Mikortól nincs rendben, ha valakit piszkálnak az iskolában? Kinek van szerepe abban, hogy az erőszak teret nyerhet egy oktatási intézményben? Korábban írtunk már az online bántalmazásról és az óvodai bántalmazásról, most pedig az iskolát helyezzük a középpontba. A cikk végén egy bullying témájú friss magyar kutatást vezetünk fel, és Önöket is kérjük a kitöltésére.

Mi az a határ, amikortól bántalmazásnak minősíthetjük a csúfolódást vagy kirekesztést? És ha ez történik az iskolában, mit tehetünk ellene? Az iskolai bántalmazás, erőszak vagy zaklatás (angol nevén „bullying”) az elmúlt két évtizedben vált kutatott területté. Ahogyan a tudásunk bővült a bullyingról, egyre több definíció is született. Olweus, a téma egyik nagy tekintélyű kutatója szerint azt nevezhetjük bántalmazásnak, amikor „a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több más diák”. Ezt a korai definíciót többen megkérdőjelezték, viszont abban a legtöbb kutató egyetért, hogy a bullying legfontosabb elemei

  • a bántó szándék,
  • a cselekvés ismétlődő jellege,
  • illetve az erőviszonyok egyenlőtlensége az áldozat és a bántalmazó között.

Az iskolai bántalmazás sokféle módon jelentkezhet. Lehet fizikai, verbális (cukkolás, gúnyolás) és kapcsolati (kiközösítés) jellegű, de a fenti három dolog szükséges ahhoz, hogy egy tevékenységet bullyingnak tekintsük. A nemzetközi szakirodalmában eltérőek az arra vonatkozó adatok, hogy hány intézményt érint világszinten a kortárs bántalmazás. Az iskolai erőszak ugyanis ugyanolyan rejtőzködő természetű jelenség, mint a munkahelyi vagy családi. Kevesen ismerik be, hogy rendszeresen áldozatokká válnak. Az online tér korlátozatlansága miatt pedig sokszor a környezet tudta nélkül történik mindez. Viszont hazai kutatások adatai szerint feltételezhetjük, hogy a magyar gyerekek körülbelül 10–15 százaléka válik áldozattá.

A kiközösítés is az iskolai erőszak egyik formája.

A kutatásban az a szemlélet hozott igazán változást, amely a bántalmazást egy csoportos helyzetként állította be. A bántalmazási helyzetben áldozat, bántalmazó és szemlélők egyszerre vannak jelen. Előfordul olyan is, hogy valaki egyszer a bántalmazó, másszor a bántalmazott szerepébe kerül (ezt hívjuk a továbbiakban bántalmazó-áldozatnak). Ők ezzel próbálnak meg védekezni a bántalmazás ellen, mert nincs más eszközük. Viszont a zaklatásban

nemcsak a bántalmazó és a bántalmazott, hanem a szemlélők is résztvevőkké válnak

és bevonódnak (annak ellenére, hogy általában éppen kívül akarnak maradni). Így ők is fenntartják ezt a helyzetet. A bullyingot megelőző programok sok esetben erre a csoportra akarnak hatni, őket aktívvá tenni.

Sok tanulmány foglalkozott azzal, hogy miért jön létre a bullying, egyértelmű okokat azonban nehéz megállapítani. Az biztos, hogy több egyéni és környezeti tényező együtt játszik össze abban, hogy egy közösségben ilyen formában jelenik meg az erőszak. Minek van tehát hatása abban, hogy ki válik bántalmazóvá vagy áldozattá? A bántalmazók esetében például olyan egyéni tényezőknek, mint az agresszív, heves temperamentum, vagy alacsony frusztrációtűrési képesség. Az áldozatszerepbe pedig általában a gyengébbnek, szubmisszívnak tűnő gyerekek kerülnek, akik csendesebbek, szoronganak vagy alacsony önértékeléssel bírnak. Viszont, amint feljebb említettük, nem csupán személyiség kérdése, hogy ki milyen szerepbe kerül. A környezeti tényezőknek is (amelyek közül nagyon sok befolyásolható) nagyon meghatározó szerepük van. Ezek közül kiemelendő a család, az iskola, a tanárok és a média szerepe. Szülőként fontos közvetítenünk és példát mutatnunk, hogy más emberek megbántása egy általunk nem elfogadott dolog, és a közösségekben nem célravezető stratégia a hatalmi pozíció eléréséhez.

