Ha nem látod a fától az erdőt – problémamegoldás másként

Mindennapjaink során olykor elkerülhetetlenül szembe kell néznünk kisebb-nagyobb problémákkal. A problémamegoldás fogalma azonban olyannyira egyértelműnek tűnhet, hogy viszonylag ritkán foglalkozunk azzal, mit is jelent pontosan ez a szó. Hogyan segíthet nekünk életünk menedzselésében, ha részletesen megvizsgáljuk ezt a folyamatot? Cikkünkből kiderül!

Problémáink erdejében könnyű eltévedni. Gondjaink többféle természetűek, komplexitásúak lehetnek, változatos érzelmi jelentőséggel, és sokszor egymásra épülhetnek. Valószínűleg nem is gondolnánk, hogy pszichés jóllétünkben milyen nagy szerepe van a megoldásukra irányuló stratégiáinknak. Először tekintsük át röviden, milyen következményekkel járhatnak a problémamegoldó készségek hiányosságai!

Amikor már nem fér több a szőnyeg alá…

Sokan tapasztalhattuk, hogy a problémák szőnyeg alá söprése rövidtávon akár csökkentheti szorongásunkat, frusztrációnkat. Előbb-utóbb azonban azt érezzük, hogy több gondot már nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Ilyenkor a szőnyeg alatt gyűjtögetett, megoldásra váró teendőink, érzelmi terheink gyakran egyszerre zuhannak a nyakunkba. Ez elveszettség, eszköztelenség érzését keltheti bennünk, ami akár reménytelenséghez vagy akár krízishelyzethez is vezethet.

Krízis során a korábbi problémamegoldó módszereink hatástalannak bizonyulnak, ami a lélektani egyensúly megbillenéséhez, továbbá beszűkültséghez vezethet.

Ebből a beszűkült állapotból nem könnyű kikerülni. Itt mutatkozhat meg igazán a hatékony problémamegoldás jelentősége: ha tudjuk, milyen lépéseket, és milyen sorrendben kell végigjárnunk, könnyebben eljuthatunk egy eredményes, személyiségünket fejlesztő megoldáshoz.

Ha már látod az erdőt – na de még a fákat is?

A D’Zurilla és társai által kidolgozott problémamegoldó tréning lényege, hogy a résztvevők a kognitív viselkedésterápia módszereivel fejleszthetik megoldási készségeiket, stratégiáikat. Rövid idő alatt elsajátítható szemléletmódja számos pszichés nehézségben nyújt segítséget, megelőzve a reménytelenség, a kétségbeesés és akár az öngyilkossági gondolatok elhatalmasodását. Lényege, hogy a folyamatot kisebb lépésekre bontja.

Ezáltal könnyebben átláthatóvá válik helyzetünk, jobban felismerjük saját erősségeinket, így elkerülhetjük a történések katasztrofizálását.

Ha ugyanis eltévedtünk problémáink erdejében, hajlamosak vagyunk a körülöttünk lévő rengeteget egy egységes, fenyegető masszaként értelmezni. Ilyenkor érdemes visszalépnünk párat: látjuk-e még egyenként a kétségbeesésünk erdejét képező fákat, az egyes problémáinkat külön-külön? A megoldás felé vezető ösvényen ugyanis így tudunk legkönnyebben elindulni. Nézzük meg egyenként ezeket a lépéseket!

1. Erősségek és támogatás felismerése

Feszültségünk csökkentésében már a kezdetekkor sokat segít, ha felidézzük egy korábbi sikeres problémamegoldásunkat. Az erdő hasonlattal tovább élve: mit tettem korábban hasonló helyzetekben? Esetleg a telefonom GPS-ét használtam, hogy megtaláljam a megfelelő utat? Vagy megkérdeztem egy szembe jövő kirándulót a helyes irányról? Ezeket végiggondolva könnyebben felismerhetjük, milyen stratégiák váltak be nekünk a múltban, melyik illik legjobban hozzánk és miben vagyunk a legeredményesebbek.

Fontos azon is elidőznünk, hogy kiktől kérhetünk segítséget nehéz helyzetben. Talán az erdőben eltévedve felhívtuk egy jó barátunkat, aki ugyan a kiút megtalálásában nem segített, de érzelmi támogatásával annyira megnyugtatott, hogy a beszélgetés után képesek voltunk higgadtan végiggondolni helyzetünket.

2. Pozitív problémaorientáció kialakítása

Eltévedtünk az erdőben. Milyen gondolatok járnak a fejünkben? Hibáztatjuk magunkat, amiért nem készültünk fel jobban a túrára? Úgy véljük, úgysem tudjuk megtalálni a kiutat, ezért csalódottak és kétségbeesettek leszünk? Mindez negatív problémaorientációra vall. Ide tartozik a bevezetőben említett szőnyeg alá söprés technikája is: ha többnyire elkerüljük a problémáinkat, vagy megvárjuk, míg valaki megoldja őket helyettünk, valószínűleg nem hiszünk eléggé saját képességeinkben a megoldást illetően.

