Ihletett őrültek és különc tehetségek – a kreativitás és a pszichés zavarok különös kapcsolata

A kreativitás és a pszichés rendellenességek különös együttjárása évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Az ókori görögök az „isteni őrület” megmutatkozásának tulajdonították az igazán nagy művészi teljesítményeket. A 18. századi tébolydák vezetői pedig olyannyira hittek az „őrült zseni” romantikus képzetében, hogy gyakran alkotásra biztatták a betegeket, hátha felszínre tör rejtett tehetségük. Sokáig csak anekdotikusnak tűnt a kapcsolat, a legújabb kutatások azonban érdekes biológiai eredményekkel szolgálnak.

Ha arra kérnénk valakit, hogy írjon le nekünk egy tipikus alkotózsenit, egy igazi géniuszt, akkor valószínűleg nem lepődnénk meg rajta, ha belecsempészne némi különcséget is a jellemzésbe. A híres tehetségek sokszor szinte a szemünk előtt élik az életüket, többet tudunk róluk, mint egy átlagemberről. De vajon tényleg gyakoribbak a körükben a mentális zavarok? Vagy csak amiatt tűnik így, mert rájuk jobban figyelünk?

A kreativitás átka

Több kutatás is arra utaló eredményeket talált, hogy a kreatív személyeket az átlagosnál ténylegesen gyakrabban és hosszabb ideig sújtják a pszichés zavarok. A Johns Hopkins Egyetem klinikai pszichológusa, Kay Redfield Jamison írók körében mérte fel a depresszív epizódok számát, majd hasonlította össze a normál populációban előforduló adatokkal. Az megvizsgált írók nyolcvan százaléka számolt be depressziós epizódokról, ami jelentősen gyakoribb az átlagértéknél. Más vizsgálatok pedig arról számolnak be, hogy

a művészek körében az átlagosnál nagyobb arányban fordul elő pánikzavar, súlyos szorongás, szerabúzus és evészavar.

Arnold Ludwig még speciálisabban vizsgálta meg az összefüggést. Sajátos mintázatot talált bizonyos kreatív foglalkozások és egyes zavarok között. A költők körében leginkább a pszichózis és a hangulatzavarok fordulnak elő. A zenészek és színészek között a szerhasználat okozza a legnagyobb problémákat. A festők és a zeneszerzők csoportjában pedig a depresszió és az alkoholizmus a leggyakoribb.

Ok vagy okozat?

Az egyik alapvető kérdés a furcsa együttjárással kapcsolatban az lehet, hogy vajon melyik tényező alakulhatott ki előbb? Az egyik elmélet szerint a kreatív tevékenységek képesek lehetnek olyan mértékű érzelmi felkavarodást okozni, amely utána pszichés tüneteket is előidézhet. Egy-egy alkotófolyamat mély sebeket, traumatikus élményeket bolygathat fel, ezeknek pedig később utóhatásai is jelentkezhetnek. Vannak művészek, akik egy kivételes alkotás elkészülte után egyszerűen képtelenek visszanyerni lelki egyensúlyukat. Truman Capote arról számolt be, hogy úgy érezte, a Hidegvérrel című regény megírása kiölte belőle a lelket. Előtte kiegyensúlyozott embernek tartotta magát, de a könyv írása közben „valami megváltozott”. A másik lehetőség szerint az sem kizárt, hogy a kreatív foglalkozások vonzzák a pszichés zavarokkal élő embereket. A képzőművészek, írók, színészek gyakran élénk kifejezőképességüknek köszönhetik szakmai sikereiket. Sokszor

felfokozott és labilis érzelmi életükből merítik az inspirációjukat.

Ráadásul a kreatív foglalkozások általában kevésbé szorítják szűk keretek közé az embereket. Nem kell napi nyolc órát ülniük egy irodában, hanem szabadabban oszthatják be a saját idejüket. Számos mentális zavar nem teszi lehetővé, hogy az érintett személy képes legyen alkalmazkodni a kötött munkavégzés szabályaihoz. A művészélet tehát nonkonformista, ideális terep az érzelmileg kiegyensúlyozatlan emberek számára is, főleg, hogy a művészvilág sokkal kevésbé stigmatizálja a szokásostól eltérő viselkedésformákat, mint a hétköznapi munkakörnyezet.

A legújabb kutatások szerint

A Karolinska Intézet kutatói arra lettek figyelmesek vizsgálataik során, hogy bizonyos pszichés rendellenességekben szenvedő páciensek agyának thalamusz régiójában ugyanúgy kevés a D2 dopaminreceptor, mint ahogyan a kiemelkedően kreatív embereknél is. A skizofrén és a különösen kreatív emberek agya között meglepően sok hasonlóságot találtak. Mindkét csoport elméje a szokásostól eltérő módon szűri meg a bejövő ingereket, viszont ezáltal képessé válnak arra, hogy új összefüggésekre leljenek rá, formabontó megoldásokat találjanak.

A skizofrén és a kiemelkedően kreatív személyekre is jellemzőek a szokatlan, már-már bizarr képzettársítások.

Szintén genetikai meghatározottságot sejtet az a tény, hogy a kreatív emberek családjában gyakrabban fordulnak elő pszichés problémák. Gyakori lehet ezekben a családokban például a skizofrénia, a bipoláris zavar, a depressziós epizódok és a mániás életszakaszok előfordulása.

Sok a kivétel

A pszichés zavarok és a kreativitás kapcsolatának felderítésében még számos tisztázatlan kérdés vár megoldásra. Fontos leszögeznünk, hogy az pszichés problémákra jellemző érzelmi labilitás egyáltalán nem feltétele a kreativitás felszínre juttatásának. A legnagyobb alkotók jelentős része kiegyensúlyozott életvitelű, stabil személyiség. Egy további fontos megállapítás, amelyre a kutatók jutottak, hogy a pszichés zavaroknak kizárólag az enyhe formái járulhatnak hozzá a kreatív sikerekhez. Az igazán súlyos állapotok megbénítják az alkotóvágyat. A művészek olykor tartanak attól, hogy ha segítséget kérnének pszichés gondjaik megoldásában, akkor

a pszichés problémákkal együtt tehetségük is elillanna.

A kutatások viszont pont az ellenkezőjét támasztják alá. A súlyos mentális zavarok sikeres terápiája még fokozza is a kreativitást. Ilyenkor a zavarok hátráltató hatása oldódik és sokkal több szabad kapacitásuk marad a kreativitásuk kibontakoztatására.

A művészet és a pszichológia kapcsolatáról közelgő előadásunkon még többet hallhatsz. Az előadás központi témája éppen az, hogy az alkotás folyamata egyáltalán nem kizárólag a művészek kiváltsága, minden emberben ott rejlik az alkotótehetség.

Ha pedig saját élményt is szereznél az alkotótevékenység, a festés önmagunkra gyakorolt pozitív hatásairól Partos Nagy Eszter festőművész és Zsidi Zsófia pszichológus csoportjait ajánljuk számodra.