A mindennapokban úgy lehetünk sikeresek a hazugság detektálásában, ha kiélesítjük érzékszerveinket – hangsúlyozta dr. Nábrády Mária a Magyar Pszichológiai Társaság által rendezett szeptemberi Nyári Egyetemen. A pszichológus rámutatott arra, hogy mindennapi sztereotípiáink nem igazak a hazudozókkal szemben. Az esetek többségében valójában fogalmunk sincs róla, hogy mikor hazudik nekünk valaki. A szakember interaktív műhelyén azonban a résztvevők a pszichológia szemüvegén keresztül betekintést nyerhettek a rendszerszintű hazugságok világába, és az előadókkal közösen gondolkodhattak arról, miként ismerhetjük fel a csalókat. Kire vagy mire számíthatunk a hazugságok detektálása során? Mi a legmegbízhatóbb hazugságvizsgáló eszköz? Mit jelenthet az agyi ujjlenyomat-vétel? Tudósításunkból minden kiderül!
A háromnapos előadássorozat nemcsak a pszichológia szakos hallgatók, hanem a laikus érdeklődők számára is érdekes programokat kínált. Az első, szerdai nap fő témája a kihallgató-, és tárgyalótermek zárt falai között elhangzó hazugságok, azok detektálása, illetve leleplezése köré szerveződött.
Az előadások végeztével, a rendezvény által a helyszínen biztosított néhány zsíros, vagy májkrémes kenyér elfogyasztása után kezdődött dr. Nábrády Mária pszichológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugdíjas docensének interaktív műhelye.
„Mire alapoz, a Hazudj, ha tudsz c. filmsorozat?”
A pszichológus bevezetésként a hazugság különböző definícióit ismertette. Míg Sissela Bok szerint a hazugság szándékosan megtévesztő közlés, amely kijelentés formájában történik (1978), addig Bernard M. Meltzer megfogalmazása értelmében hazugságnak minősül mások szándékos félrevezetése szimbolikus közlési formában (2003), így például a viselkedéssel való megtévesztés is. Összességében elmondható, hogy
nincs általános konszenzus arra vonatkozóan, hogy mit nevezünk pontosan hazugságnak.
Amennyiben viszont a felek egymás között el akarnak bírálni egy eseményt, elengedhetetlen, hogy leszögezzék, mit tekintenek annak. Megtudtuk ugyanakkor azt is, hogy a hazugság filozófiai vonatkozásait vizsgálva 3 szempontot érdemes figyelembe vennünk:
Vallási: A Bibliában olvasható Tízparancsolat 8. parancsolata: „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!” (5 Mózes 5:6-21) – egy kategorikus erkölcsi parancs.
Utilitárius: A megközelítés szerint a hazugság értékelése az eredmények és a következmények mérlegelésén alapszik. Ilyenkor a hazugságnak van kézzelfogható haszna, azaz profitálhat belőle más vagy maga a hazudozó – veszélye: jó célból hazudni is hazugság.
Személyiségjellemző: A hazugságra való hajlam mértéke egyénenként változhat.
A hazugság elméleti kontextusba helyezését megszakította egy interaktív feladat: az alábbi 3 kérdésre kellett 2 – 3 fős csoportokban választ adni: „Mi az, amiről nem szeretné, hogy hazudjanak Önnek? Mi az a terület, amiben kínos lenne Önnek, ha igazat kell mondania? Érezte már úgy, hogyha az adott pillanatban igazat kell mondani, nagy bajt okozna?”
A gyakorlat célja, hogy rájöjjünk,
még az is kerülhet nehéz helyzetbe, aki igyekszik tisztességesen élni és nem becstelen.
Kísérletek a hazugság felismerésére
A hazugság felismerését övező megannyi sztereotípia ad-hoc összegyűjtése után reprezentatív felmérések eredményeit vizsgáltuk. A vokális jeleket illetően az emberek többsége úgy gondolja, hogy a hazugok a beszéd során haboznak, hibáznak a mondandójukban, beszéd közben elvékonyul a hangjuk, hadarnak, vagy éppen lassabban válaszolnak. A nem vokális jelek esetében azt véljük felfedezni hazudó embertársainkon, hogy az illető nem néz a szemünkbe, elkezd zavarában mosolyogni, izzad, kipirul, hevesen gesztikulál, esetleg illusztrálja mondandóját, fészkelődik.
