Fél éve az egyik legnépszerűbb közösségi oldal, az Instagram bejelentette, hogy Kanadában egy olyan tesztverziót indítanak, ahol nem lesznek lájkok. Mindenki arra volt kíváncsi, milyen hatással lesz ez a felhasználókra – de vajon mit tapasztaltak az influenszerek, akiknek a kedvelésektől a megélhetésük is függ?
Ahogy az Instagram-lájkok eltűnése kapcsán írtuk, felmerült, hogy a kedvelések talán nincsenek a legjobb hatással a mentális egészségünkre, könnyen függővé válhatunk tőlük, mert a lájkok által nyílt visszajelzést kapunk magunkról, így befolyással lehetnek az énképünkre, hozzájárulnak ahhoz, hogy kívülről építsük az önértékelésünket, és pozitívabb, vagy, ha nem kedvelnek elegen, negatívabb fényben lássuk saját magunkat.
Bár a hivatalos eredményeket még nem tették közzé arról, milyen hatással volt a felhasználókra a lájkok eltüntetése, az ötlet a kanadai kutatókat is megmozgatta: 193 olyan influenszer körében mérték fel a változást, akik az Instagram-posztjaikból bevételt szereznek, azaz a hatalmas követőtáborukat hirdetések eladására is használják. Influenszernek lenni napjainkra megélhetési forrássá nőtte ki magát, de azok számára, akik napi szinten több százezer embernek posztolnak, nem csak erről van szó: ők gyakorlatilag folyamatosan saját online személyiségük eladásának bűvkörében élnek, így számukra a lájkok motivációs tényezőt is jelentenek. A posztolás a teljesítményük, amibe sokszor több óra munkát fektetnek be, így a lájkok biztosítják a siker mérhetőségét.
A kutatásba bevont influenszerek nagy részének tehát nem meglepő módon nem is tetszett a változás, és arról számoltak be, hogy a lájkok eltűnése kevesebb megkeresést hozott számukra a nagy márkák felől, és lelassult a követői táboruk növekvése is. Volt, aki azt mondta, motiválatlanná tette, hogy nem kap lájkokat, más pedig a „tapsot” hiányolta az előadás végén. Olyan is volt, akinek a lájkok arról adtak visszajelzést, mit szeret a közönsége, nélkülük pedig nehezebben tudott dönteni, hogy miről posztoljon. Összességében nem érezték azt, hogy így, hogy nem látják a lájkokat, szabadabbak és kreatívabbak lehetnek, hanem pont, hogy bizonytalanná váltak a teljesítményükben.
Mint ahogy a nevében is benne van, az influenszerkedés nem egy önmagáért való örömforrás, hanem a másokra hatás mozgatja, és ha ez a hatás nem mérhető, és az influenszer nem érzi a befolyását, bizonytalanná válik, csökken a motivációja a posztolásra. Ugyanúgy, ahogy egy előadóművészt is motivál a taps, úgy az influenszer is abból érzi az általa kifejtett hatást, ha a rajongói kapcsolatba lépnek vele, kedvelik, kommentelnek. Sokan ezáltal tudnak több követőt szerezni, ismertté válni, és sok embert elérni – az viszont a mi felelősségünk, hogy ne pusztán a lájkok alapján döntsünk, hanem olyan influenszereket kövessünk, akiknek az értékei összhangban állnak a miénkkel, és a posztjaik pozitív hatással vannak az életünkre.
Felhasznált irodalom: Hidden likes research report
