„Ha neki megengeded, nekem miért nem?" - a testvérkapcsolatok jelentősége és a testvérek közötti rivalizáció

Az egyik leghosszabb és legfontosabb érzelmi kötelék az életünkben a testvérünkkel való kapcsolatunk, amely erőteljes hatást gyakorol a személyiségünk, szociális- és érzelmi képességeink, illetve önbizalmunk alakulására. Azonban e kapcsolat nem mindig mentes a problémáktól és a konfliktusoktól, a legtöbb testvér között megjelenik a féltékenység, a versengés és a rivalizálás. Mi állhat a testvérféltékenység és rivalizálás hátterében? Illetve a szülők hogyan csökkenthetik ezek megjelenését? Következő cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.

Bár nem minden embernek van testvére, s ez nem is feltétele a normális fejlődésnek, azonban a testvérrel rendelkezők személyiségfejlődésére és pszichés sajátosságaira is jelentős és egész életen át tartó hatással van a testvérükkel való viszonyuk. A testvérkapcsolatok különleges kontextust teremtenek, amiben a gyerekek társas és érzelmi képességei fejlődnek, illetve ezáltal lehetőségük nyílik különböző pszichoszociális készségek elsajátítására és gyakorlására. Ez az egyik legtartósabb családi kötelék a gyermek életében, s ez olyan különleges viszonynak tekinthető, amelyben egyszerre van jelen a szeretet és melegség, illetve a konfliktus, féltékenység és rivalizálás is.

Hogyan gondolkodtak a korábban élő pszichológusok a testvérkapcsolatokról?

Már maga Freud is hangsúlyozta a testvérkapcsolatok jelentőségét, s leírta, hogy kezdetben nagyon gyakori az irigység, a rivalizálás és a féltékenység megjelenése a testvérek között. Ő főleg az idősebb testvér érzéseire fókuszált, aki a testvére születése nyomán háttérbe szorul, s életében először éli meg a viszonylagos leválasztódást az anyáról. A szakirodalmak ezt szokták “trónfosztásként” emlegetni, melynek lényege, hogy

 az elsőszülött gyermek testvére születésével elveszti az egyeduralmat, és a szülők egyedül rá irányuló figyelmét.

Később az életkor növekedésével a testvérek közötti rivalizálás és féltékenység hasonló tendenciát mutat az elsőszülött és a később született gyermekek esetében is. Freud egyik tanítványa, Adler egyenesen a személyiségfejlődés középpontjának tekintette a testvérkapcsolatokból származó élményeket. Érdeklődése fókuszában a születési sorrend állt, illetve hogy ez hogyan képes befolyásolni a gyermekek fejlődését, amelyről részletesebben írtunk már egy korábbi cikkünkben. Munkájában leírta, hogy a családban elfoglalt helyünk, hogy egykeként vagy valahányadik testvérként születtünk-e, az kihat a személyiségünkre, a képességeinkre, szociális kapcsolatainkra, sőt az egész élethez való hozzáállásunkra is. Ő úgy vélte, hogy a testvérek között megjelenő rivalizálás alapja az az emberi szükségletünk, hogy felülkerekedjünk a kisebbrendűségi érzésünkön.

Az egyik leghíresebb kötődés kutató, Bowlby szintén hangsúlyozta a testvérkapcsolatok jelentőségét, szerinte a testvérek lehetséges kötődési pótfigurák, akik nagyban befolyásolhatják a gyermek személyiségének és önértékelésének fejlődését. Más kötődéssel foglalkozó szakemberek is úgy vélték, hogy a testvérkapcsolat egy olyan kötődési kapcsolat, amely fontos érzelmi köteléket jelent az ember életében. Ha egy gyermek biztonságos kötődést alakít ki a testvérével, akkor ez növeli a biztonságérzetét, illetve elősegítheti a szociális kapcsolatok kialakítását. A testvérek viselkedésükkel mintát nyújthatnak fiatalabb testvéreik számára, akik utánozni kezdhetik őket, és így a testvérek hatással lehetnek a kisebb gyermekek szociális tanulási folyamataira.

Hogyan jelenik meg a testvérek közötti féltékenység és rivalizálás?

Bár a laikusok és a kutatók sem tesznek különbséget a testvérkapcsolatban a rivalizálás, a konfliktus és a féltékenység között, azonban ezek különböző jelenségek, amelyek általában összefonódva jelennek meg. Féltékenységről akkor beszélhetünk, amikor az egyik gyermek (féltékeny testvér) a szülő (szeretett személy) figyelmének és/vagy szeretetének elvesztését tapasztalja a testvére miatt (rivális testvér). Ezzel szemben a testvérkonfliktus a két testvér személyes kapcsolatában és a kettejük interakciójában jelenik meg, mint személyes ellentét. A rivalizálás egy tágabb fogalmat jelöl, amely magába foglalhatja a féltékenységet, a versengést és a harcot a testvérek között. Egy másik elmélet szerint úgy lehet különbséget tenni e fogalmak között, hogy

a rivalizálás és versengés inkább tettekre vonatkozik, míg a féltékenység és irigység érzelmekre utal.

