Tudtam! Éreztem! Biztos voltam benne! – Van, hogy megérzünk dolgokat, megsejtjük az események végkimenetelét. Gyermekneveléssel kapcsolatban talán még gyakrabban is hallhatjuk: „Nem tudom, csak úgy a megérzéseimre hagyatkoztam.” Cikkünkben megvizsgáljuk, hogyan használhatjuk intelligensen megérzéseinket, ha a gyermekeinkről van szó.
Intuíció alatt tulajdonképpen a váratlanul, nem tudatosan aktiválódó tudást értjük. Bár gyakran hozzák kapcsolatba különböző vallási és spirituális meggyőződésekkel, jelen cikkünkben elsősorban a pszichológia által is elismert jelenséggel foglalkozunk.
E szerint ugyanis az intuíció nem valamilyen mágikus megnyilvánulás, sokkal inkább egy olyan képesség, melyben a megérzéseket a tudattalan elme automatikusan hozza létre a múltbéli tapasztalatokra és felhalmozott tudásra alapozva.
Cikkünkből kiderül:
- Intuíciónk evolúciós célja a döntési folyamataink leegyszerűsítése.
- Már egészen kisgyermekkorban megjelennek megérzéseink.
- Intuíciónk számos gyakorlattal fejleszthető.
Mit mondanak a kutatások?
Kutatási eredmények szerint a csecsemők már 12 hónapos korukban is rendelkeznek olyan intuitív elképzeléssel, mely segíti őket a későbbi események bejóslásában – akkor is, ha korábban általuk soha nem tapasztalt folyamatokról beszélünk.
A kutatók szerint a valószínűség és az ok–okozati összefüggés rendkívül egyszerű fogalmai, valamint a nagyon alapvető ismeretelméleti, statisztikai és logikai általánosítások kialakításához szükséges fogalmak már egészen kisgyermekkortól kezdve megjelennek.
Ez a velünk született képesség, hogy következtetéseket vonjunk le a dolgokról, fontos szerepet tölt be a pontos meggyőződések kialakításában és az új ismeretek megőrzésében.
Rollin McCraty kutatópszichológus és munkatársai kísérleteket végeztek annak tesztelésére, hogy az emberek hogyan reagálnak egy érzelmileg izgató ingerre. A vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a résztvevők szíve és agya egyaránt előbb reagált az ingerekre, minthogy azok ténylegesen megjelentek volna – mintegy bejósolva a jövőbeli eseményeket.
A bél–agy tengely, valamint az emésztőrendszer és a mentális folyamatok összefüggései már régóta ismertek, és számos kutatás központi témájául szolgálnak. A szakértők szerint a zsigeri megérzések is ilyen, az agyból a gyomor-bélrendszerbe (GI) érkező jelek, és fordítva.
Az intuíció evolúciósan a régebbi, automatikus, tudattalan és gyors feldolgozásra támaszkodik, elsődleges célja pedig, hogy döntéseink, életeseményeink során idő takarítson meg nekünk.
Mindazonáltal természetesen képes tévedni is, például a kognitív berögződések, előítéletek és torzulások által.
Az intuíció szerepe a gyermeknevelésben
Szülőként gyakran lehet az a megélésünk, hogy bizonyos, a gyermekünkkel kapcsolatos történéseket előre megéreztünk, tudattalanul is bejósoltunk.
Nem minden szakértő van meggyőződve arról, hogy a szülőknek van egy rájuk jellemző intuíciójuk, de abban egyetértenek, hogy a szülők érzékenyebbek vagy fogékonyabbak lehetnek bizonyos jelzésekre.
Hogyan magyarázható ez? A folyamat már az anyaméhben elkezdődik. A terhességi hormonok emelkedése és csökkenése a terhesség során, valamint a vajúdás és a szülés során fellépő oxitocinszint emelkedése felkészíti az anyákat a gyermekük iránti válaszkészségre.
