1978. november 18., Guyana, Jonestown. Leo Ryan, az USA kongresszusi tagja a Népek Temploma nevezetű szekta dél-amerikai településére látogat. Célja azt kideríteni, hogy a hírhedt csoport tagjai tényleg ártatlan embereket tartanak-e fogságban. Amikor felszállni készül repülőgépére, a helyiek sortüzet nyitnak rá és társaival együtt lemészárolják őt. Mindeközben Jim Jones, a szekta vezetője felszólítja híveit: fogyasszanak a hordószámra kikészített, eperízű méregből. Jonestown több mint kilencszáz lakosa engedelmeskedik. Isznak a méregből, beadják gyermekeiknek is, s együtt várják a halált. A kérdés csak az: miért?
A válasz látszólag egyszerű. „Ezek az emberek őrült terroristák voltak! Alávaló elmeháborodottak, akiknek semmi sem volt szent!” – gondolhatjuk magunkban. Az emberi elme működése azonban nem ennyire egyszerű. Olyan meglepő rejtélyeket tartogat számunkra, amelyeket a szociálpszichológusok csak most kezdenek igazán megérteni. Lehetséges, hogy a Népek Templomának tagjai pszichológiai értelemben nem is voltak betegek? Lehetséges, hogy teljesen egészséges, ám kiszolgáltatott kerekei voltak csupán egy nagyobb gépezetnek? Lehetséges, hogy mindez akár még ma is, akár még velünk is megtörténhet? Járjunk utána!
A gonosz banalitása
Joanne Millsnek, az egyik korábbi szektatagnak még azelőtt sikerült elszöknie csoportjától, hogy Jones és hívei Guyanába költöztek volna. Mills vallomása, és Hét év Istennel című könyve részletekbe menően fedte fel annak történetét, hogy miként sikerült egyetlen férfinak majd ezer embert befolyásolnia. A legmegdöbbentőbb ténynek talán az bizonyult, hogy Jones eredeti ideológiája kifejezetten emberbarát volt. Kezdetben ugyanis a fajok közötti harmóniát és a társadalmon belüli egyenlőséget hirdette. Ennek érdekében élelmet, szállást és állást szerzett a szegénységben élő feketéknek, de aktívan küzdött az őket érintő rasszizmus ellen is. Nézetei és tettei miatt 1975-ben a Legkiválóbb Amerikai Egyházatya címet, 1977-ben pedig a Martin Luther King Emberbaráti Díjat nyerte el!
Jones mindezeknek megfelelően nem azzal kezdte manipulálni az érdeklődő polgárokat, hogy fennkölt szózatokban szólította fel őket lakóhelyük elhagyására és életük eldobására. Eleinte csak a szabadidejüket áldoztatta fel velük a nagyobb jó oltárán, majd sorban következtek pénztartalékaik, biztosításaik, ingóságaik és ingatlanjaik a szent cél érdekében. Mindeközben természetesen egyre nagyobbá, egyre összetartóbbá és egyre szervezettebbé vált a közösségük is. Guyanába költözésük és városalapításuk szükségességét Jones azzal indokolta, hogy ki akarta menekíteni követőit Amerika pusztulásra ítélt társadalmából, s hogy az új földön csak új életet szeretett volna kezdeni velük.
Jonestown azonban nem utópia,hanem disztópia lett,
ahol kíméletlen elnyomás uralkodott.
A könyve megjelenése utáni évben meggyilkolt Mills így emlékszik vissza az akkoriban történtekre: „Szembe kellett néznünk a fájdalmas igazsággal. Elvették tőlünk összes megtakarított pénzünket. Jim ragaszkodott hozzá, hogy adjuk el életbiztosításunkat, és írassuk a közösség javára, tehát ezt is elvették tőlünk. Minden tulajdonunkat elvették... Láttuk, hogy elidegenítettük magunktól szüleinket, amikor elhagytuk az országot, és hogy másokra hagyott gyerekeink is nyíltan ellenségesek voltak velünk szemben. És mindezt szinte pillanatok alatt! Már csak Jim és az Ügy maradt nekünk, tehát úgy döntöttünk, hogy beadjuk a derekunkat és minden energiánkat nekik szenteljük.” (Mills: Hét év Istennel, 1979).
Hannah Arendt szerint a gonosz nem valamiféle brutális szörnyeteg, amelyet bárhol és bármikor felismerünk. A gonoszban éppen az a legijesztőbb, hogy olyan, mint a legtöbb ember: normális, hétköznapi, szokványos.
