Átvert. Megcsalt. Kihasznált. Manapság már senkiben sem bízhatunk? Hogyan tudnánk megelőzni ezeket a fájdalmas élményeket? Bárcsak telepatikus képességgel rendelkeznénk és belelátnánk a másik fejébe! Sajnos erre nincs lehetőségünk. Cikkünkben azonban olyan stratégiákat veszünk sorra, melyek segítenek abban, hogy olvassunk az emberekben.

Gondoltál már legalább egyszer arra, hogy milyen jó lenne, ha a randipartneredről pontosan el tudnád dönteni, hogy valóban érdeklődik-e irántad, annak ellenére, hogy kétértelmű jeleket küld? Vagy esetleg arra, hogy a tárgyalófeled valóban annyira magabiztos-e, mint amennyire azt szeretné, hogy annak lásd? Tapasztaltál már olyat, hogy már-már annyira kedves egy munkatársad, hogy gyanúsnak érzed a mögöttes szándékait illetőleg?

Cikkünkben Dr. David J. Lieberman nemzetközileg elismert viselkedéselemző New York Times bestseller könyvére alapozunk.

Módszereit az FBI, a haditengerészet, kormányok és vállalatok használják több mint huszonöt országban.

A szerző azt állítja, hogy könyve nem testbeszéddel kapcsolatos ötletek tárháza, s nem ígéri, hogy telepatikus képességeket fejleszt ki bennünk. Ezek ellenére ha elolvassuk, a társas érintkezéseink döntő többségében helyzetelőnyünk lehet, hiszen számos pszichológiai eszköz létezik az emberi viselkedés irányítására. Sorozatunk első részében olyan alapszituációkat fókuszba helyező kérdésekkel foglalkozunk, mint például „Valóban érdeklődik-e a másik fél?” „Szövetséges, vagy ellenség?” „Magabiztos, vagy csak jó színész?” Nézzük az első kérdést!

Akár a kézfogás erőssége is árulkodhat a határozottságról, viszont Lieberman módszere nem erre támaszkodik.

I. Csak eljátssza a magabiztosságot?

A magabiztosság azt jelenti, hogy mennyire érzi magát valaki eredményesnek egy adott területen vagy egy konkrét szituációban. Gyakran keverik az önbecsüléssel, ám a két fogalom jelentősen eltér egymástól. Az önbecsülés attól függ, hogy valaki mennyire szereti önmagát. Egy adott szituáció esetén produkált magabiztosságot számtalan tényező határoz meg, többek között korábbi tapasztalataink, összehasonlításaink és mások visszajelzései.

Az önbecsülés hatással lehet a magabiztosságra, viszont fordítva ez már nem igaz.

Minél nagyobb valakinek az önbecsülése, annál valószínűbb, hogy magabiztos egy új szituációban. Miért nem igaz az ellenkezője? Az, aki a külső megjelenésére támaszkodva próbál magabiztosabbnak látszani, nem fog magasabb önbizalommal rendelkezni, ugyanis az általában csak a külső szemlélőknek szól, egyfajta bizonyítás, s nem belülről fakad.

Életünk közel minden területén előnyünkre válik a magabiztosság (vagy legalábbis annak tettetése). Könnyen azonosítható jelei a szemkontaktus és a mosoly. Ezek megjátszásához azonban nem kell profinak lennünk. Nem ezek tehát a mérvadóak. Ám léteznek szintén jól megfigyelhető jelek, melyeknek előnye az, hogy szinte lehetetlen őket önként produkálni. Ilyen a kézremegés, az elcsukló hang, a nyelési nehézség, a torokköszörülés, a fokozódó izzadás, a kapkodó légzés, a magasabb hang, a gyakori pislogás.

  • Technika: Fókuszirányítás. Nézzük meg, mit jelent ez egy életszerű példán keresztül! Mit fog tenni akár egy kihallgatáson vagy egy randevún egy bizonytalan és mit egy magabiztos ember? Amikor a bizonytalan egy tárgyért nyúl, belül tisztában van azzal, hogy nem biztos önmagában. Külső szemlélőként azt fogjuk észrevenni, hogy tekintetével követi akár egy pohár felemelésének mozdulatsorát is. A magabiztos érzi, hogy ő uralja a helyzetet, így nem kell figyelnie ehhez hasonló egyszerű mozdulatokra.

