Ahogyan minden életpálya, a sportolói karrier is számos olyan fordulópontot tartogat, ami alapvetően meghatározza, merre halad tovább az egyéni életút. Ilyen mérföldkő lehet például a junior évek után átlépni a felnőtt versenyzők világába, egy hosszabb sérülés után visszatérni az elitbe vagy akár a versenyszerű sport befejezése mellett dönteni. Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy miként vehetők sikerrel ezek az akadályok, s hogyan támogatható a sportpszichológia eszközeivel a zökkenőmentes átmenet az egymást követő életszakaszok közt.

Míg korábban az alkalmazott sportpszichológia elsődleges célkitűzése a teljesítménynövelés volt, napjainkban egyre inkább az úgynevezett holisztikus életpálya-szemlélet kerül előtérbe. Ennek lényege, hogy a sportolókra úgy tekintsünk, mint olyan egyénekre, akik rengeteg egyéb dolog mellett sportolnak is az életük folyamán, vagyis sportkarrierjük pusztán egy szakasza élethosszig tartó pályájuknak. Abban, hogy mind versenyzőként, mind a személyes életükben helyt tudjanak állni és a sportban szerzett tapasztalataikat más területeken is kamatoztathassák, rendkívül hasznos segítséget jelenthet a sportolói karrier-tanácsadás.

Különösen nagy szükség lehet erre az úgynevezett átmenetek idején, mikor is a sportoló olyan fázisához érkezik a karrierjének, amely

újfajta követelmények elé állítja.

Ha sikeresen küzd meg a felmerülő kihívásokkal, jelentősen növekedhet az esély arra, hogy hosszú és eredményes karriert fusson végig, majd ezt követően hatékonyan alkalmazkodjon a visszavonulást követő periódus megváltozott kívánalmaihoz. Ugyanakkor az átmenetek sok esetben komoly krízishelyzetté válhatnak, s akár a sport idő előtti abbahagyásához, illetve mentális problémákhoz is vezethetnek.

A sportkarrier pusztán egy szakasz egy élethosszig tartó pályán.

Ezeket a negatív következményeket megelőzendő Natalia Stambulova, a svéd Halmstad Egyetem professzora kidolgozott egy olyan ötlépcsős karriertervezési stratégiát, amely vezérfonalként szolgálhat a sportolókkal dolgozó szakemberek számára. Ez a módszer egyfajta keretrendszert biztosít a tanácsadó számára, melynek segítségével támogathatja a hozzá forduló sportolót abban, hogy tudatosabban tekintsen a múltbeli tapasztalataira, az aktuális helyzetére és a jövőbeli kilátásaira, s ezáltal felkészültebben tudja kezelni az életútjában kikerülhetetlen átmeneteket.

Lássuk hát azt a bizonyos 5 lépcsőt, ami idáig vezet!

  1. Alkoss keretrendszert!

Első lépésként a sportolót egy idővonal felrajzolására kérik, melyen megjelöli a születése időpontját és az aktuális életkorát. Ezáltal szimbolikusan múltra, jelenre és jövőre osztja az életét.

  1. Strukturáld a múltad!

A második lépésben a sportoló számba veszi eddigi életének legfontosabb eseményeit, majd ábrázolja őket az idővonalon. Ezek az események nem feltétlen csak a sporthoz kötődhetnek, bármilyen jelentős történés feltüntethető. A tanácsadó kérdései által a versenyző áttekintheti, hogy mely események bírtak számára a legnagyobb jelentőséggel a sportban, a tanulásban és a magánéletében, s ezek milyen változásokat idéztek elő az életében.

  1. Strukturáld a jelent!

A harmadik lépésben a sportolónak különböző életterületeit (pl. sport, család, tanulmányok, kortársak) kell definiálnia, majd aszerint értékelnie, hogy az adott terület mennyire fontos számára, mennyi időt tölt vele, illetve milyen mértékű stresszforrás számára. Ezt akár tortadiagramok segítségével is lehet ábrázolni:

Egy 17 éves focista tortadiagramjai (Stambulova, 2010).

