A közösségi médián nagy népszerűségnek örvendenek a világutazók. A szinte havonta más és más egzotikus helyről, különféle városokból posztolt bejegyzések irigylésre méltóak. De milyen pszichológiai háttérrel rendelkeznek az utazás megszállottjai? Mikor válik valaki világpolgárrá, és ez miként függ össze a jólléttel? Cikkünkből kiderül.
Sokan szeretnek utazni. Valaki tengerparti pihenésre és környezetéből való kiszakadásra vágyik, mások szép helyeket szeretnek felfedezni. De mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nem elégednek meg a városlátogatással vagy éppen a tengerparti kikapcsolódással? Egyre népszerűbb manapság a világpolgári élet.
A fogalom azokat a személyeket jelöli, akik nem kötődnek egy nemzethez vagy helyhez, annak szokásaihoz, azt vallják, hogy a világ mindenkinek a közös hazája, otthona.
Hogy válik valaki világpolgárrá?
Az élet értelmének megkérdőjelezése teljesen természetes, emberi létünkből adódó folyamat. Viktor E. Frankl egzisztenciális pszichológus szerint az élet értelmét három értékkategória szerint írhatjuk le. Alkotói-értékben, mint például a munkában vagy családban, beállítódási értékben, ami azt jelenti miként áll a személy sorsához, a harmadik pedig az élmény-értékek, amelyek a mindennapok szépségeiben nyilvánulnak meg. Sok utazó is ezeket az élményeket keresi a világban, ezzel értelmet adva az életnek.
Sokan sokféleképpen küzdenek meg a létből fakadó, egzisztenciális kérdésekkel. Valaki a munkában, más a szeretteiben találja meg élete értelmét az egzisztenciális pszichológia szerint. Egyre többen viszont utazásaik során jutnak olyan pillanatokhoz, melyek értékessé teszik létüket. Ma már nem jelent problémát olyan foglalkozást találni, mely nem helyhez kötött, melyet bárhol és bármikor tudunk végezni. Az ilyen munka könnyebbé teszi az utazó életstílus kialakulását. Ez a fajta életmód pedig kitágítja a világot az emberek számára. Nyitottabbak leszünk a bejövő ingerekre, a más kultúrából származó emberekkel való találkozások során kapunk egy másféle világnézetet és ahhoz való megközelítést is. Ezzel pedig kezdetét is vette a különböző kultúrákhoz való kapcsolódás és a világpolgári élet kialakulása. A világpolgárok kevésbé előítéletesek és kevesebb sztereotípiával rendelkeznek, mivel
a kontaktus csökkenti a negatív attitűdök és sztereotípiák kialakulását,
illetve a kapcsolatba kerülés növeli az empátiát és bizalmat kelt a másik csoport iránt.
Ismerősség az ismeretlen helyen
Az utazók jellemzően nem helyhez, hanem emberekhez kötődnek. Otthonukat több helyen is megtalálják, mely nem magához az országhoz, inkább az ott élőkhöz kapcsolódik. Ezzel a nemzeti identitás alapvető fontossága kérdőjelezhető meg. Több éven keresztül a tudomány úgy tartotta, hogy a nemzeti identitás elengedhetetlen fontosságú jóllétünk kialakulásához és fenntartásához. Az újabb kutatások szerint azonban a hazafiasság és a nemzeti identitás nem feltétele a pszichés jóllétünknek. A nemzeti identitás fogalma a társadalom által létrehozott konstruktum. Eszerint csoportokban élünk, más-más kultúrával és gyökerekkel rendelkezünk, amit a történelem befolyásolt. Így szemléljük magunkat, mint egyazon országban élőket egy bizonyos csoportként, míg a többi nemzetet külső csoportként kezeljük.
Bár egy világpolgár nem rendelkezik nemzeti identitással, mégis csoportba sorolja magát, a világba, ahol mindenki egyenlő bőrszíntől, kultúrától és politikai nézetektől függetlenül. Ez pedig ugyanúgy megadja a biztonságos csoport érzését. Egy új, több nemzethez kapcsolódó saját kultúrát teremtenek maguknak.
Ismeretlen helyekhez is egyszerűen tudnak kötődni, mivel felfedezik a különböző helyek közötti hasonlóságot.
Továbbá minden identitásban megtalálják az őket éltető erőt. Tulajdonképpen megtanulták lefordítani és összegezni a kultúrákat, mely egy elképzelt út során alakul ki. Kalandozásaikat nem a hely, inkább az ott kialakított kapcsolataik határozzák meg, így minden helyen megtalálják otthonukat. Egy kutatás a leírtak alapján arra jutott, hogy a jóllétet nem befolyásolja a világpolgári élet (Brock és Atkinson, 2008).
Világpolgárrá válni és aként élni már egyszerűbb napjainkban. Az internet hatalmas teret ad a különböző országok polgárai közötti kapcsolatok kialakítására, ápolására és nézőpontok megosztására. Ez segít minket a bennünk élő sztereotípiák csökkentésében, ezzel pedig közelebb hozza egymához a nemzeteket.
Felhasznált szakirodalom: Salazar, N. (2015). Becoming Cosmopolitan through traveling? Some anthropological reflections. English Language and Literature, 61(1), 51-67. Brock, G., & Atkinson, Q. D. (2008). What can examining the psychology of nationalism tell us about our prospects for aiming at the cosmopolitan vision?. Ethical Theory and Moral Practice, 11(2), 165-179. Rizvi, F. (2005). Identity, culture and cosmopolitan futures. Higher Education Policy, 18(4), 331-339.