A szakirodalmak szerint a testvérek között megjelenő rivalizálás két típusát lehet elkülöníteni: a felnőtt/szülő kezdeményezésére történő, illetve a testvérek által generált rivalizálást. A felnőtt kezdeményezésű rivalizálás esetén beszélhetünk nyílt és rejtett formáról is. Előbbi esetén a szülők nyíltan összehasonlítják gyermekeiket és ebből fakad a testvérek közötti harc, míg utóbbi esetén nincsenek nyílt összehasonlítások, ezek inkább titkos és finomabb módon jelennek meg a kommunikációban. A testvérek által generált rivalizálás hátterében a gyermekek azon vágya áll, hogy több figyelmet és energiaráfordítást kapjanak a szüleiktől.

A gyermekek egyik nem tudatos módszere a szülői erőforrásokért folyó harcban a regresszió, amelynek lényege, hogy az idősebb testvér egy korábbi fejlődési fázisra esik vissza testvére születésekor. Ilyenkor a szülők automatikusan több figyelmet és energiát fordítanak gyermekükre, hiszen minél kisebb és fejletlenebb egy gyermek, annál kevesebb önállósággal bír. Erre jó példa lehet az éjszakai vagy nappali bepisilés, miután már a gyermek szobatiszta lett, mely problémával a szülők gyakran megjelennek a terápiás rendelőkben és a gyermekpszichológusok ajtajában. Emellett gyakran megjelennek ennél direktebb módszerek és mondatok is az idősebb testvéreknél, például amikor azt kérdezgetik a szüleiktől, hogy még meddig marad náluk a kistestvér, mikor viszik vissza vagy odaadják-e őt más valakinek. Sőt, az idősebb gyermek agresszióval is reagálhat testvére születésére, amely az újszülött és az anya felé egyaránt irányulhat.

A szülők negatív hatása a testvérek közötti féltékenység és rivalizálás megjelenésében

Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy az életünk minden területén összehasonlítjuk magunkat másokkal, s ez alól a testvéreinkkel való viszonyunk sem lehet kivétel. Ez a társas összehasonlítás azért is fontos, mivel az emberek önbizalma ezekből az összehasonlításokból épül fel. Ha egy gyermek megkülönböztető szülői bánásmódot él át, vagyis hogy a testvére több figyelmet, törődést, szeretetet kap a szülőktől, akkor mindezt a saját hibájának fogja tekinteni, hogy „ő nem elég jó”.

Ez a testvérek közötti összehasonlítás mindkét gyermeknél igazságtalanság, belső bizonytalanság és szorongásérzéshez fog vezetni.

Az előbbi, aki úgy érzi, rosszabbul bánnak vele a szülei, ő alacsony önértékeléssel fog küzdeni, míg testvére, aki úgy érzi, jobb helyzetben van, ő félhet a státuszvesztéstől, és bűntudatot is átélhet. A testvérek közötti túlzott és túl gyakran megjelenő összehasonlítások a szülők részéről növelhetik és elmélyíthetik a testvérek közötti természetes versengést és rivalizálást. A szakemberek szerint a szülők közötti konfliktusos viszony szintén erősítheti a testvérek közötti rivalizációt, hiszen ez egyfajta mintát nyújt a gyermekeknek.

Mit tehetnek a szülők, mire érdemes odafigyelni?

Fontos, hogy a szülők tudatosítsák magukban, hogy a gyermekeik bár testvérek és azonosak a szüleik, azonban külön egyéniségek, akik egyedi jellemzőkkel és szükségletekkel rendelkeznek. Ezért fontos lenne, hogy a gyermekeiket ne hasonlítsák össze egymással, hanem a saját képességeikhez és személyiségükhöz mérten neveljék őket. Bár a gyakorlat azt mutatja, hogy szinte elkerülhetetlen a szülők részéről a megkülönböztető bánásmód,

azonban ha külön odafigyelnek arra, hogy gyermekeiket egyediségükben ragadják meg és nem egymáshoz viszonyítva, akkor ez nagyban segíthet.

A szakirodalmak és a terápiás gyakorlat is azt mutatja, hogy a második testvér születése általában minden esetben generálja az idősebb testvér féltékenységét, így fontos lenne a szülőknek erre felkészülni. Ilyenkor segíthet, ha az idősebb gyermek felé is próbálnak a szülők egyedi figyelemmel fordulni, illetve a korához képest bevonni a kistestvér körüli feladatokba, hogy ne érezze magát kívülállónak. Továbbá az is segíthet, ha a szülők egyedi figyelmet és közös tevékenységet végeznek kettesben az idősebb gyermekkel is. Fontos, hogy ha konfliktus és nyílt veszekedés alakul ki a testvérek között, akkor a szülő ne keresse a kezdeményező felet, mindig ketten kellenek egy konfliktus kialakulásához, tehát a szülő ne hibáztassa és védje egyik gyermekét sem.

Összefoglalva tehát a testvérek kapcsolatában megjelenő féltékenység és rivalizálás természetes érzelmi reakciónak tekinthető, amely általában az idő múlásával csökken. Azonban szélsőséges esetben ez a konfliktus és versengés egy egész életen át is fennmaradhat a testvérek között, illetve akár agresszióba és erőszakba is torkollhat. Ezért fontos lenne, hogy a szülők kellő figyelmet fordítsanak arra, hogy a testvérek között megjelenő féltékenységet és versengést ne növeljék és erősítsék meg. Ebben segíthet, ha a gyermekeiket egyedülálló és egyedi jellegzetességeik mentén nevelik, nem összehasonlítva tulajdonságaikat és érdemeiket a testvéreikével.