Hívogat az iskola – fókuszban az iskolaérettség

Sok szülőt állít válaszút elé gyermekének hatodik születésnapja. Vajon iskolaérett lett a gyermek, vagy maradjon még az óvodában? Egyáltalán mit értünk iskolaérettség alatt? Cikkünkben a fenti kérdéseket járjuk körbe, miközben az iskolaérettség kevésbé ismert oldalát mutatjuk be. Tartsatok velünk!

Az iskolaérettség kifejezést hallva hétköznapi értelemben a gyermekek testi, pszichés és szociális készségei juthatnak eszünkbe. Az iskolaérettség azonban ettől összetettebb fogalom, és a gyermek személyes érettségén túl olyan tényezőket is magában foglal, mint az iskola felkészültsége a tanulók fogadására, valamint a család és a környezet támogató attitűdje. Mi több, az iskolaérettség egy olyan folyamat eredménye, mely már a születést követően, koragyermekkorban elkezdődik.

Számít a korai tapasztalat!

Egy gyermek iskolaérettségét sokszor az óvodai évekkel és az ott elsajátított készségekkel hozzuk összefüggésbe. Ezzel azonban elfeledkezünk azokról a koragyermekkori tapasztalatokról, melyekkel a családi környezetben vagy esetleg a bölcsődékben gazdagodnak a gyermekek. Már születéstől kezdve fontos, hogy következetes, egészséges fejlődést biztosító és érzelmileg támogató attitűd vegye körül a gyermekeket, hiszen ezzel segíthetjük az optimális tanulási folyamatokat és a reziliencia (pszichológiai rugalmasság, alkalmazkodóképesség) kialakulását is. Az iskolás gyermekektől a tanulás révén egyre több elméleti tudást várunk el, ehhez azonban

elengedhetetlen, hogy a korai tapasztalatok által biztosított legyen a megfelelő szociális, kognitív és agyi fejlődés.

Tanulmányok által bizonyított, hogy egyes tényezők olyan káros stresszforrást jelentenek, melyek negatív változást okoznak az agy bizonyos összeköttetéseiben, ezzel hátráltatva az egészséges fizikai és mentális fejlődést. Ilyen tényező lehet a család szegénységéből adódó teher, a támogató családi háttér hiánya, a gondozó mentális betegsége vagy, ha a gyermek rendszeres fizikai vagy érzelmi abúzus áldozata. Azon gyermekek, akik az említett stresszforrásoknak vannak kitéve,

több, mint kétszer nagyobb eséllyel ismételhetnek osztályt a későbbiekben. 

Ezekben az esetekben ugyanis a nevelési stílus, és a szülő-gyermek kapcsolat különbségei olyan veszteséget jelentenek a gyermek számára, melyek

a fejlődő agy kognitív és érzelmi területeire is hatást gyakorolhatnak, lassítva az iskolaérettség kialakulását.

Mit értünk iskolaérettség alatt?

Hétköznapi értelemben akkor iskolaérett a gyermek, ha elér egy bizonyos testmagasságot és testsúlyt, képes a figyelmét 20-30 percen keresztül fenntartani, sikeresen be tud illeszkedni, érdeklődő, kreatív, valamint jó kapcsolatot tud kialakítani a tanáraival és társaival. Bár ezen tényezők cseppet sem elhanyagolhatók, nem minden esetben elegendőek az iskolaérettség meghatározásához. A fenti módon definiált fogalomnak leginkább akkor van létjogosultsága, ha a szülők szemszögéből vizsgáljuk az iskolaérettséget.

A definíciót azonban tovább bővíthetjük a gyermekre, az iskolára, sőt, a gyermek közvetlen környezetére vonatkozó kritériumokkal.

A gyermek iskolaérettségének testi feltétele a fizikai jóllét és a teherbírás, valamint az összerendezett és szándékosan irányított mozgások. Az iskolaérett gyermek megfelelő szenzomotoros készségekkel rendelkezik, vagyis az érzékszervek által felvett ingerek és az azokra adott mozgásos válaszok összhangban vannak egymással.

Szociális kapcsolatait tekintve képes eredményesen együttműködni a társaival és a tanáraival, miközben betartja a közösségben érvényes elemi szabályokat. Emellett képes önkontrollt gyakorolni, és az agresszív viselkedéseket gátolni. 

Az iskolát kezdő gyermek vágyik a közösségbe, igényli a közösséghez tartozás érzését, rugalmasan alkalmazkodik a szabályokhoz, nyitott és érdeklődő.

Nyelvi készségeit tekintve képes az érzelmekről beszélni, folyamatosan, érthetően kommunikál, és végighallgat másokat. Feladatait képes a vágyai (pl. játszani szeretne) elé helyezni, tehát megfelelő feladattudattal rendelkezik, miközben az idegrendszer gátló folyamatai dominánsabbak.

