Iskolai bántalmazás II. rész – Hogyan előzhetjük meg a bajt, és mit tegyünk, ha már kialakult?

Cikksorozatunk első részében ismertettük a bullying különböző megnyilvánulási formáit, és arról írtunk, hogyan vehetjük észre az iskolai bántalmazást. A második részben szeretnénk néhány módszert és lehetőséget bemutatni, amelyek segítenek az iskolai erőszak megelőzésében, illetve amennyiben már kialakult a probléma, a beavatkozásban.

A diákok életük nagy részét az iskolában töltik, így a felgyülemlő feszültséget is gyakran az iskolában vezetik le. A társas interakciók során előfordulnak veszekedések, piszkálódások, nehezebb napok. Azonban amikor napi szinten történnek a zaklatások, már iskolai bántalmazásról beszélünk, ami komoly probléma, és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Számos módszert dolgoztak ki prevenciós célzattal, amelyeket a pedagógusok, gyógypedagógusok, iskolapszichológusok különböző továbbképzéseken elsajátíthatnak. A prevenciós programok általában három területet érintenek: ismeretet adnak át, alakítják a résztvevők attitűdjét, illetve fejlesztik a viselkedéses készségeket.

Hogyan épül fel egy prevenciós program?

Az első lépés a probléma tudatosítása. Ismertetni kell a diákokkal, a tanárokkal és a szülőkkel is az iskolai bántalmazás jellemzőit, kialakulását, elterjedtségét. Kiemelten fontos, hogy szóba kerüljenek a bullying rejtett formái, az áldozatok helyzete, érzelmei, illetve az áldozathibáztatás jelensége.

A prevenció második szintje a részt vevő diákok viselkedését érinti, ahol megtanulhatják, mit kell tenni, ha éppen szemtanúi a bántalmazásnak. A program kitér arra, hogy ebben az esetben mit kell tennie az áldozatnak, a szemlélőknek, a szülőknek és a tanároknak egyaránt.

A diákok biztonságos védekezési stratégiákat tanulhatnak meg, tudni fogják, kihez fordulhatnak ilyen esetekben.

A preventív foglalkozások harmadik szintje az érzelmeket és a motivációt helyezi fókuszba. A program célja elérni, hogy a diákok motiváltak legyenek az újonnan tanult készségek alkalmazására. Ennek érdekében ki kell alakítani egy olyan normarendszert az osztályban, amely teljes mértékben elítéli a bántalmazást. Fontos, hogy a gyermekek megértsék, hogy ha bántalmazás esetén szólnak a tanároknak, az nem árulkodás.

Az antibullying programokat általában az osztály vezetője, az osztályfőnök tartja rendszeres foglalkozások keretében.

Ekkor alakítják ki közösen az osztály bullying-ellenes szabályait, amelynek fontos része a szemlélődő diákok aktivizálása, illetve a társas-érzelmi készségek fejlesztése. A foglalkozásokra minden esetben fel kell készíteni a pedagógusokat, ami például érzékenyítés formájában valósulhat meg. Ennek célja, hogy a pedagógusok észre tudják venni a bántalmazó viselkedést, és ami még fontosabb, meg tudják akadályozni azt. Emellett fontos, hogy az intézménynek is legyen egy kidolgozott, resztoratív szemléletű eljárásrendje ilyen esetekre. Az antibullying programok preventív jellegűek, de intervenció esetén is segítséget nyújthatnak.

NyugiOvi Program

A bántalmazás már az óvodában is kialakulhat, a NyugiOvi Program célja ennek megelőzése. Mivel a gyermekek már óvodában megtanulják a megfelelő társas készségeket, így ez a program megelőzheti az iskolai bántalmazás kialakulását. A foglalkozások öt téma köré épülnek.

