A népszerű tinédzserek különböző stratégiákat használnak a hatalom megszerzésére: egy új kutatásban három típust azonosítottak.

Míg kisgyermekkorban általában a kedves, segítőkész vagy valamiben ügyes gyerekek tudnak szociálisan kiemelkedni, tinédzser korban a népszerűségben már egyre nagyobb szerepet tölt be a hatalmi státusz. Egy új, longitudinális kutatásban 568 fiú és lány népszerűségét követték nyomon 7. és 8. osztályban, két évig. Az osztálytársak értékelése alapján a népszerűségnek három típusát tudták megkülönböztetni, attól függően, hogy milyen stratégiákat használnak a népszerű tinik a vezető státusz megszerzésére, és hogyan látják őket mások.

  1. Az agresszív

Ez a típus a félelemnek köszönheti a hatalmát a közösségben: agresszív viselkedésével éri el, hogy kövessék, egyrészt, mert erősnek és magabiztosnak látják, másrészt félnek ellentmondani neki. Gyakran ettől a típustól a bullying, bántalmazás sem áll messze, annak érdekében, hogy státuszt szerezzen.

  1. A kedves

Ő az, aki mindenkivel jóban van, és azzal kerül középpontba, hogy sokan kapcsolódnak hozzá, szeretnének a barátai lenni, mert jól érzik magukat a társaságában. Az együttműködésre törekszik, kedves, nem ritkán önfeláldozó is azért, hogy másoknak jót tegyen.

  1. Kevert (Machiavellista) típus

A másik kettő sikerességét is messze meghaladják azok a tinik, akik kevert stratégiát alkalmaznak: számítóan képesek kedvesek vagy agresszívek lenni, attól függően, hogy az adott szituációban mivel tudnak nagyobb előnyt szerezni. Ezt láthatjuk például a Bajos csajokban, vagy a Gossip Girl című sorozatban is, ahol Regina vagy Blair tud kedves lenni, ha épp azt kívánja az érdeke, de nem riad vissza az agresszív hatalomszerzéstől sem, a pletykaterjesztéstől kezdve a fizikai támadásig.

Nem mindegy, hogy a tinédzserek milyen módszerrel tesznek szert a népszerűségre, mert ez későbbi életük során is meghatározó lesz.

A tinédzserkori népszerűség és ennek típusa számos későbbi hatást is előrevetít. Akik a kedves típusba tartoznak, és a népszerűségüket proszociális viselkedésen keresztül érik el, később is a pszichológiai jóllét és tartalmas emberi kapcsolatok irányába haladnak. Az agresszív típus számára viszont a státusz elérése kötődik a jutalmazó rendszerhez, a magas státuszt pedig felnőtt korban is az agresszió, függőség, magány és negatív érzelmek kísérhetik. Ezt a típust a társas összehasonlítás is sokkal jobban érinti, ami azt jelenti, hogy sokkal inkább függenek mások elismerésétől, és attól, hogy jobbak legyenek másoknál.

Egy érdekes kutatás, amiben szintén 13-14 éves tiniket vizsgáltak, arra is rámutatott, hogy a megélt népszerűség fontosabb, mint a kívülről látott: aki például a saját baráti körében jól érzi magát, ugyanúgy sikeresnek számíthat szociálisan, mint aki szélesebb körben is népszerű. Az ilyen tinédzserek később is pozitívabban látták magukat és jobban boldogultak társas kapcsolataikban, mint akik azt élték meg, hogy nem tudnak beilleszkedni, nem találnak barátokat.

 

Felhasznált irodalom: Amy C. Hartl, Brett Laursen, Stéphane Cantin, Frank Vitaro (2019). Test of the Bistrategic Control Hypothesis of Adolescent Popularity. Child Development doi:10.1111/cdev.13269. Kathleen B. McElhaney, Jill Antonishak, Joseph P. Allen (2008). “They Like Me, They Like Me Not”: Popularity and Adolescents’ Perceptions of Acceptance Predicting Social Functioning Over Time. Child Development, 2008. május-június, 79(3): 720–731., doi: 10.1111/j.1467-8624.2008.01153.x