A pozitív problémaorientáció lényege ezzel szemben, hogy bízunk a problémák megoldhatóságában és saját hatékonyságunkban.

Tudjuk, hogy a problémák mindenki életének részét képezik, ezért nem gondoljuk úgy, hogy valami nincs rendben velünk, ha ezekkel szembesülünk. Ugyanakkor azt sem tagadjuk, hogy a megoldás időt, energiát és kitartást igényel. Ha inkább a negatív orientáció jellemző ránk, érdemes lehet időt szánni gondolataink pozitívabb átkeretezésére.

3. Problémalista készítése és rangsorolás

Próbáljuk meg összeszedni, milyen problémáink vannak aktuálisan, és összeírni ezeket egy listába! A problémákat igyekezzünk a lehető legkonkrétabban és legspecifikusabban megfogalmazni. A folyamat során valószínűleg rá fogunk jönni, hogy ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnhet. A ránk nehezedő érzelmi teher csökkentésében azonban sokat segít, ha konkrétan, egyenként látjuk problémáinkat.

Így a globális, nehezen kibogozható negatív érzelmi feszültség helyett differenciáltabban leszünk képesek átlátni, pontosan milyen gondjaink vannak, és ezek miért aggasztanak minket.

Az erdőben való bolyongás közben például felmerülhet bennünk, hogy kezdünk éhesek lenni. Emellett aggasztanak a még aznap este elintézendő tennivalók, a házimunka is. Megfordulhat a fejünkben, hogy milyen régen nem látogattuk meg egy-egy szerettünket. Ha megvan a listánk, rangsoroljuk a problémáinkat! Az kerüljön az első helyre, amelyik aktuálisan a legtöbb szenvedést, nehézséget okozza számunkra, először ennek a megoldásával foglalkozzunk! A probléma hatékony menedzselése ugyanis nagy valószínűséggel megkönnyíti a többivel való foglalkozást is. Az előbbi példával élve: ha a legsürgetőbb problémát megoldottuk, azaz kijutottunk az erdőből, foglalkozhatunk azzal, hogy mit fogunk vacsorázni, valamint megtervezhetjük, hogy mikor látogatjuk meg barátainkat.

4. Célok felállítása

A listánkon első helyen álló problémához tűzzünk ki egy olyan célt, melynek elérése közelebb visz a megoldáshoz. Az általános megfogalmazás mellett törekedjünk arra, hogy ez minél konkrétabb legyen. Például az, hogy ki szeretnénk jutni az erdőből, egy általános cél. Ha végiggondoljuk, hogy milyen specifikus cselekvés segítene ennek a célnak az elérésében, már közelebb kerültünk a probléma megoldásához. Például kinézhetünk egy szimpatikus útvonalat a térképen. Megtervezhetjük, hogy a következő egy órában követjük az ösvényt, majd attól függően, hova jutottunk, újratervezzük célunkat.

A megoldási stratégiák keresésének kezdetekor érdemes teret engedni mindenféle ötletnek.

Vegyük számba, mi mindennel tudnánk orvosolni a problémát. Követhetjük az eredeti ösvényt, de kereshetünk más alternatív útvonalakat is. Felhívhatjuk a kirándulásban tapasztaltabb barátainkat, hogy ők mit tennének a helyünkben. Ha a térkép nem működik, visszatérhetünk hagyományosabb módszerekhez; a moha és a Nap állásának megfigyeléséhez. A megoldási módok közül mérlegeljük az egyes ötletek előnyeit és hátrányait, és ez alapján válasszuk ki a nekünk legszimpatikusabb módszert, mellyel közelebb kerülhetünk célunk eléréséhez, ezáltal a probléma megoldásához. Amikor egy konkrét cél felé haladunk, könnyebben viseljük az út során felbukkanó nehézségeket is.

Ha hagyjuk, hogy megoldások keresése nélkül gyűljenek problémáink, előbb-utóbb eltévedünk köztük. Egy idő után már nem is tudjuk, aktuálisan milyen problémáink állnak rossz hangulatunk mögött. Az előbbi lépések végiggondolása ilyenkor egyfajta iránytűként szolgálhat a zűrzavarban. Segítségükkel az egyes problémák veszítenek fenyegető, bénító erejükből, és kisebb egységekre bontva a megoldás kevésbé tűnik elérhetetlennek. Saját erősségeink, kedvelt és bevált stratégiánk felismerése a folyamat során fejleszti önismeretünket. Társas támogatásunk tudatosítása pedig a kapcsolataink új szemszögből való megfigyelését, értékességük és segítségük felismerését vonja maga után.