Az áldozatszerepbe általában a csendesebb, szorongó gyerekek kerülnek. Éppen ezért fontos, hogy kiálljunk mellettük, legyünk hétköznapi hősök!

Egymás bántalmazása – mint ahogyan a neve is mutatja – nem kívánatos egy közösségben, számos negatív következménnyel jár az egyénre és közösségére nézve. Egy kutatás szerint az áldozatok és a bántalmazó-áldozatok hajlamosabbak rosszul teljesíteni az iskolában. Az áldozatiság és a szorongásos-depressziós problémák együttjárást mutatnak. Azaz ők a későbbiek során is gyakrabban tapasztalnak magányosságot, félelmet, elhagyatottság-érzést. Akár olyan pszichoszomatikus tüneteket is produkálhatnak, amelyekkel elkerülhetik az iskolába járást, mivel a bántalmazás általában ott történik. A hosszú távú hatások között is megjelenik mind az alacsony teljesítmény, mind az alacsony önértékelés, és a kapcsolatokra is negatív hatással lehet. Viszont

az iskolai erőszak nem csupán egyéni probléma

– befolyásolja például az osztálylégkört, azaz azoknak a gyerekeknek a közérzetét is, akik közvetlenül nem vesznek részt benne.

Van kiút!

Manapság már elég sokat tudunk arról, hogyan is lehet a bullying ellen tenni.Egyre több program irányul a bullying megelőzésére, illetve megakadályozására. Ilyen például a KiVa, ENABLE, Békés Iskolák program, melyek pedagógusok, iskolai dolgozók bevonásával próbálják meg csökkenteni az iskolákban jelen lévő kortárs erőszakot. A Cartoon Network kezdeményezése keretében edukatív videók és gyakorlati anyagok szintén a bullyingra adott válaszként jelentek meg, és segítséget nyújthatnak diákoknak és pedagógusoknak is a jelenség kezeléséhez. A bántalmazást is egyszerűbb megelőzni, mint kezelni. Ezért ajánljuk a fenti programokat és oldalakat minden olyan szakembernek, aki úgy gondolja, hogy meg akarja akadályozni az iskolai erőszak megjelenését.

Úgy tűnik, hogy a tanárok is meghatározó környezeti faktorok, akik fontos szerepet töltenek be az iskolai bántalmazás prevenciójában és intervenciójában. Friss kutatásunkban oly kérdésekre keressük a választ, mint hogy mennyire tartják a tanárok a bullyingot fontos ügynek, illetve ezeket milyen tényezők határozhatják meg. Több-kevesebb gyakorlattal rendelkező tanár szakos hallgatók és gyakorló tanárok véleményét vizsgáljuk, amihez saját kérdőívet fejlesztettünk. Kérdőívünk első felében arra vagyunk kíváncsiak, mit gondolnak a bullying kérdéséről az iskolában, hogyan látják saját szerepüket a prevencióban és az intervenció terén. Kérdőívünk második fele a kitöltők korábbi, személyes bullying élményére kérdez rá.

Kérjük segítsen minket a kérdőív megosztásával vagy kitöltésével (amennyiben Ön pedagógus vagy tanárképzésben résztvevő hallgató), hogy minél megbízhatóbb és hasznosabb eredményekhez jussunk! A kérdőívet az alábbi linken érheti el. Köszönjük részvételét!

 

Felhasznált irodalom Buda, M. (2009). Közérzet és zaklatás az iskolában. Iskolakultúra19(5-6), 3-15. Glew, G. M., Fan, M. Y., Katon, W., Rivara, F. P., & Kernic, M. A. (2005). Bullying, psychosocial adjustment, and academic performance in elementary school. Archives of pediatrics & adolescent medicine159(11), 1026-1031. Menesini, E., & Salmivalli, C. (2017). Bullying in schools: the state of knowledge and effective interventions. Psychology, health & medicine, 22(1), 240-253. Nagy, I., Körmendy, A. & Pataky, N. (2012). A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata. Magyar Pedagógia112(3), 129-148. Smokowski, P. R., & Kopasz, K. H. (2005). Bullying in school: An overview of types, effects, family characteristics, and intervention strategies. Children & Schools27(2), 101-110. További források itt