Mindenkivel megesett már, hogy egyik nap úgy érezte – a népszerű slágert idézve –, „napfény járja át a szívét”, míg egy másikon legszívesebben a pokolba kívánta volna az egész világot. A munkahelyen sincs ez másként! A legtöbb vezető azonban csak egyszerűen megvonja a vállát ennek hallatán, mondván: „Nekem ehhez az ég világon semmi közöm!" De vajon mennyire befolyásolja a teljesítményt a munkahelyi és az egyéni hangulat? Kell-e ezzel foglalkoznia egy menedzsernek? Cikkünkből megtudhatjátok!

Theresa Amabile és Steven Kramer tíz évvel ezelőtt elindítottak egy kutatást azzal a céllal, hogy megértsék, mi is történik valójában a munkahelyen eltöltött idő alatt. A kutatás során több oldalról is megvizsgálták a napi munkahelyi életet: az érzelmeket, észleléseket, motivációkat mérték, valamint ezek hatását a teljesítményre. A kutatás három évig tartott, amiben részt vett 238 szakember 26 projektcsapatból és 7 cégtől, valamint 3 iparágból. A legtöbb résztvevő – a vizsgált minta 80 százaléka – főiskolai végzettséggel rendelkezett, valamint az összes projekt amin dolgoztak komplex, kreatív munkát igényelt. Napi rendszerességgel kértek naplóbejegyzéseket a munkavállalóktól, amelyekben értékelték saját észleléseiket különböző szempontok alapján a munkakörnyezettel kapcsolatban, a hangulatukról, valamint az adott napi motivációs állapotukról. Arra keresték a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a munkavállalók munkahelyi életét? Bejósolható-e valami abból, ahogy egy bizonyos esemény alakítja a szervezet napi működését? És mindez milyen hatással van a teljesítményre?

A szerzők előzetesen amellett foglaltak állást, hogy

a munkavállalók jobban teljesítenek akkor, ha boldogak a munkahelyükön

és belsőleg motiváltak a munkavégzésre. A kutatás eredményei is ezt az álláspontot erősítették meg: amikor a mindennapi munkavégzés során a munkavállalók több pozitív érzelmet élnek meg, erősebb belső motiváció jellemzi őket, és minél kedvezőbbnek észlelik a munkakörnyezetüket, annál jobban teljesítenek. Ez a hatás nem magyarázható az emberek eltérő személyiségével és hátterével.

Érdemes tisztázni, mit értenek teljesítmény alatt jelen esetben a szerzők, amikor kifejezetten szellemi munkakörökben vizsgálódtak. Annak érdekében, hogy az ilyen típusú munkakörökben dolgozó emberek sikeresen együtt tudjanak működni és komplex problémákat tudjanak megoldani, négy fő elem játszik közre: a kreativitás, a produktivitás, az elköteleződés és az együttműködés. Ezen tényezőket vették a teljesítmény egyes vetületeinek a kutatás során.

Először nézzük meg, milyen eredményt kaptak a pozitív érzelmek és a kreativitás kapcsolatának vizsgálatakor! Az elemzések során az derült ki, hogy

a pozitív érzelmek szorosan összefüggenek a magas szintű kreativitással,

míg a negatív érzelmek jelentősen csökkentik annak kibontakozását. A vizsgálati személyek több mint 50 százaléka jellemzően gyakrabban álltak elő kreatív ötletekkel azokon a napokon, melyeken pozitív hangulatban voltak. Ezt a tényt megerősítették mind az egyéni önértékelések, mind a naplókban vezetett feljegyzések. Az eredmények arra a nagyon fontos jelenségre is rávilágítottak, hogy ez a hatás túlmutatott az adott napon és kihatott a következő, de akár még az azt követő napra is.

