Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola idén is izgalmas témával készült a Mathias Corvinus Collegium Tavaszi Akadémiájára, ahol számos szakmai és szabadidős program várta az érdeklődőket. Ahogy az Őszi Akadémián, itt is a pszichológia és az igazságszolgáltatás határterületeire kalauzolták a hallgatóságot meghívott előadóink. Októberben a gyermekbántalmazás és gyermekvédelem állt a középpontban, míg idén tavasszal a kriminálpszichológia volt az előadások központi témája.
Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miért követnek el bűncselekményeket az emberek. Jogkövető állampolgárként jogosan tehetjük fel a kérdést: Mi motiválja az embert, hogy szándékosan és tudatosan ártson másoknak és a társadalomnak? Milyen gondolatok járnak egy bűnöző fejében a tett elkövetése közben?
Lehetséges-e egy bűnöző rehabilitációja, és ha igen, milyen módszerekkel érhető el?
Többek közt ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a kriminálpszichológia és az idei Tavaszi akadémián is hasonló témákat jártak körbe az előadó szakemberek a hallgatósággal.
A háromnapos programnak ezúttal az MCC győri képviselete adott otthont, impozáns belvárosi épületében. Bár az esős időjárás miatt sokan késve érkeztek, senki sem hagyta, hogy elrontsa a hangulatot. A résztvevők érkezés után egy könnyed játékkal ismerkedtek egymással és hangolódtak a hétvége komolyabb programjaira. Természetesen a játék is szervesen kapcsolódott az Akadémia témájához. A hallgatóknak közösen kellett elgondolkodniuk olyan kérdéseken, mint például milyen börtöntetoválást választanának, és miért pont az adott szimbólumra vagy szövegre esett a választásuk.
A gyors játék után Dr. Virág György kriminálpszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese és főtanácsosa adott elő. Elsőként röviden összefoglalta, hogy mi is az a pszichológia, s azon belül mi a kriminálpszichológia. Mivel foglalkozik e terület, mit vizsgál, milyen alterületei vannak. A bevezetőt követően Virág a szexuális erőszak témakörére tért át. Ezen a területek széleskörű ismeretekkel rendelkezik, hiszen alapító tagja az Eszter Alapítványnak, mely többek közt szexuális erőszak áldozatain segít. Színvonalas, informatív előadásából hamar kiderült, hogy a téma közel áll a szívéhez és elhivatott a szexuális erőszak fékezésében és lelki ártalmainak gyógyításában.
A második napon a reggelt a hallgatóság egy valamivel könnyedebb, ugyanakkor nem kevésbé fontos programmal kezdte. Csepregi Gábor, a filozófiai antropológia professzora, korábban az Université de Saint-Boniface valamint a Dominican University College vezetője filozófiai szempontból közelítette meg, miért is teszik a bűnözők, amit tesznek. Érdekes módon Csepregi az idő jelenségét vette alapul, és ezen belül is az objektív és a szubjektív idő fogalmait járta körül.
Létezik objektív idő, mely fizikai jelenségként mérhető, és a tapasztalatunktól függetlenül halad előre, valamint szubjektív idő, amelynek ütemét saját tapasztalataink és mentális állapotunk befolyásolja. Az emberek gyakran abba a hibába esnek, hogy túlságosan elködösíti fókuszukat a jövőn vagy a múlton való gondolkodás, rágódás, szorongás, így a jelenre már nem tudnak eléggé összpontosítani, nem tudnak a pillanatban élni. Csepregi gondolatmenete szerint a bűnözők sokszor bűnelkövetéssel próbálják lehorgonyozni magukat a szubjektív jelenükbe, mert ez izgalmat hoz számukra.
A jutalom reménye, a normasértés, a szabályok áthágása, a lebukástól való félelem, vagy a bűntett megúszásának az izgalma, akár a fizikai konfrontáció mind felfokozott állapotba hozza pszichénket és az adott pillanatra fókuszálja.
Hiszen a mindennapok szürke, monoton realitásában a kivételes, könnyen megszerezhető, azonnal jutalmazással járó nyereség vagy a valódi, komoly retorzió elkerülése azonnal a „feladatra”, a jutalomra, a menekülésre, vagy akár a túlélésre, ezáltal szorosan a jelenre összpontosítja a normasértő pszichéjét.
Az Akadémia harmadik meghívott előadója Gasteiger Nóra, kriminológus, pszichopedagógus, komplex művészetterapeuta volt. Gasteiger a börtönterápia témáját hozta el a hallgatóságnak, különösen a művészetterápia módszerét hangsúlyozva. A közönség kivételes érdeklődéssel hallgatta az előadót, főként a börtönviszonyokkal kapcsolatos kérdéseikre összpontosítva. Hogyan néz ki egy magyarországi börtön? Milyenek a cellák itthon? Hogyan befolyásolja és határozza meg a börtön az ott tartózkodók életét? Milyen hierarchia uralkodik az elítéltek között?
Gasteiger válaszaiban szemléletes képet adott a hallgatóságnak a magyar börtönviszonyok realitásáról, majd áttért hozott témájára, a művészetterápiára. Interjúkat vetített a hallgatóságnak, melyekben kliensei számolnak be a büntetésvégrehajtó intézményben tartott művészetterápiás alkalmakról. Elmondták, milyen számukra a művészetterápia, hogyan élték meg, miben segített nekik a börtönben töltött idő alatt. Állításuk szerint a terápia segített nekik mélyebb önismeretet szerezni és megnyílni önmaguk és mások előtt is a börtönbüntetés ideje alatt.
A szakmai előadásokat Fiáth Titanilla, börtönpszichológus és kulturális antropológus zárta. Fiáth sok éves tapasztalattal rendelkezik a börtönpszichológia területén, dolgozott többek között az Egyesült Államokban és Kolumbiában is. Az előadásában bemutatta, hogyan működnek a büntetésvégrehajtó intézmények ezekben az országokban, és összehasonlította az ottani és a hazai viszonyokat, kiemelve a hasonlóságokat és különbségeket.
Érdekes eltérések jelentkeznek például a magyar jogi környezethez képest az amerikai büntetésvégrehajtásban, ahol a tagállamok eltérő jogalkotási szokásai következtében ugyanaz a tett eltérő jogi megítélés alá esik különböző államokban, ezáltal más következményeket vonva maga után. Különös helyzetet teremt például az eltérő szabályozás a kiskorúakkal való szexuális kapcsolatot korlátozni hivatott belegyezési korhatár esetében. Míg hazánkban egységes korhatárt határoz meg a jog az ország egész területén, addig az Egyesült Államokban ez a korhatár más és más tagállamonként. Ha például egy nagykorú szexuális viszonyt folytat egy 15 éves személlyel, egyes államokban ez a törvény által megengedett kapcsolatnak minősül, míg más államokban az illetőt a jog szexuális bűnelkövetőként ítéli el és hajtja végre az illetőn a vonatkozó jogi következményeket. Ez gyakorlatban azt eredményezheti, hogy például egy 16 év alatti személlyel, aki már két gyermeket nevel, szexuális kapcsolatban álló nagykorút pedofíliával vádolhatják. A jog ezen személyeket gyakran mentálisan beteg embereknek tekinti, és azért, hogy terápiás foglalkozásokon részt vehessenek a börtönökben, el kell ismerniük ezt a tényt.
Kérdés, hogy mennyire segíti elő az ember rehabilitációját, ha olyasmit kell elismernie, amivel nem önazonos és ami súlyos társadalmi stigmát éget a személyére, pedig ha hazáján belül egy másik államban élne, ugyanaz a tett elkövetése után ugyanolyan jogkövető ember maradhatott volna a jog szemében, mint bárki más.
Az elgondolkodtató szakmai előadások után a Tavaszi Akadémia zárásaként az MCC-Mindset Pszichológia Iskola hallgatója Koppány Domonkos szervezésében a résztvevők vitaestet tartottak. A tételmondat az volt, hogy a börtön célja a rehabilitáció. Az érvek izgalmas ütköztetéséből végül a pro oldal került ki győztesen.
