Igaz vagy hamis? – Az álhírek pszichológiája a járvány időszakában

Ha akarnánk se tudnánk magunkat teljesen elzárni a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos hírek folyamától. Információk tömkelege zúdul ránk nap mint nap, melyek közül nehéz kiszűrni, vajon mi felel meg a valóságnak. Milyen káros következményei lehetnek az álhírek elárasztó jelenlétének? Milyen pszichológiai vetülete van a COVID-19 helyzet kapcsán?

A COVID-19-hez kapcsolódó fals információk áradata számos negatív hatással bír az emberek életére, valamint káros egészségügyi és pszicho-szociopolitikai következményekkel járhat. Sonia Mukhtar (2021) tanulmánya a PubMed, az EMBASE, a Google Scholar és az Elsevier webhelyen közzétett cikkeket vizsgálja, melyek a COVID-19 vírussal kapcsolatos információkat tartalmazzák. A szerző áttekintette a COVID-19 félretájékoztatásának mechanizmusait, működési struktúráját, prevalenciáját, prediktív tényezőit, hatásait, válaszait és lehetséges visszaszorítási stratégiáit. Cikkünkben ezen tanulmány alapján járjuk körbe az álhírek terjedésének és hatásainak jelenségét.

A COVID-19 járványkitörés telítetté tette a média valamennyi platformját, amely helyi és globális szinten egyaránt terjeszt információkat. A magas szintű híráramlás óriási segítséget nyújt számunkra, ám a téves információk is könnyen hozzáférhetővé válnak általa. Ennek következtében több szerencsétlenség történt szerte a világon. Például Indiában egy férfi a COVID-19 pozitív diagnózisa után öngyilkosságot követett el. Nigériában elszaporodtak azok a hírek, melyek szerint a malária kezelésére használt klorokin nevű gyógyszer hatásos a koronavírus ellen, majd többen túladagolták a szert. Ezen esetek jó példák arra, amikor nem sikerült megkülönböztetni az empirikus alapokon nyugvó tudományos igazságokat és a meg nem erősített, tudományellenes összeesküvés-elméleteket.

A fals információáradat csökkenti a COVID-19 gyógyításával vagy a védőoltásokkal kapcsolatos új tudományos felfedezések legitimitását. Ez szélsőséges esetben olyan társadalmi jelenségeket is eredményezhet vagy felerősíthet, mint a megbélyegzés, a rasszizmus, a marginalizálódás, a karantén betartásának csökkenése, valamint számos  káros egészségügyi és pszichoszociális hatással járhat. A korlátozások mindemellett az embereket arra késztetik, hogy egyre több időt töltsenek a közösségi média böngészésével, mely szintén negatív hatásokkal járhat.

Az álhírek hatása a koronavírus-járványra

A korábbi pandémiákból származó tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a félretájékoztatás másodlagos kihívást jelent a járvány visszaszorításában.

Azok a személyek, akik támogatják a betegségre vonatkozó téves információkat, kevésbé hajlandók követni a közegészségügyi utasításokat.

A 2014-es ebolajárvány idején az összeesküvés-elméleteknek hitelt adó válaszadók azt állították, hogy kevésbé valószínű, hogy a betegség kitörése során kérnek támogatást – írja a National Cancer Institute. Az Egyesült Államokban végzett 2019-es tanulmányban a válaszadók több mint 90%-a számolt be az orvosi egészségügyi szakemberek iránti bizalomról, ellentétben egy 2020-as vizsgálattal, ahol a válaszadók többsége bizalmatlanságról számolt be a jelenlegi COVID-19-re vonatkozó információk tükrében – írja a New York Times.

Az álhírek pszichológiája

A félelem egy adaptív érzelem, segíti a túlélésünket, energiát mozgósít a potenciális fenyegetés megszüntetéséhez. Ha azonban a félelem eluralkodik az egyénen, az káros hatással lehet mind szubjektív, mind közösségi szinten. Mukhtar szerint megjelenhetnek mentális és pszichés zavarok, mint például a szorongás és a különböző fóbiák, de eredményezhet pánikbevásárlást, a szeretteinktől való izolációt, idegengyűlöletet is. Ha azonban a félelem nem elégséges vagy egyáltalán nem jelenik meg, szintén számolhatunk negatív következményekkel. A személy ilyen esetben nem tesz eleget a szigorításoknak, megszegi a karantént, felelőtlenül viselkedhet. A COVID-19 járvány során tapasztalt biztonsági intézkedések szintén paradox módon hatnak ránk. Egyrészt enyhítik félelmünket a vírus terjedését illetően, másrészt azonban hosszú távú fennmaradásuk növeli a fenyegetettség érzését. 

Kételyek között a személyek pszichológiai kiszolgáltatottsága fokozódik, melyre a közösségi média nagy nyomást gyakorol.

Megjelenhet a népszerű vélemény követési hajlandóságának növekedése, a túlzott közösségimédia-jelenlét, valamint a szorongásra és félelemre való hajlam, mely bizonytalansághoz, intoleranciához és kiszámíthatatlansághoz vezet. A koronavírus-járvány magas szintű instabilitást okoz. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja az a veszély, hogy a fenyegetésről rengeteg tudnivaló érhető el. Az észlelt fenyegetésről szóló információ növeli a félelmet, és a traumával kapcsolatos médiatartalmak napi több órás böngészése vagy fokozza a vírustól való félelmet, vagy érzéketlenséget okoz a lefolyása iránt.

Az internetes tartalmak nyomonkövetése és az információk pontosságának kiszűrésére egyre nagyobb kihívást jelent számunkra. A félretájékoztatás, a dezinformáció és az összeesküvés-elméletek egyik problémája, hogy a félrevezető hírek folyamatosan csalogatják az olvasókat.

Az álhíreket terjesztő médiumoknak való kitettség poszttraumás stresszt és a jövőtől való félelmet válthat ki, ami gyenge személyes működéshez vezethet.

A COVID-19 okozta helyzet egyéni és kollektív traumatikus esemény, amely közvetlenül vagy közvetve a világ minden egyénét érinti. Erőfeszítéseinket arra kell irányítani, hogy minimalizáljuk a pandémia negatív hatásait. A koronavírus-járvány okozta nehézségek mellett sok ember interperszonális traumatikus eseményeken is keresztülmegy, mint például családon belüli erőszak, bántalmazás, anyagi terhek, magány, érzelmi és viselkedési problémák, gyász, testi sérülések vagy halálesetek. Éppen ezért ösztönözni és támogatni kell a szakmai segítségkérő magatartást, nem szabad bagatellizálni a problémát.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, fordulj bátran Pszichológiai Tanácsadó Központunk vagy Pszichoterápiás Központunk szakembereihez, akik segítenek kilábalni a nehéz élethelyzetekből, és megtalálni az egyensúlyt.