Az élsportban sokakra jellemző hozzáállás a perfekcionizmus: a csapat, a sportág, a poszt legjobbja lenni, mindig tökéletes teljesítményt nyújtani. A perfekcionizmus azonban, akár egy kétélű fegyver, hozzásegíthet ahhoz, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, de a teljesítmény hanyatlásához, az önbizalom csökkenéséhez is vezethet. Cikkünkben bemutatjuk, mikor előny és mikor hátrány az, ha egy sportoló perfekcionista, valamint, hogy ennek milyen hatása van a teljesítményére.
A perfekcionizmusra általában mint multidimenzionális személyiségvonásra tekintenek, ami alapján három dimenzió különíthető el:
- Az én-orientált perfekcionizmus, azaz, amikor az egyén önmagától követeli meg a tökéletességet, és nem megfelelő teljesítmény esetén erős önkritikát gyakorol
- Amikor az egyén másoktól várja a tökéletességre törekvést
- A szociális vonatkozású perfekcionizmus, vagyis amikor az egyén mások felől észleli a tökéletességre irányuló elvárást, és a tökéletesség elmaradásakor úgy gondolják, hogy nem elfogadottak, elutasítják őket.
Cikkünkben az én-orientált, és a szociális vonatkozású aspektusokra helyezzük a hangsúlyt, mivel ezek érintik közvetlenül az egyéneket.
Tökéletességre törekvés vs. kudarctól való félelem
Az énre irányuló perfekcionizmus esetében két eltérő irányú hozzáállást említhetünk: a tökéletességre való törekvést és a kudarctól való félelmet. Előbbi főként a sportolók önmagukkal szemben támasztott extrém magas elvárásait ragadja meg, míg utóbbi a hibázástól való félelmet, a mások általi negatív megítélést, valamint az elvárások és a teljesítmény közötti diszkrepanciát járja körül. Számos kutatás vizsgálta ezek kapcsolatát különböző személyiségjegyekkel, melyek eredményei arra utalnak, hogy
a tökéletességre törekvés pozitív kapcsolatot mutat olyan pozitív vonásokkal, folyamatokkal és kimenetelekkel, mint például a tudatosság, az adaptív coping, vagy a pozitív hangulat,
valamint indikátora lehet a jóllétnek és az élettel való elégedettségnek. Ezzel szemben a kudarctól való félelem ezekkel negatív kapcsolatban áll, és inkább mentális problémák kialakulását vetíti előre.
Több kutatás irányult a perfekcionizmus és a sportteljesítmény kapcsolatának feltárására. Ezekre támaszkodva elmondható, hogy
a tökéletességre törekvés a magasabb fokú teljesítmény előrejelzője lehet,
aminek lehetséges okaként azt a működésmódot írták le, mely során a sportolók inkább a „többieknél jobb teljesítményt nyújtani”, mint a „többiekénél rosszabb teljesítményt elkerülni” felfogást alkalmazzák, a versennyel kapcsolatos elvárásaik megfogalmazása során. A kutatók szerint a perfekcionizmus egészségtelen, ha a magasfokú tökéletességre törekvés magasfokú kudarctól való félelemmel társul. Utóbbi olyan negatív következményekkel járhat, mint az önértékelés csökkenése, a hibákra adott heves, negatív érzelmi reakciók, vagy a sikertelenség.
Amikor kívülről érkezik a nyomás
A perfekcionizmus harmadik dimenziójaként a mások irányából észlelt elvárást említettük, ami a sportolók esetében két fő forrásból táplálkozhat: a szülők és az edzők felől érkező nyomás percepciójából. Mindkét esetben a külső forrásból származó magas elvárások, valamint a hibák intoleranciájától, a tökéletes teljesítmény elmaradása esetén a kemény kritikától, és az elégedetlenségtől való félelem alakítják ki a perfekcionizmust. A leírtakból adódik, hogy a tökéletességre törekvés kevésbé hangsúlyos, a kudarctól való félelem viszont domináns szerepet kap, ezáltal a már leírt negatív hatások (önértékelés csökkenése, negatív érzelmi reakciók, teljesítményromlás, sikertelenség) nagyobb valószínűséggel jelenhetnek meg.
Összefoglalva, a magasfokú perfekcionizmussal jellemezhető sportolóknak törekedniük kell arra, hogy a tökéletességre törekvés pozitív hatásait ne nyomja el a kudarctól való félelem által kialakuló gondolkodásmód.
