Hogyan csikarjuk ki a szeretetet? – A szeretetéhség neurotikus védekező stratégiája

Hatalmas fontossággal bír a számunkra, hogy másoktól szeretetet kapjunk? Erős negatív, akár ellenséges érzésekkel is jár a számunkra, ha nem kapjuk meg a kiérdemelt figyelmet és törődést? Lehet, hogy mi is a szeretetéhség védekező stratégiáját alkalmazzuk. Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus cikke.

Karen Horney neoanalitikus pszichológus szerint az egyik legfőbb neurotikus védekező stratégia a szeretetéhség, melyet szorongásunk enyhítésére használunk. Sokak legfőbb törekvése, hogy szeressék, dicsérjék, vágyunk eléréséért pedig minden eszközt bevetünk. A törekvés, hogy szeressenek bennünket, ugyanakkor a legtöbbünkben megvan és a legkevésbé sem jelent neurózist. Amikor azonban az életünkben felveszi a szorongás elleni védőbástya szerepét, megváltoznak a tulajdonságai, félelem irányította kényszerré válik. Választási lehetőségeink beszűkülnek, kapva kapunk az elérhető lehetőségek után, melyekkel megnyugtathatjuk magunkat. A különbség fennáll a kielégülésben is: a szeretet alapvetően örömet kelt bennünk, a szeretetéhség célja viszont a szorongástól való szabadulás, tehát a megnyugvás.

A szeretet megszerzése Horney szerint sokszor nagy nehézségekbe ütközik a neurotikus személyiségszerveződésű egyén számára: érzékenysége, lappangó indulatai, pontosságot követelő parancsai sokszor a kapcsolatai legfőbb akadályozói. Nehézséget jelent számára felismerni, milyen hatást tesz másokra, hogyan reagál rá a környezete. Emiatt sokszor nem képes reális képet kialakítani arról, miért nem elég mélyek a baráti kapcsolatai, miért nem működőképes a párkapcsolata, munkakapcsolatai. Legtöbbször a végkövetkeztetése az, hogy ennek mások az okozói, így üldözi tovább a szeretet délibábját.

Vágyjuk és félünk

A szorongás gerjeszti az elfojtott indulatokat, az indulatok pedig tovább élénkítik a szorongást: az így kialakuló ellenségesség nagyon megnehezíti a kapcsolataink sikerességét. Előáll számunkra a tudattalan dilemma: szomjazunk mások szeretetére, miközben képtelenek vagyunk igazán szeretni. Összetévesztjük a másokra irányuló szükségleteinket a szeretettel.

A felénk irányuló pozitív érzéseket ugyanakkor nagyon nehezen fogadjuk el. Bár a felszínen ideig-óráig megnyugvást adnak, de mélyebb szinten hitetlenséggel, bizalmatlansággal és félelemmel találkoznak. A belénk ivódott attitűd, hogy bennünket nem lehet szeretni, megakadályozza bármiféle átélt tapasztalat elfogadását és gyakran együtt jár a hátsó szándék feltételezésével. Ez a hétköznapokban sokszor büszkeség formájában fejeződik ki. Például ha egy vonzó nő látványosan szimpatizál egy neurotikus férfival, azt ő akár gúnyolásnak vagy látványos provokációnak is értelmezheti, mert el sem tudja képzelni, hogy ő valóban szerethető lehet. Hogyan szerezzük meg az összes belső zűrzavarunk ellenére mégis a szeretetet?

Négy út

A szeretet megszerzésében két problémával kell szembenéznünk, melyek közül csak az egyik a mód kérdése. Az is fontos számunkra, hogy hogyan igazoljuk ezt a kívánságot mások és önmagunk számára. A szeretet kicsikarására négy út kínálkozik: az érzelmi manipuláció, a szánalomkeltés, az igazságérzetre való hivatkozás és a fenyegetőzés, mely mind magában foglal valamiféle igazolást.

1. Érzelmi manipuláció – „Én szeretlek téged, ezért neked is szeretned kell engem, ezért hagyj fel minden mással.”

Ha ezzel az eszközzel élünk, kapcsolatainkban különösen fenyegethet bennünket a veszély, hogy függővé válunk tőlük. Ilyenkor a szeretetünket használjuk annak igazolására, hogy cserébe megkapjuk a másiktól a vágyott törődést. Gyakran kifejeződhet ez abban is, hogy segítjük a másikat: szellemi, szakmai fejlődését elősegítjük, megoldjuk a problémáit, ám ennek a mögöttes motivációja a pozitív érzelmek megszerzése.

2. Szánalomkeltés – „Szeretnetek kell, mert tehetetlen vagyok és szenvedek.”

Ezzel a taktikával a túlzott követeléseinket szenvedésünkkel legalizáljuk, ez gyakran egészen nyíltan zajlik. Sokszor vegyül a szánalom felkeltésébe ellenséges indulat. Előfordulhat, hogy a szeretet és a törődés kikényszerítése érdekében valódi tüneteket produkálunk vagy súlyos élethelyzetbe kerülünk.

3. Hatás az igazságérzetre – „Én ezt tettem érted – te mit teszel értem?”

A szülő-gyermek kapcsolatban, illetve a párkapcsolatokban gyakran előforduló stratégia. Ha jellemző ránk a használata, gyakran alig várjuk, hogy tehessünk valamit a másikért, majd megkaphassuk, amit mi szeretnénk. Azt tesszük másokkal, amit mi is elvárnánk tőlük, azt érezzük, nem várunk többet másoktól, mint amit mi magunk is megtennénk értük. Ilyenkor a viszonzatlanság komoly csalódást jelent, ebből a fokozott érzésből derül ki, hogy valójában elvárások működtek a háttérben. A stratégiában lévő ellenségesség akkor fejeződik ki a legnyíltabban, mikor egy sérelem helyrehozatalának alapjául szolgál. „Miattad szenvedek, ezért segítened kell.”  Például a férj hűtlenségének kitudódása után a feleség megbetegszik: a betegség egy élő szemrehányás szerepét veszi fel, mely bűntudatot kelt és egyúttal eléri a figyelem felé fordulását.

4. Fenyegetés

Általában azzal fenyegetünk, hogy kárt teszünk másokban vagy saját magunkban. Az öngyilkossággal való fenyegetőzés vagy a másik befeketítése is a taktika kifejeződése lehet. Mivel reménykedünk abban, hogy tudomásul veszik a követeléseinket, amíg megvan a reményünk a cél elérésére, nem váltjuk tettekre fenyegetéseinket.

Lényeges felismernünk, hogy a fentebbi stratégiák, illetve a szeretetéhség jelensége mögött nagyfokú szorongás, szenvedés és bizonytalanság áll. Ha magunkra ismertünk a stratégiákban, már egy fontos lépést tettünk a változás felé. Foglalkoznunk kell ezekkel a területekkel, hogy utat nyithassunk az autentikus kapcsolatok és a valódi biztonságérzet kialakulása felé, és kiléphessünk szenvedésteli helyzetünkből.