„Hazudj, ha tudsz!” – avagy hazugságok a terápiában

Vajon észreveszi-e a terapeutám, ha hazudok neki? Ez a kérdés már sokunk fejében megfogalmazódott, még ha csak futó gondolatként is. Terápiás fantáziáink egyike, hogy a lélektannal foglalkozó szakemberek úgy olvasnak bennünk, mint egy nyitott könyvben. Mit mond erről a szakirodalom? És vajon működhet-e úgy egy terápia, ha megjelennek a hazugságok? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ!

Mára már számos tanulmány járta körbe a terápiás hazugságok okát, motivációját, témáját, természetét. Egy 2016-os kutatás szerint, melyben összesen 547 felnőtt klienst vizsgáltak meg ebben a témában,

a kliensek 93 százaléka számolt be arról, hogy hazudott már a terapeutájának.

Több mint 72 százalékuk pedig egy terápiához kapcsolódó témában tette ezt.

A hazugságok leggyakrabban színlelést jelentettek: mennyire érzik hatékonynak a terápiát, mennyire tetszenek nekik a terapeuta észrevételei, miért késtek, vagy hagytak ki ülést. Az ezek mögött megbúvó motiváció gyakran az udvariasság, az óvatosság, a terapeuta érzéseinek védelme, a kényelmetlen érzés elkerülése volt. A kutatók 2019-ben kiadott könyvéből az is kiderül, hogy a kliensek szerint a legtöbb hazugság spontán és nem tervezett, illetve már az első ülésen megtörténik. Sokan közülük lelkiismeret-furdalást jelentettek, míg mások arról számoltak be, hogy a hazugság által érzik kezükben a kontrollt, és magukat biztonságban, mivel bizonyos információk megosztását kockázatosnak ítélik meg az adott helyzetben.

Az eredmények alapján a kutatóknak jelenleg az az álláspontja, hogy a kliensek sokkal nagyobb arányban hazudnak a terápia során, mint azt a korábbi kutatások jelezték. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha ilyen sok kliens hazudik a terápia során, vajon a terapeuta felismeri-e a hazugságokat minden egyes alkalommal? Jogosan inoghat meg az a képzetünk, miszerint „a pszichológusok belénk látnak”.

Ugyanazon kutatók eredményei alapján a klienseknek mindössze 3,5 százaléka vallotta be a hazugságot önként a terapeutájának, és

a hazugságok csupán 9 százalékát jelezték vissza a terapeuták.

Ez látszólag szintén megerősíthetne minket abban a hitünkben, hogy a terapeuták számára nem vagyunk nyitott könyv. Fontos azonban kiemelnünk, hogy az eredmények nem azt jelölik, hogy a terapeuták hány alkalommal vették észre a hazugságot, hanem hogy hány alkalommal jelezték azt vissza a kliensnek.

Ugyanis a terapeutákat vizsgáló kutatásokból úgy tűnik, gyakran ébred bennük az a gyanú, hogy a kliensük nem őszinte velük, azonban haboznak, és a legtöbb esetben ezt nem mondják ki. Ez főként attól a félelemtől vezérelve történik, hogy mi lesz, ha tévednek, vagy ha a kliens nem áll készen a szembesítésre. Ebben az esetben ugyanis akár az egész addig épített terápiás kapcsolat is veszélybe kerülhet.

Ez viszont arra enged minket következtetni, hogy

a terapeuta attól függetlenül érzékelheti a kliens hazugságát, hogy kifejezné azt.

Ez újabb jogos kérdést vethet fel bennünk: Működhet-e a terápia a hazugságok árnyékában? És ha igen, hogyan? A szakemberek három fő irányt neveztek meg, melyek mentén láthatjuk, hogy a hazugságok ellenére is lehet hatékony terápiás munkát végezni.

1. Bizonyos esetekben hangsúlyozandó a türelem. Idő kell ahhoz, hogy megvizsgálja a terapeuta: a hazugság időnként, jelentéktelenebb formában, vagy mint egy mintázat, a terápiás folyamatot áthatva jelenik meg? A jelentéktelen hazugságok esetében talán könnyebb a válasz, hiszen ekkor kisebb az esély arra, hogy ezek hatnak a terápia folyamatára, így nagyobb az esély annak megfelelő működésére.

2. A másik esetben – a mintázatot alkotó, folyamatos hazugságok esetében – nagyon fontos az óvatos megközelítés a terapeuta részéről. A terápiás kapcsolatot – ahogyan ezt korábban is említettük a terapeuta félelmeit részletezve – könnyen alááshatja egy direkt szembesítés. Farber és kutatótársai könyvükben egy sor olyan kérdést vetnek fel, amelyek ezt az óvatos megközelítést alkalmazva segíthetnek a terapeutáknak a feltételezett megtévesztés felderítésében.

3. Időnként viszont ezek az óvatos módszerek is falba ütközhetnek. Ekkor leginkább a humanisztikus irányzat teljes elfogadása az adekvát válasz a szakember részéről: ha a terapeuta úgy látja, többet ártana, mint használna a hazugság feltárásával, akkor tudatosan más utat választ és nem próbálja felfedni azt – legalább is nem ott, és nem akkor.

Mi történik abban az esetben, ha a terapeuta valóban nem észleli a hazugságot az adott pillanatban? Ekkor szintén a harmadik felsorolt opció zajlik le: elfogadja a kliens által mondottakat. Mivel a terápiás kapcsolat hitelességre és őszinteségre épül, valamint a kliens időt, energiát és pénzt fektet a fejlődésébe, ezért – a kitűnő megfigyelőképességek és non-verbális jelekre való érzékenység ellenére – előfordulhat, hogy először nem a hazugság merül fel a terapeutában lehetőségként. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a terápia egyáltalán nem használhat, hiszen lehet, hogy épp többet ártana a hazugsággal való határozott szembesítés. 

A teljes elfogadás elősegítheti egy későbbi őszinte légkör megteremtését.

A különböző lehetőségeket elemezve feltűnhet számunkra, hogy a válaszok rendkívül összetettek a terápiás hazugságokkal kapcsolatos kérdésekre. Jelen cikkünkben mindössze néhány felmerülő kérdés alapján haladtunk a teljesség igénye nélkül, és nem tértünk ki számos, például a terapeutával kapcsolatos tényezőre. Ha a saját életedben is szeretnéd megtapasztalni a pszichológiai tanácsadás előnyeit, és nyitott vagy rá, hogy egy pszichológussal közösen együttműködve fejleszd az önismereted vagy megoldást találj a téged foglalkoztató kérdésekre, problémákra, fordulj bátran Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik elkísérnek téged ezen az úton!

Ha pedig szívesen ásnál mélyebbre ebben a témában, bátran vedd kezedbe Irvin Yalom pszichiáter Terápiás hazugságok című regényét. Yalom a terapeuta és a kliens szempontjából is bemutatja a terápiás hazugságot, mindkét oldalról részletesen kifejtve, hogy ki hogyan éli meg azt. A könyv mélyrehatóbb választ adhat a jelen cikkünkben is feltett kérdésre: hatásos lehet-e a terápia, ha hazugságok kövezik ki az útját?