Pszichés téren akkor iskolaérett a gyermek, ha egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a környezete felé, lelkesedést és kíváncsiságot mutat a tanulás iránt, továbbá elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és a környezetéről egyaránt. Ide tartozik például, hogy képes pontosan elmondani a nevét, címét, szülei nevét és foglalkozását, ismeri az öltözködés és az időjárás közötti összefüggéseket, ismeri a napszakokat és az évszakokat. Az elemi mennyiségi fogalmak ismerete is ide sorolható, valamint, hogy ismeri és a gyakorlatban alkalmazni tudja a gyalogosközlekedés alapvető szabályait.

Érett környezet-érett gyermek

A gyermekek saját jellemzőin túl fontos, hogy a környezet is érett legyen az iskolakezdésre. Az iskolába elindulva, majd onnan hazatérve alapvető elvárás a család és a közvetlen környezet részéről a támogató, mindenre kiterjedő, melegszívű attitűd. Az optimális táplálkozási és sportolási szokások kialakítása a megfelelő testi és mentális egészség érdekében is meghatározó feladata lehet a családnak ebben az időszakban. Illetve

érdemes minden nap a gyermekkel közösen összeülni, átnézni a feladatokat, és átbeszélni az iskolában történteket.

Ehhez használhatunk kreatív kérdéseket is, mint például „Mi volt a mai napodban a legérdekesebb?” vagy „Mi volt ma a legviccesebb dolog, amit láttál/hallottál?” esetleg „Mi tetszett legkevésbé a mai napban?”. Az ilyen jellegű kérdések arra ösztönzik a gyermeket, hogy több energiát fektessen az események felidézésére, és szülőként mi is részletesebb beszámolókat kaphatunk, mintha a szokásos „Mi újság a suliban?” kérdéssel állnánk elő.

Hívogató iskola

A választott intézmény részéről előny, ha fokozatos átmenetet biztosítanak a gyermekek számára az óvodai és az iskolai környezet között. Kedvező, ha az iskola szem előtt tartja, hogy a gyermekek fejlődésének alapjául a szabad játékokon túl a természetes tapasztalatok szolgálnak. Mindezek mellett

célszerű olyan instrukciókat megfogalmazni a tanítás során, melyek vonzóvá teszik a kihívásokat, ugyanakkor nem sugallják a túlterheltség érzését.

Az iskola feladatai közé tartozik még, hogy az osztályon belüli igényeket meghatározza, figyelembe véve az egyéni különbségeket is. Továbbá lényeges, hogy az intézmény megfelelő felületet biztosítson a szülők számára, melyen keresztül a szülő is elkötelezetté válik az iskola felé, és nyomon tudja követni az iskolai életet, valamint a gyermek fejlődési ütemét. Az iskola érettségére vall ugyanakkor az is, ha képes a bevett szokásokon és gyakorlatokon változtatni, amennyiben azok nem szolgálják a gyermekek fejlődését.

Mi határozza meg az iskolaérettséget?

Az elmúlt évszázad során különböző variációk születtek az iskolaérettséget meghatározó tényezőkről. Jelenleg a leginkább, széles körben elfogadott felfogásmód a „kölcsönösen szoros összefüggés” modellt hangsúlyozza, melynek fókuszában a folyamatos gyermek-környezet interakció áll. Ezen modell szerint 

tehát egy gyermek iskolaérettségét legnagyobb mértékben a környezete határozza meg.

A nézet egyik alappillére továbbá, hogy – a fent leírt kölcsönhatás miatt – az iskolaérettséget vizsgáló tesztek leghatékonyabban a kontextus figyelembevételével, időszakosan alkalmazhatóak, szemben az egyszeri teszteléssel. 

Egy tanulmányban emellett öt alapszükségletet emelnek ki, melyek univerzális szinten szükségesek a megfelelő iskolaérettséghez:

• egészséges táplálkozás, gazdasági biztonság, ruházat és szállás biztosítása, valamint az oktatáshoz és az elsődleges és preventív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

• erős kötődés a családhoz, közösséghez

• tehetség fejlesztésére való lehetőség biztosítása, a hátrányos helyzet korai felismerése és korai beavatkozás a későbbi problémák megelőzése érdekében

• védelem a sérülések, abúzusok, erőszak és megkülönböztetés ellen

• gyógyulás, mint alapszükséglet kielégítése

A korai agyi és gyermekkori fejlődésről való tudásunk alapján tehát számos, a korai időszakban szerzett tapasztalat és módosító tényező befolyásolhatja a későbbi iskolaérettséget. A gyermekre vonatkozó legfontosabb iskolaérettségi kvalitások közé tartozik a fizikai jóllét, az intellektuális képességek, a tanulás iránti motiváció és a megfelelő szociális készségek. A gyermekek sajátosságai azonban folyamatos interakcióban vannak a család és a közvetlen környezet (pl. szomszédság) egészségével és jóllétével. A megfelelő módon alkalmazott iskolaérettségi vizsgálatok, valamint a családok szükségleteinek figyelembevétele segíthetnek kiküszöbölni az esetleges lemaradásokat. Az iskolaérettség későbbi támogatása és fejlesztése során pedig fontos a mérgező stresszforrások minimalizálása, és a reziliencia, mint a kontroll megtartására való képesség erősítése.