Abraham Maslow a humanisztikus pszichológia egyik kiemelkedő alakja. Elmélete szerint az ember minden egyes állapota motivált. Szerinte az emberek alapvetően jónak születnek és csak környezetük, szükségleteik kielégítetlensége teszi hozzájuk a rossz vonásaikat. Cikkünkben az elképzelése köré épített elméletét mutatjuk be, azon keresztül pedig az önbeteljesítéshez vezető utat.
Abraham Maslow a humanisztikus pszichológia egyik fő képviselője. Az irányzat középpontjában a személy szubjektív élményvilága áll: mi az, ami az emberben különleges és egyedi. Az emberek az irányzat szerint jók és értékesek, fejlődőképesek és képesek tökéletesíteni önmagukat. A humanisztikus pszichológia szerint a szükségletek kielégítetlensége okozza és hozza elő az emberben lévő rosszat.
Maslow motivációs elmélete
Az elmélet szerint az ember minden egyes állapota motivált. Ez tartja fenn fajunkat, és ez sarkall minket fejlődésre. Maslow a szükségletek fontosságára alapozva kialakította a szükségletek piramisát. Bizonyos állapotok sürgetőbbek biológiai voltukból adódóan, így ezek a piramis aljára kerültek, míg mások fentebbi szinteken helyezkednek el. Az alsóbb lépcsőfokokon elhelyezkedő motívumokat nevezzük hiánymotívumoknak, melyek, ha nem kielégítettek, akkor torzítják látásmódunkat. Ilyen például, amikor kialvatlanok vagyunk, és emiatt nem tudunk koncentrálni a munkánkra, csak arra, hogy minél előbb ágyba kerülhessünk. A motivációk másik csoportja a növekedési motiváció, mely a pszichológiai jóllétünkhöz járul hozzá.
A piramis felépítése és rendszere
A Maslow piramisának alapja, hogy az embereket egy belső motiváció hajtja. Ha az egyes szinteken lévő motivációs szükségletek kielégülnek, akkor egy fentebb lévő szint kerül a helyére. Az előbbi példához hasonlóan, ha nagyon éhesek vagyunk, csak arra tudunk koncentrálni, hogy minél előbb ételhez jussunk. Viszont ha ez a szükségletünk kielégült, már tudunk az életünk más területéhez köthető problémákkal foglalkozni.
Maga a piramis öt szintből áll, és mindegyik szintnek megvan a maga sajátossága. Ezek a szintek:
- Alapvető szükségletek: ide soroljuk az alvást, éhséget, szomjúságot és a szexualitást is. Ha ez a szint nem kielégített, gondolataink, cselekedeteink csak ezek körül fognak forogni, a fenti példa alapján.
- Biztonsági szükségletek: manapság a környezet stabilitását, a biztos megélhetést és munkahelyet foglalja magába. Az emberek általános beállítottsága, hogy jobban kedvelik a megszokott dolgokat, mint az ismeretlen, bizonytalan helyzeteket.
- Szeretet-igény és valahova tartozás: általános szükségleteink közé tartozik, hogy vágyunk a szeretetre. Ezen a szinten vágyódunk arra, hogy valahova tartozzunk és szeressenek minket. Ide tartozik a gyengédségre és őszinteségre való igény is.
- Önbecsülés és tisztelet iránti igény: ide tartozik a megbecsülés iránti igény. Vágyunk arra, hogy mások a munkánkat értékeljék és elismerjék. Ez a visszajelzés nagyban hozzájárul önértékelésünkhöz.
- Önmegvalósítás: Maslow elméletében ez a szint áll a piramis csúcsán. A legfelső szint az életcél keresését foglalja magába. Ezen a szinten a bennünk lévő lehetőségeket használjuk ki. Ez egy pszichés folyamat és fejlődés, nem egy konkrét végcél.
Ha a piramis öt szintjének bármelyikén hiány jelentkezik, akkor az adott deficitet szenvedett szintre koncentrálunk. Ameddig az egyes szinteken hiány jelentkezik, nem tudunk a fentebb lévőkre összpontosítani.
De mi a boldogság kulcsa? És ki a boldog ember?
Az önmegvalósító emberek kis részét alkotják a társadalomnak. Jellemző rájuk az önelfogadás, mások elfogadása, mélyebb emberi kapcsolatokat alakítanak ki, melyek tartósak. Az érzelmi reakciójuk gazdag, kreatívabbak és humorérzékük is fejlettebb azokkal szemben, akik nem érték el ezt a szintet.
Maslow értelmezésében minél magasabb szinten helyezkedik el valaki, és minél inkább az önkiteljesedésre törekszik, valószínűsíthetően boldogabb lesz, mivel képes lesz gyakrabban megélni az élet pozitív oldalát. Gyakrabban éli át az áramlatélményt (flow) és a csúcsélmény megélésére is képessé válik, melyek mind személyiségfejlesztő hatással bírnak.
A humanisztikus terápiákban éppen ezért arra törekszik a terapeuta, hogy a pácienst a hiányzó szükségleteinek elérésében támogassa. A kezelés központi kérdése, hogyan kerülhetjük el a betegséget, azzal szemben, hogyan leszünk egészségesek.
Felhasznált irodalom: Gyöngyösiné Kiss, E., & Oláh, A. (2007). Vázlatok a személyiségről. Továbbá itt
