Kinek valljam be bűneimet? – A gyónás pszichológiai oldaláról

„Én biztosan nem gyónom meg a bűneimet egy másik embernek! / Szégyellem, amit tettem, hogy mondhatnám ki hangosan?/ Ez nem is volt akkora bűn, még nincs szükségem gyónásra!" Katolikus közösségeken belül gyakran találhatjuk magunkat szembe ilyen és ehhez hasonló mondatokkal. De vajon honnan ered a gyónás szentsége? Pszichológiai szempontból hogyan közelíthetjük ezt meg? Mit adhat a hívőknek, esetleg van-e negatív hatása? Cikkünkben ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat.

A teológiai háttér

Az első keresztények között a szentségekre leggyakrabban használt szó a szümbolon volt, melynek jelentése összetett. Ilyen tekintetben a szentgyónás is egy szümbolon, amelyben egy látható jel, gesztus isteni kegyelmet és erőt közvetít. Ez a szentség tehát abban segítheti a hívőket, hogy az eltávolodás után, bűneik letételével ismét közel kerülhessenek Jézushoz és visszanyerjék a kegyelem állapotát.

A kiengesztelődés szentségének két fontos eleme van, melyek a) a megtérő ember cselekedetei (ezek a(z): lelkiismeret-vizsgálat, töredelem vagy bűnbánat, bűnvallomás és elégtétel) és b) a feloldozás, melyben a pap Krisztus nevében megbocsát és meghatározza az elégtétel módját.

Sokan aggályként élik meg, hogy ilyenkor egy másik embernek szükséges megvallani a bűneiket,

a Katolikus Egyház tanítása szerint ugyanakkor a papok a bűnbocsánat hatalmát a Szentháromság, tehát az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében gyakorolják. Fontos azt is megemlíteni, hogy ilyenkor minden gyóntató kivétel nélkül és nagyon súlyos büntetések terhe mellett köteles megtartani a szentségi pecsétet, azaz abszolút titoktartásra van kötelezve. A bűnbánat szentségének hatásai az egyház tanításai szerint: kiengesztelődés Istennel és a bűn megbocsátása; kiengesztelődés az Egyházzal; az elveszített kegyelmi állapot visszanyerése; a halálos bűnökkel kiérdemelt büntetés teljes elengedése; a lelkiismeret békéje és nyugalma, és a lelki vigasztalás; a lélek erőinek növekedése a keresztény küzdelmekhez.

Az erkölcsös élet boldogtalanná tesz?

Elterjed sztereotípia a vallással kapcsolatban, hogy a folyamatos (ön)vádolással a lelki egészség romlásához vezet.  Székely János atya A hit kapuja című könyvében így ír erről:

„Az erkölcs nem gúzsba köt. Isten parancsai olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják az élet, a több élet útját. ...Ha valaki megtalálja az egyetlent, és képes őt egész szívével egy életen át szeretni és szolgálni, az nem boldogságot veszít, hanem boldogságot nyer.”

Fontos továbbá elkülöníteni a bűntudat és a szégyen érzéseket is. A bűntudat egy adott cselekedetre, míg a szégyen az egész személyre vonatkozik, a bűntudat bűnbevalláshoz, bocsánatkéréshez és a rossz jóvátételéhez, míg a szégyen menekülő és titkolódzó viselkedéshez vezet. Homa Ildikó szerzetesnővér, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint:

A gyónás pszichológiai aspektusai

A bűn a lélektani irodalomban Freud nevéhez kapcsolódik, aki úgy írta le, mint az id (ösztön-én) és a superego (felettes-én) közötti konfliktus termékét. A bűnösség érzése hasonlít a szorongás érzetéhez, velünk született képesség, a rá adott válasz ugyanakkor tanult. Empirikus kutatások összefüggésbe hozták az empátiával: azok az emberek, akik empatikusabbak, gyakrabban éreznek bűntudatot is.

Carl Gustav Jung pszichiáter, analitikus szerint az ember természeténél fogva vallásos. Továbbmenve, az emberben a vallásra irányuló ösztön olyan hatalmas, mint a szexualitásra vagy agresszióra mutató ösztönök.

Amikor a gyónásról beszél, két részre bontja azt: a meggyónás vágyára, valamint a megbocsátás és megbékélés vágyára. A bűnbánó ezáltal szabadul meg a megterheléstől és feszültségtől. A gyónást úgy értékelte, mint segítség a pszichológiai jólléthez: „Az a hatalmas megkönnyebbülés, amely általában a Szentgyónást követi, az elveszett juhok emberi közösségbe való visszafogadásának tulajdonítható. Erkölcsi elszigeteltsége és elzártsága, amelyet olyan nehéz elviselni, megszűnik. Ebben rejlik a gyónás legfőbb pszichológiai értéke.”