A fenti tortadiagramok alapján látható, hogy a megkérdezett fiatal focista valószínűleg támogató és megértő családdal és barátokkal rendelkezik (hiszen ezek a legkevésbé stresszes területek), ugyanakkor nehézséget okoz számára a sport és a tanulás összeegyeztetése (ezek a területek járnak a legnagyobb időbefektetéssel, egyszersmind a legmagasabb stresszel). Ebben az esetben a tanácsadás keretei között érdemes körüljárni, hogy vajon mik a fő stresszforrások a tanulásban, mennyire elégedett az illető az erre fordított idő mennyiségével, és hogyan lehetséges, hogy a sport, amit a tanulásnál kevésbé tart fontosnak, mégis több idejét veszi el annál, s mindeközben mégis igen jelentősen stresszkeltő marad.

Ez a lépés abban segíti a sportolót, hogy alaposabban szemügyre vegye

élete különböző területeit és elemezze azok egyensúlyát,

a tanácsadónak pedig lehetőséget ad rá, hogy azonosítsa kliense aktuális szükségleteit és problémáit, ezzel előkészítve a negyedik lépcsőt.

  1. Strukturáld a jövődet!

Miután foglalkoztak a múltjával és a jelenével, a sportolót arra kérik, hogy tekintsen előre és vegye számba azokat az eseményeket, amelyek bekövetkeztére számít az elkövetkezendő 1, 3, 5 és 10 évben. A jövő előrevetítése segít a célok és vágyott állapotok eléréséhez szükséges konkrét cselekvés megszervezésében, és azt is lehetővé teszi, hogy a versenyző előkészítse a sport utáni életét.

  1. Kösd össze a múltat, a jelent és a jövőt!

Az ötödik, befejező lépés 3 kisebb részre bontható:

  • Először ismét a múlton van a fókusz: a sportoló azt a feladatot kapja, hogy emlékezzen vissza, mik voltak a legnehezebb és a legsikeresebb pillanatok vagy időszakok az életében, hogyan küzdött meg ezekkel és mit tanult belőlük. Ilyen módon áttekintheti, hogy melyek azok a megküzdési stratégiák és erőforrások, amelyeket a múltban már hatékonyan alkalmazott.
  • Ezután a figyelem ismét a jövő felé fordul: a sportolónak specifikus, rövid távú célokat kell kijelölnie saját maga számára mind a sportban, mind az élete más területein. Ha sikerül realisztikus és elérhető célokat kitűzni, a következő lépés azon személyiségjellemzők és külső tényezők számbavétele, melyek segíthetik vagy gátolhatják ezek megvalósítását. Jó esetben a folyamat végére a sportoló előtt világosan kirajzolódik, hogy mit és hogyan kell tennie a közeljövőben.

A jövő előrevetítése segít a célok és vágyott állapotok eléréséhez szükséges konkrét cselekvés megszervezésében.

  • Az utolsó lépés az aktuális és jövőbeli prioritások közti egyensúly megteremtése. A sportolónak meg kell vizsgálnia, hogy mit tud tenni jelenleg a 4. lépésben azonosított jövőbeli eseményekre való felkészülés érdekében. Ekkor fény derül arra is, hogy szükséges-e esetleg bármit változtatnia jelenlegi életmódján ahhoz, hogy azt a jövőre vonatkozó terveihez illessze. Végül az életpályák dinamikus, folyton változó természetét figyelembe véve a sportoló választhat egy időpontot (ez lehet egy konkrét dátum vagy bármilyen mérföldkő, pl. a főiskola elvégzése) a karrierterv felfrissítéséhez, amikor is felülvizsgálja és szükség esetén módosítja az elkészített karriertervet.

Összességben tehát az ötlépcsős karriertervezés egy igen hatékony, holisztikus szemléletű stratégia, melynek segítségével a sportolók tudatosabban tekinthetnek pályafutásukra, és jobb esélyekkel indulhatnak azon kihívások leküzdésében, amiket életpályájuk tartogat.

 

Felhasznált szakirodalom: Stambulova, N. (2010). Counseling athletes in career transitions: The five-step career planning strategy. Journal of Sport Psychology in Action, 1(2), 95-105.