gyakorlati, és egy – ha úgy tetszik – divatbéli megközelítése, amik hierarchikusan rendeződnek. Példának okáért gondoljunk csak bele: a háborúk idején is lehetett volna divatos a karcsúság, mégis inkább azokat a nőket tartották vonzóbbnak, akiken volt egy kis ,,felesleg", hiszen a nehéz, ínséges időkben ez volt az ideális tartalék akár az életben maradás, akár egy gyermek kihordása szempontjából. 

Napjainkban inkább ideológiai háborúkat vívunk, így van kapacitásunk divatbéli testalkatok idealizálására. Elméleti síkon megjelennek manapság olyan szemléletek, miszerint nemcsak a vékony test lehet szép, hanem az egészséges is! A változatosság is lehet éppen olyan gyönyörű, ez a mentalitás pedig hozzásegíthet bennünket testünk elfogadásához. A gyakorlat már kicsit döcögősebb, hiszen még mindig nagy a társadalmi nyomás és ömlenek ránk a szépségipari termékek – tisztelet a kivételnek –, amik önmagunkkal kapcsolatos bizonytalanságainkat célozzák meg.  

Spoiler: gyermekkorban kialakul

Testképünk formálódásában olyan tényezők játszanak szerepet, mint a család, a kötődés, a szociális ingerek és bizony a média. Ezek már gyermekkorban jelen vannak, és nem is akárhogyan befolyásolják felnőttkori ,,szemüvegünket". Gyermekkorban szívjuk magunkba kultúránk szokásait, vélekedéseit, a társadalmi szabályokat és alakítjuk ki önértékelésünket, ezáltal testképünket is.

A megfelelő testkép kialakulásában óriási szerepe van a családnak. Egy jól működő család feladata, hogy példát mutasson és szűrje a külső, káros hatásokat,  a felesleges stresszforrásokat pedig redukálja. Ha a család nem működik megfelelően, az külön stresszforrást képezhet.

A családtagoknak fontos szerepük van abban, hogy a gyermek mennyire fogja fontosnak tartani az adott szépségideálhoz való hasonulást. Hiszen ha ez a szülőknek fontos, elvárásaikat gyermekeikre vetítik. 

Ennek következtében a szülők gyermekük külsejére (negatív) megjegyzéseket tesznek, fogyókúrára bátoríthatják, vagy éppen saját diétájukkal mutatnak példát neki. Az ilyen irányú hozzáállás testképzavarhoz és önértékelési problémákhoz vezethet.

A gyermekek 5-6 éves korukban már meghatározónak érzik a kortárscsoportokat is, valamint a média is erős értékítéletet közvetít – ezek mind aktív hatások, interakciók. Mindkét tényező nagy hangsúlyt fektet a külsőségekre, a gyermekek felé akaratlanul is azt közvetítve, hogy aki kívülről szép, az belülről is jó. Több kutatás is rámutatott, hogy mind gyermek, mind idősebb korban a nők fogékonyabbak a média által közvetített hatásokra, mint a férfiak, valamint nemi különbség van testükkel kapcsolatos elvárásaikban (mindkét nem felé elvárásokat támasztunk). Éppen emiatt már fiatalon – átlagosan 10 éves korban – megjelenik mindkét nem részéről az igény, hogy testüket megváltoztassák. A vékonysággal a kortársak (bizonyos esetben a szülők) szeretetét akarják kivívni a gyermekek, és az esetleges csúfolódást szeretnék mindképpen elkerülni. Legtöbb esetben ez utóbbi fordul át testképzavarba. 

Mi van, ha duci gyermekek voltunk?

A gyermekkori és serdülőkori túlsúlyosság nemcsak a felnőttkori testi egészséget, de az aktuális és jövőbeni pszichoszociális állapotot is negatívan befolyásolja – írja Németh.

Kihat az önértékelésre, testképre, valamint depresszív hangulathoz vezet, életvitelbeli romlást eredményezhet.

Természetes, hogy a szülők féltik ettől gyermekeiket. Napjainkban népbetegségként tekinthetünk a túlsúlyosságra, aminek rizikófaktora többek között az alacsony szociökonómiai státusz és nőknél a korai érés – írja Németh. Legalább ugyanekkora probléma viszont a magyar serdülők körében – mégis kevesebb szó esik róla – az alultápláltság kérdése. Hiszen fogékonyabbá tesz a betegségekre, illetve problémát okoz az egészséges fejlődés és növekedés tekintetében. Így tehát mindkét véglet az egyensúly hiányából adódik és problémákhoz, testkép- és önértékelési zavarokhoz vezethet.

Felnőttkorunk felfedezései

A gyermekkorunkban elsajátított értékrendünk és elképzelésünk a szépségről – amit a mesék, rajzfilmek és média közvetített felénk – felnőtt korunkban is megmarad. Nemcsak hogy megmarad, de tudattalan módon saját gyermekinknek is átadjuk.

Pukánszky 2014-es kutatásában a karcsúságideál média általi internalizációját (értékrendszerbe való beépülését) vizsgálta fiatal nők körében. Azt találták, hogy a média tényleg hatással van a testképre, valamint a testi megjelenés és testsúllyal való elégedetlenség a nőiesség élményéhez szorosan hozzátartozik. A karcsúságideál internalizációja pozitív összefüggést mutatott a testi attitűdökkel, a testi elégedetlenséggel és a karcsúság iránti késztetésekkel. Fontos szerepet kapott még a társas összehasonlítás is, melyek csökkentésével szintén más fényben szemlélhetjük testünket.

Pukánszky 2019-es értekezésében már a közösségi média hatását is beemelte, mint például a Facebook vagy az Instagram. A közösségi média elemei szerepet játszanak a testi elégedetlenség kialakulásában, hatással vannak a karcsúság iránti késztetésre, valamint a testtel kapcsolatos aggodalmaskodásra.

Összességében megállapítható, hogy

számos hatás következtében már gyermekkorban kialakítjuk testképünket, aminek későbbi megváltoztatása nehézkes,

így felnőtt korunkban is korábbi tapasztalataink lesznek irányadók. Éppen ezért a negatív testkép, ezáltal önértékelés kialakulásának megelőzése lenne a cél. Ahogyan a mondás is tartja: ,,könnyebb valamit megtanulni, amit nem tudunk, mint olyasmit kijavítani, amit nem jól tudunk".

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?

A gyermek egészséges fejlődése szempontjából nem az a fontos, hogy hány kiló, hogyan néz ki és éppen milyen a többiekhez képest. Az a fontos, hogy ne torz képet tükrözzünk vissza számára arról, hogyan is néz ki; ne elérhetetlen szépségideálokhoz kelljen hasonulnia. Meg kell teremteni azt a légkört számára, amiben elfogadhatja és szeretheti néhol tökéletlen, de egészséges testét. És biztatni arra, hogy törekedjen egészsége megtartására! A sport remek eszköz erre, és nem azért, mert kell, hanem mert testi-lelki fejlődésére is jó hatással van, miközben közösségben lehet a gyermek. Ha ezt az egyensúlyt megteremtjük, felnőttként is megmarad ez a tendencia, kisebb eséllyel lesznek önértékelési problémái az adott személynek és egészséges testképpel élhet.