Érdemes arra is figyelmet fordítani, vajon hogyan hat a kreativitásra az, ahogyan a munkavállalók a munkahelyi környezetüket észlelik. A részt vevők sokkal kreatívabbnak mutatkoztak akkor, amikor a vállalaton belül pozitív megnyilvánulásokat észleltek, például a vezetőjük együttműködően, nyitottan állt hozzá az új ötleteikhez. Azonban csökkent a kreativitásuk akkor, amikor belső harcokat és rivalizálást észleltek, vagy úgy vélték, hogy vezetői szinten mereven elzárkóznak az új, innovatív megoldások elől.

Mi a helyzet a motiváció kreativitásra gyakorolt hatásával? Ebben a vonatkozásban azt találták, hogy az emberek kreatívabbak akkor, amikor belsőleg motiváltak a munkavégzésre – érdeklődés, izgalom, élvezet, elégedettség érzései társulnak a munkavégzéshez –, szemben azzal, amikor külsőleg vannak csak erre motiválva.

A kutatási eredmények nagyon hasonló képet adtak akkor, amikor a kreativitásról a teljesítmény egy másik elemére helyezték át a fókuszt:

  • Az emberek minden esetben jobban teljesítettek akkor, ha jó hangulatban voltak.

  • A produktivitás, az elköteleződés és az együttműködés mind magasabb szintet értek el akkor, amikor a dolgozók pozitívnak észlelték a munkakörnyezetüket.

  • Az emberek produktívabbnak, elkötelezettebbeknek és együttműködőbbnek bizonyultak akkor is, amikor erős belső motivációval rendelkeztek, különösen magának a munkavégzés öröme, az elvégzett feladat okozta elégedettség által.

Egyértelműen látszik tehát a kutatási eredményekből, hogy

a munkahelyi élet nagyban befolyásolja a munkahelyi teljesítményt,

a belső munkahelyi életet pedig tudatosan vagy tudattalanul jelentősen befolyásolja a vezetők hozzáállása, viselkedése.

Adja magát a kérdés, hogy vajon a vezetőség működésének, hozzáállásának milyen szerep jut ebben az egész folyamatban. A kutatásból az derült ki, hogy a menedzsment részéről két tényező gyakorolja a legnagyobb befolyásoló hatást a munkahelyi környezetre: az előrehaladás serkentése és a munkavállalók emberi lényként való kezelése.

Összehasonlítva a kutatásban közreműködők legjobb és legrosszabb napját, az egyik fő különbség az előrehaladás észlelésében mutatkozott: a célok elérése, feladatok és problémák megoldása, de akár csak az ezek irányába való elmozdulás is már pozitív élményt okoztak a munkavállalóknak. Ellenben azokon a napokon, amikor rossz hangulatúak voltak, jellemzően jelentős visszaesés volt tapasztalható az addigi előmenetelben. Mit érthetünk előrehaladás alatt? Ezt sokféleképpen értelmezhetjük, egyaránt okozhatja egy fontos probléma megoldása, egy futó projekt eredményes lezárása, egy munkahelyi konfliktus feloldása, de lehet akár csak egy hosszú ideje idegesítően zümmögő bogár sikeres kiiktatása is. A kutatás arra is válaszokat keresett, hogy a menedzsment részéről milyen eszközök segítik leginkább a munkavállalókat ebben a vonatkozásban, ezek pedig a következők: közvetlen segítség, kellő idő és források biztosítása, siker és a hibázás iránt is tanulási célzatú orientáció, de a legfontosabb tényezőként a célok világos meghatározását jelölték meg.

Az előrehaladás lehetősége mellett a másik kiemelt tényező az munkavállalók emberi lényként való kezelése. Érdekes módon szoros kapcsolatot mutat az előrehaladással: a tényleges teljesítmény nélküli dicséret alig hat a belső munkahelyi életre, sőt, cinizmust is eredményezhet, míg a jó teljesítmény elismerésének hiánya vagy kritizálása szomorúságot és dühöt eredményezhet. Ebben a vonatkozásban a legjobb dolog, amit a vezetők tehetnek, hogy

elismerik, amikor valaki ténylegesen jó munkát végzett, de csakis abban az esetben,

ha valóban az ő érdeme a siker és tényleges teljesítmény áll mögötte.

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE