„Az otthonunk pontosan elmondja, mi van velünk, és hogy vagyunk a velünk élőkkel.” Tudósításunk a Mindset Pszicho-Kávéház Otthonunk tükrében – mit árul el rólunk a lakásunk? című előadásáról.
Az előadást Hunya Csilla pszichológus tartotta, aki már évek óta otthonterápiával segíti a klienseit elakadásaik, problémáik feltárásában, és az otthonuk megváltoztatásán keresztül életük rendezésében. Itt nem különböző lakberendezési trükkökre kell gondolnunk, hanem arra, hogy az otthonunk és annak helyiségei milyen funkciót töltenek be az életünkben, hogyan reprezentálnak minket a személyiségünk kiterjesztett részeként – vagy épp milyen funckiót nem töltenek be, amit kellene, és hogyan nem reprezentálnak.
A környezet nemcsak egy passzív térként van jelen az életünkben, melyet mi formálhatunk, hanem visszahat ránk, ő is formál minket. Ezt az is jól mutatja, hogy a kutatók megfigyelték:
nagyobb a különbség ugyanannak az embernek a viselkedésében két eltérő környezetben, mint különböző emberek között ugyanabban a környezetben.
A környezet már a fogantatásunktól kezdve meghatározó szerepet játszik: életünk első környezete nem más, mint az anyaméh, majd a születés utáni szoros kapcsolat édesanya és kisgyermeke között. Ez nemcsak fizikai, hanem pszichés környezetet is jelent számunkra, hiszen lelkileg is a fejlődéshez szükséges biztonságot és táplálást adja meg. Bacherland szerint „csak az lakozhat igazán, aki megtanult összebújni” – azaz szükségünk van az anyai védőburokra életünk első szakaszában, arra, hogy érezzük, az indulataink és érzéseink tartalmazhatóak, van aki, elbírja őket, és meg tud minket nyugtatni, szerethetőek vagyunk, és van helyünk a világban. Az anyától való leváláshoz ki kell alakulnia a saját fizikai és pszichés védelmünknek, ami ebből az élményből táplálkozik.
Az otthon később hasonló pszichés funkciókat lát el az életünkben. Nem pusztán fizikai környezet, hanem egy szimbolikus hely, mely biztonságot, kapaszkodót jelent a világban, stabilitást teremt számunkra, ugyanúgy térben, ahogy időben is. Nemcsak a tárgyainkat, emlékeinket tartalmazza, hanem az érzelmeinket, viselkedésünket, és ösztöneink kielégítését is itt éljük meg. Az intimitás, a családi élet helyszíne, melyhez élmények, és az ezeken alapuló érzelmek kapcsolódnak – utóbbiak pozitívak és negatívak is lehetnek, hiszen sajnos az otthon nem minden esetben csak a jó történések színhelye: ugyanúgy ott éljük meg a családi konfliktusokat, vagy a szorongásainkat. Emellett az otthonunk a személyiségünk egy kiterjesztett részeként is működik, kötődünk hozzá, tükröz és meghatároz minket, így elhelyezkedése, a térhasználat, a berendezés sok mindent elmondhat rólunk.
Az otthonunkban az egyes helyiségek funkciói leképezhetőek az életünk különböző területeire, kapcsolatainkra, és ezeknek működésére. A nappali képviseli a külvilág és az én, a család kapcsolatát: ugyanúgy, ahogy a külsőnk is közvetít rólunk valamit, úgy az a tér is, melybe a vendégeinket beengedjük. Érdekes megfigyelni, mennyire szól ez a helyiség a benyomáskeltésről, hogy kifelé akarunk valamilyennek látszani, és mennyire rólunk, a családról, hogy együtt jól érezzük magunkat benne. A hálószoba az intimitás, kapcsolódás színtere: ha ez a funkció sérül, gyakran megindul a különböző kütyük „bevándorlása”, vagy a családtagok „kivándorlása”. Gyakori szituáció, amikor a gyerek átveszi az egyik szülő helyét a közös ágyban, vagy a tévé, számítógép költözik be a házastársak közé. Ennek a megváltoztatásával, az eredeti funkció visszaállításával például azonnal változás állhat be a házastársak kapcsolatában is. A fürdőszoba testünk ápolásának, így gondozásának, szeretetének is színtere – aki elhanyagolja a lakásának ezt a területét, nem tartja tisztán, vajon mennyi figyelmet fordít a saját testére, annak karbantartására? A konyha (vagy étkező, ha külön van) az a helyiség, amely a leggyakrabban összefogja a családot, ezért fontos szerepe van a családi identitás kialakításában: itt zajlanak az ünnepek, a közös étkezések, és az is árulkodó lehet, hogy a család mennyire használja ki ezt a teret. Leülnek-e együtt étkezni, milyen a hangulat olyankor, vagy mindenki elvonul az étellel a saját szobájába, esetleg leülnek a tévé elé? Jó terepe lehet ez a helyiség a családi kapcsolatok erősítésének.
Az otthon funkcióiban tehát ugyanúgy van egy egyensúly, ahogy az életünkben is, és a funkcióváltozások felhívhatják a figyelmet arra, ha valami esetleg nem jól működik. Gyakran az otthon átszervezése, az eredeti funkciók visszaállítása pozitív változást hozhat az életünkben és kapcsolatainkban is. Emellett az is fontos, hogy a saját otthonunk minket is képviseljen, meglegyen benne a helyünk, személyes tárgyaink, tükrözze a személyiségünket, és ellássa azokat a funkciókat, amire szükségünk van. Az otthonterápia ezeknek a tudatosításán keresztül tud segíteni abban, hogy az otthonunk minél jobban az ideális működésünket, kapcsolataink ápolását és a jóllétünket szolgálja.