Sokan úgy vannak vele, hogy nem szeretnének egy másik embernek meggyónni vagy épp szégyellik bűneiket hangosan kimondani, ugyanakkor a

pszichológiai kutatások szerint a saját magunkban végzett gyónásnak általában alig vagy egyáltalán nincs hatása, míg a másiknak tett vallomások sokkal ígéretesebbek. 

Jung szerint fontos annak a személynek a jelenléte, aki hallgatja a gyónást. Ahogy a teológiai kitekintőben erre már kitértünk, a katolikus egyházban ez a személy a pap, aki a személyes erény szempontjából alkalmas erre, és mint Isten embere biztosítja Isten bűnbocsánatát és megbocsátását. A pszichoterápiában a terapeuta az a személy, aki meghallgatja a valódi vagy képzeletbeli vétkeinket, önvádjainkat és megnyugtatást nyújt. Jung ezáltal kapcsolatot azonosít a gyónás és a pszichoterápia között. Szerinte tehát alapvető fontosságú, hogy a gyónásban is jelen legyen a másik fél, aki hall, elfogad és kegyelmet nyújt. Ismételten Jung szavait idézve: „A katartikus módszer célja a teljes Szentgyónás – nemcsak a tények intellektuális felismerése, hanem a szív által történő megerősítés és az elfojtott érzelem tényleges felszabadítása.”

Butler egyik kutatásában négy indokot talált, amely bűnbevallásra késztette az embereket: 1. „a feszültségtől való szabadulás", 2. elfogadás és feloldozás élménye, 3. az igazi bűntudat megtisztítása a hamis bűntudattól, 4. az önjavulás érdekében vállalt felelősség. Ezek az indokok nemcsak motiválják, hanem fenn is tartják a bűnbevallási viselkedést.

Jung szerint a gyónás értéke abban is rejlik, hogy az elkövetett vétkeink titokként nehezednek a lelkünkre, mivel ezekről általában nem szeretünk nyilvánosan beszélni. Elmondása szerint minden titok magába hordozza a bűnösség érzetét függetlenül attól, hogy morálisan helyteleníthetőek-e. Úgy gondolta, hogy az eltitkolt cselekedetekbe és a visszatartott érzelmekbe előbb-utóbb belebetegszünk. Szerinte a pszichoterápiának négy szakasza van: a gyónásban a páciens feltárja problémáit, a megvilágosodásban tudatosulnak benne az érzelmei, a motívumai, a nevelésben vállalja magatartásának megváltoztatását, és végül az átalakulásban meglátja élete tényleges megváltozásának eredményeit. A katolikus gyónással való párhuzam nyilvánvaló, hiszen ez is négy fázisból áll: a bűnbánatból, amelyben a hívő megbánja bűnét; a lelkiismeret-vizsgálatból, amelyben elgondolkozik azon, hogy hol és hogyan tévedt meg; a gyónásból és az élete megváltozása miatt érzett megelégedésből.

Homa Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta azt is kiemelte, hogy

Szerinte a gyónás általi gyógyulás és megbocsátás a múlt keserűségeinek és haragjainak elengedése. Emellett a gyónás lényegét adhatja az is, hogy a kognitív feldolgozás és verbalizáció által a hívők bűneiket értelmes keretbe foglalják,  ezáltal valósággá válnak, és mint egy csomagot, letehetőek lesznek.

Peter Tyler katolikus pszichoterapeuta egészen odáig merészkedik, hogy kimondja, a szentgyónás bizonyos esetekben sokkal inkább segítheti a mentális egészség javulását, mint a pszichoterápiás kezelések. Tyler hozzáteszi, hogy számos mentális betegség esetén elengedhetetlen a pszichológiai segítségnyújtás, ugyanakkor fontos, hogy a szakemberek felismerjék határaikat. „Ahol a pszichológia véget ér, elkezdődik a spiritualitás” – fogalmaz Tyler. Ugyanakkor fontos a másik oldalt is megemlíteni: egy finn kutatás szerint azok a személyek számára, akik valamilyen pszichológiai zavar miatt (szorongás, mentális problémák) mentek el gyónni, sokkal inkább ártott a feloldozás, mintsem segített, mert ebben az esetben a pszichológiai problémával rendelkező személy a bűntudatára keres enyhülést és nem foglalkozik a mélyebben rejlő problémával.

A gyónás tehát magában hordoz számos pszichológiai aspektust, melyek pozitív hatással lehetnek a hívő emberek életére, segíthet a bűnök keretbe foglalásában, a bűntudat helyén történő kezelésében, a titkok terhétől történő szabadulásban, fontos ugyanakkor felismerni korlátait is és mélyebben rejlő probléma esetén szakember segítségét igénybe venni.