Egy újdonsült anya első számú prioritása általában az, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyermeke biztonságban van, és alacsony ingerküszöbbel rendelkezik, hogy bármilyen rendellenességet időben érzékeljen.
Mikor bízhatunk a megérzéseinkben?
Amikor a gyermekünkről van szó, szeretnénk, ha minden a legjobban alakulna, hiszen mindannyian igyekszünk az ő érdekeit előtérbe helyezni. Vannak olyan helyzetek ugyanakkor, amikor megkérdőjelezzük megérzéseinket, vagy hagyjuk, hogy a bennünket körülvevő szeretteink, ismerőseink, szakemberek elnyomják azokat.
Fontos, hogy merjük felismerni és merjünk hallgatni a megérzéseinkre. Teljesen rendben van, ha a fontos vagy éppen kevésbé jelentős kérdésekben kikérjük a hozzánk közel álló, bennünket körülvevő személyek véleményét, ugyanakkor ne hagyjuk, hogy teljesen elnyomják a saját belső hangunkat. Ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy mártírok helyett példaképként élünk gyermekeink számára, akkor végül olyan gyermekeket fogunk nevelni, akik bíznak önmagukban, és a saját megérzéseikből és tudásukból merítkeznek. 
Pattermann Kinga tréner és coach szeptember 11-én megjelent Intuíció a gyakorlatban szülőknek és gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek című könyvében azt javasolja, hogy ha elbizonytalanodunk megérzéseinkben, bátran tegyük fel magunknak döntés előtt az alábbi kérdéseket:
- Milyen problémám, bajom származhat abból, ha rosszul döntök?
- Kinek milyen problémát okozhat a döntésem, cselekedetem?
- Mit tanulhatok abból, ha végül a rossz változat válik valóra?
- Miben segíti, tanítja a környezetemet az én hibás választásom?
Ezek a kérdések és a rájuk adott válaszaink ugyanis segíthetnek mérlegelni döntéseink hozamát és esetleges költségeit, így pedig könnyebben elköteleződhetünk a meghozott döntés mellett. Fontos ugyanakkor, hogy ezt az eszközt csak a valóban nagy dilemmát okozó helyzetekben vegyük igénybe, megérzéseink túlanalizálása ugyanis pont azok lényegétől foszt meg bennünket.
Gyakorlatok a szülői intuíció fejlesztéséhez
Pattermann Kinga könyvében számos gyakorlatot és a mindennapi életből, valamint coaching alkalmaiból vett történetet mutat be, melyek segíthetnek intuíciónk fejlesztésében. Ezek közül nézzünk most két példát!
„Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre" lista
A világon sok olyan szülő van, aki szeretne hallgatni a megérzéseire, de nem igazán mer, és ezért még haragszik is magára.
,,Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre, és elvittem volna időben egy másik orvoshoz.”
,,Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre, és megvettem volna neki a kedvenc legóját”
,,Bárcsak ne engedtem volna el a nagyszüleivel nyaralni.”
,,Bárcsak elengedtem volna a nagyszüleivel nyaralni.”
,,Bárcsak előbb vittem volna be a kórházba.”
,,Bárcsak ne vittem volna be a kórházba.”
Írjuk meg a saját listánkat, nézzünk rá, és fogalmazzuk meg, mit tanultunk belőle! Intuitív intelligenciánk rohamosan fejlődni fog, de csak akkor, ha előbb megbocsátunk magunknak, és azt az időt és energiát, amit önharagra szántunk, kitáncoljuk, kikiabáljuk, kirohangáljuk, kisportoljuk magunkból, és utána átfordítjuk a tanulás, tapasztalás, jövőbeli remények irányába.
Lépcső-gyakorlat:
Lépjünk egyet fel egy lépcsőn, egyet le, egyet fel, egyet le, csináljuk ezt pár percig. Ez az élet ritmusa, ugyanazok vagyunk, ugyanott, ugyanakkor, aki felfelé halad, aki megtorpan, aki lefelé süllyed. Emlékeztessük erre magunkat!