Vajon igazak-e a hazugsággal kapcsolatos sztereotípiáink?
Egy vizsgálat során a kísérletvezető megkérte a résztvevőit, hogy a vizsgálat végeztével annak menetéről a következő résztvevőnek hazudjanak. Egyszerű hazugságokat kellett mondaniuk, kis téttel. A résztvevők reakcióit vizsgálták igazmondás és hazugság közben. Azt találták, hogy
a sztereotípiáink nem igazak a hazudozókkal szemben,
mert a kapott eredmények alapján a hazugság közben nem tért el a résztvevő viselkedése attól, ahogy igazmondás közben viselkedett.
Kire vagy mire számíthatunk a hazugság detektálása során?
Dr. Lightman (Tim Roth) a Hazudj, ha tudsz! című sorozat főszereplője az igazságszolgáltatásban dolgozik, nyomozó. Eszköze a testbeszéd, a mimika és a mikro-kifejezések megfigyelésén alapul, melyeket felhasználva dönti el, ki hazudik és ki nem, így talál rá a bűnösre. A történet alapját és Dr. Lightman karakterét a ma 82 éves Paul Ekmanról mintázták, aki a sorozat tanácsadója is volt, s akit többek között az arckifejezés-kutatás atyjaként és az alapérzelmek (öröm, harag, félelem, szomorúság, meglepetés, undor) leírójaként (1971) tartunk számon. Kutatásai szerint hazugság közben gyakori a rajtakapástól való félelem megjelenése vagy, hogy
„az átverés öröme” kis elfojtott mosolyban mutatkozik meg.
Ezeknek a mikro-kifejezéseknek a vizsgálatához olyan videofelvétel szükséges, ami az arcizmok összehúzódását detektálni tudja. Fontos azonban kiemelni, hogy – ellentétben a sorozatbeli következtetésekkel –
a mikro-kifejezések megjelenése nem garantálja, hogy szándékosan hazudik vagy félrevezet bennünket valaki.
Minden esetben utána kell járni, mi állhat az eltitkolt érzelmek megjelenésének hátterében.
Túl a sztereotípiákon és a filmeken…
A hazugság sikeres detektálása érdekében a hazugság kimondása alatt aktiválódó agyi területeket mind képalkotó eljárásokkal (fMRI-vel, CT-vel), mind pedig elektrofiziológiai mérőeszközzel, EEG-vel vizsgálták: utóbbi megbízhatóbb eredményekkel szolgált. A fiziológiás változásokat detektáló poligráf – a közhiedelemmel ellentétben – nem tartozik a legmegbízhatóbb hazugságvizsgáló eszközök közé, mégis gyakran perdöntő bizonyítékként használják.
A megoldást az ún. agyi ujjlenyomat-vétel adhatja. Képzeljük el, hogy a nyomozás során a gyanúsított kap egy szólistát, melyben egy helyen szerepel a „kút” szó is, ugyanis feltételezzük, hogy ott rejtette el a lopott pénzt. Miközben hangosan felolvassa a szavakat, a P300-as agyhullám változását figyelik és rögzítik. Ezt követően megkérnek egy kontroll személyt, aki feltételezhetően nem érintett személyesen, ő is olvassa fel a listát, miközben az ő agyának P300-as hullám-változását is mérik. Az agyhullám magasan kiugró mintázatot mutat a releváns szó (itt a kút) elhangzása után az elkövető agyában, míg a kontroll személynél nem eredményez változást a többi szóhoz képest. Agyhullámaink működése alapján kijelenthetjük, hogy az eljárás megbízhatósága igen magas.
A mindennapokban úgy lehetünk sikeresek a hazugság detektálásában, ha kiélesítjük érzékszerveinket
és a másokkal való beszéd során felkelti figyelmünket, ha valaki rövid, kidolgozatlan válaszokat ad, kevés én-bevonó, szubjektív megjegyzést tesz, igyekszik negatív benyomást kelteni a támadó vagy több negatív érzelmet kifejező nyelvezetével, és az átlagosnál feszültebben viselkedik.