 I. Szabotőr vagy szövetséges?

Kíváncsi vagy, hogy a munkatársaid közül ki kinek az oldalán áll? Kivel működhetsz együtt,  ki az, aki szabotálja a törekvéseidet? Ha bármelyik kérdésre is igen volt a válasz, ez a rész neked szól.

Lieberman módszereit alkalmazva könnyen kiszúrhatjuk, kiben bízhatunk, s kiben nem, akkor is, ha az illetőnek nem nő meg az orra, amikor hazudik.

  •  Technika: Csereüzlet. Ha a munkahelyeden egy nagy projekt kapcsán szükséged van arra az információra, hogy ki áll a te oldaladon, akkor ennek felderítése érdekében legközelebb dobj be a beszélgetés közben egy téves adatot, amiről teljességgel biztos, hogy a másik fél is tudja, hogy nem igaz és kártékony lehet számodra. Figyeld meg, hogy kijavít-e az illető. Könnyen belátható, hogy amennyiben segíteni szeretne, nem fogja visszatartani a helyes információkat.

II. Komolyan érdeklődik vagy csak szórakozik?

Ezt a kérdést az élet számos területére kivetíthetjük, akár a potenciális partnerünkre, vagy egy vevőre, aki hetek óta nézegeti az eladó lakást. Sőt, még akár arra is, hogy segíteni fog-e a munkatársunk a határidős projektben, vagy hétvégén is bent fogunk ülni egyedül és cserbenhagyva.

Kezdjük azzal, hogy amennyiben mindent analizálunk és túlzott jelentőséget tulajdonítunk egy dolognak, azáltal egy sokkal beszűkültebb perspektíván keresztül látjuk az adott dolgot. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például ha túlságosan arra koncentrálunk, hogy jól sikerüljön egy randevú, erre fog korlátozódni a figyelmünk, így lényegesen kisebb mértékben vagyunk arra képesek, hogy objektíven felismerjük a másik ember érdeklődését. Ezért a különösen fontos döntések előtt – ha nehéz is – hasznos eltávolítanunk magunktól a történteket, mégpedig így:

„Milyen tanácsot adnék, ha ez a szituáció egy barátommal történne?”

  • Technika: Önérdek. Az emberek az esetek nagy többségében saját érdekeiknek megfelelően cselekednek. Ezt lefordítva egy hétköznapi példára, tételezzük fel, hogy az első három randink már-már filmbeillően mesés volt, azt éreztük, hogy most biztosan sínen vagyunk. Viszont a partnerünk a negyedik találkát lemondta, aztán a következőt is és az ezt követőt is. Így megy ez hetek óta. Fogorvos, családlátogatás, bevásárlás, túlóra, mind jól csengő kifogások. Hitegessük tovább magunkat, hogy ezek nem ürügyek? Ne tegyük! Mindannyiunknak vannak halaszthatatlan teendői, amelyek miatt előfordul, hogy bármennyire is szeretnénk, el kell napolnunk a kiszemelt személlyel való találkozást. Viszont vegyük észre, ha ez sorozatban megtörténik! Az életünk prioritások folyamatos kezelése, így arra igenis időt fordítunk, ami fontos számunkra.

  • Szemekbe írt jelek. Klasszikus bizonyíték az érdeklődés meglétére a kitágult pupilla.

A pupillamérés az a kutatási módszer, melynek során kísérletet hajtanak végre annak kiderítése érdekében, hogy a pupilla tágulása és az érdeklődési tényező között milyen kapcsolat van.

Legyinthetünk, hogy persze, a kitágult pupilla. Amikor már azt hisszük, hogy az általános pszichológia és a neuroanatómia jóvoltából minden érdekes dolgot tudunk, jön két kutató, Lubow és Fein (1996), akik meglepő eredményt kaptak a téma kapcsán. Száz százalékban sikerült kizárniuk egy bűntény helyszínén készült képek megtekintése után a pupilla nagyságának megmérésével, hogy kik azok, akiknek nem volt bűntudatuk.

Ám a bűntudattal rendelkező emberek hetven százalékban szűrhetők ki ezzel a módszerrel.