Ez a gonosz banalitása.
A sötétség nem is oly sötét erői
Aki még mindig azt hiszi, hogy Jim Jones bármiféle különleges, netán emberfeletti képesség birtokában lett volna, az sajnos téved. A tiszteletesnek nem elbűvölő retorikára, mértéktelen jutalomosztásra vagy büntetéssel való fenyegetésre volt szüksége. Túlnyomórészt legalábbis nem ezekre. De akkor mégis mire? Mit tudott nyújtani a Népek Temploma, ami miatt több száz ember volt kész meghalni a nagy Ügyért?
leginkább Három dolgot.
- Hiteles vezető: A legnagyobb vezérek és a legsikeresebb főnökök sosem jutalmazással, büntetéssel vagy karizmatikus vonzerővel befolyásolnak másokat. Ezekkel ugyanis ellenállást, engedelmeskedést vagy legfeljebb azonosulást válthatunk ki másokból, amelyek nem igazán erősek és tartósak. Nem úgy a hitelesség! Ha ugyanis valakiből szinte sugárzik, hogy ő is csak egy hozzánk hasonló ember, aki hisz valamiben és mesterien ért valamihez, akkor annak értékrendje nem szimplán tetszetős lesz számunkra. Egyenesen magunkévá tesszük azt! Ebben az esetben nem érezzük, hogy más kényszerítene rá minket valamire, vagy hogy mi szeretnénk valaki másra hasonlítani. Azért cselekszünk úgy ahogy, mert a cél elérése számunkra is fontos lett.
- Önigazoló ideológia: A befolyásolás akkor tökéletes, ha van egy olyan értelmezési keret, amely alapjaiban határozza meg világ- és emberképünket. Legyen szó politikai, filozófiai, spirituális, tudományos vagy művészi hitvallásról, lényegében bármelyik hatásos lehet, ha átfogó, értelmes és vonzó képet tud nyújtani nekünk az élet értelméről és a benne elfoglalt helyünkről. Ha van ugyanis valami magasztos cél, amiért együtt tudunk küzdeni másokkal, akkor az szépen igazolni fogja tetteinket: megjutalmazza erőfeszítéseinket, megbocsátja vétkeinket, s racionalizálja még
legértelmetlenebb cselekedeteinket is. Mert a cél szentesíti az eszközt! Nemde?
- Fokozatos bevonódás: Ha valakit rá akarnánk venni arra, hogy megtegyen nekünk valami nagy szívességet, akkor előbb több kisebb szívességet kellene kérnünk tőle. Olyanokat, amiket az illető könnyedén teljesíteni tud. Aztán jöhet a nagy kérés! Társunk képtelen lesz nemet mondani. Miért? Azért mert nem hirtelen, hanem csak fokozatosan vontuk őt az irányításunk alá. Semmiségekkel kezdtünk, majd egyre növeltük a tétet. Sőt! Egy ponton túl már nyugodtan kérhettünk volna egészen meredek dolgokat is tőle, partnerünk úgyis teljesítette volna őket, mivel azt gondolta volna: „Ha már úgyis annyi mindent megtettem érte, akkor ezt most miért ne?”. Az engedelmeskedéssel szembeni ellenálláshoz előbb el kellene ismernie, hogy korábban naiv és kihasználható volt. Csakhogy erre nagyon kevesen képesek, ha már egyszer elkapta őket a gépszíj...
Amellett ugyanakkor, hogy Jim Jones, az egyszerű, ám elhivatott lelkész apránként egyre több embert kötelezett el mindenható Ügye szolgálatába, egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe is hozta valamennyiüket. Hívei egy idő után szinte minden téren tőle függtek, engedetlenség esetén pedig komoly büntetéssel számolhattak. Mindezt egybevetve nem csoda, hogy az egyébként normális és egészséges személyek szinte teljesen kifordultak önmagukból, s vakon kezdtek engedelmeskedni egy olyan vezetőnek, aki végül az egész világot jelentette számukra. Így amikor ő elbukott, ők vele zuhantak.
Az alábbi videó Jim Jones utolsó beszédének eredeti felvételét tartalmazza. A tiszteletes ekkor szólította fel majdnem kilencszáztíz követőjét a végső áldozatra.
Figyelem: felzaklató tartalom!
https://www.youtube.com/watch?v=CMrFCwYAZxE