Az első alapszabály, hogy “mindenkit befogadunk a csoportba”, a gyermekek megtanulnak csapatban működni, kialakul a közösségi érzés és egymás elfogadása. A második szabály, hogy “elmondjuk, amit érzünk.” A kisgyermekek megtanulják felismerni és kifejezni az érzelmeiket, megismerkednek különböző indulatkezelési módszerekkel, megtanulják leküzdeni a félelmeiket. A harmadik szabály a “nem bántjuk egymást” kitétel. A gyermekek játékos keretek között ismerik meg a bántalmazás formáit, és azt, hogy ez milyen érzéseket okoz a bántalmazottnak.

Megtanulják, hogy a bocsánatkérésen kívül fontos, hogy jóvátegyék a tettüket és megvigasztalják a másikat.

A negyedik szabály szerint, “megvédjük, ha valakit bántanak”. A gyermekek megtanulják, hogy bennük is léteznek azok a képességek, amelyek segítségével meg tudják védeni a társaikat. Az ötödik szabály szerint, “szólunk, ha valakit bántanak”. A kisgyermekek megtanulják, hogy ha jelzik a bajt, az nem számít árulkodásnak. Megismerik, hogy milyen helyzetekben kell szólni a felnőtteknek.

A NyugiOvi program egy mesés kerettörténetbe építi mindezeket, hiszen a célközönség óvodásokból áll. A gyermekeknek egy Szepi nevű űrlényt kell védelmükbe venniük, aki egy távoli bolygóról érkezett, és levelekben kommunikál velük. Szepi védelmét két tündér segítségével biztosítják a gyermekek: Zille a tündérlány, aki megérzi, ha valaki fél és segítségre szorul, illetve Timó, a tündérlovag, aki varázspajzsával mindenkit meg tud védeni.

Az óvodapedagógusok bevezetik a Zille/Timó-felelősök rendszerét. Az ő feladatuk lesz a társaik biztonágának szemmel tartása, a bántalmazás jelzése, a magányos társaikkal való játék, vigasztalás. Fontos eleme a projektnek, hogy bántalmazás esetén a dolgozók mindig ugyanolyan módszerekkel lépnek fel, tehát a szabályrendszerre hivatkozva és a másik fájdalmának kiemelésével leállítják a bántalmazó viselkedést. Ezt követően reaktív kört hoznak létre, ahol megbeszélik a történteket, helyreállítják a kapcsolatokat, átbeszélik a kiváltott érzelmeket, kinek mire lenne szüksége, hogy jobban érezze magát. A csoportfoglalkozásokhoz pedagógusképzés is tartozik, illetve szülőkkel való konzultációs alkalmak, programelemek.

A program elsősorban óvodásoknak készült, azonban a NyugiOvi gyakorlattárában találhatók olyan gyakorlatok is, amelyek a kisiskolásoknál is beválhatnak. Például a kapcsolatteremtő, ismerkedő, közösségfejlesztő, érzelmi intelligenciát és empátiát fejlesztő játékok. Emellett a program tartalmaz együttműködést fejlesztő, valamint énerősítő és önbizalomfejlesztő játékokat is. Bántalmazás esetére a reaktív kör technikáját javasolják, ami egy resztoratív (helyreállító) technika.

Ekkor a bántalmazásban érintettek összeülnek, és közösen azon dolgoznak, hogy rendbehozzák a sérelmeket, és közösen ötleteljenek a hasonló események megelőzése érdekében.

Fontos, hogy a csoport egy biztonságos tér legyen, ahol minden gyermek ki tudja fejezni az esettel kapcsolatos érzéseit, gondolatait, javaslatait. A pedagógus pedig hangsúlyozza a csoportnormákat és a programban lefektetett szabályokat. A “nem bántjuk egymást” szabály különösen fontos ebben az esetben. A következő lépés pedig a bántalmazott kiengesztelése, kárpótlása. A reaktív kör részletes menetét a NyugiOvi Módszertani kézikönyv írja le, amelyet a felhasznált irodalmak között feltüntettünk.

Az iskolai bántalmazás egyre gyakrabban előfordul a gyermekek életében, jelentős károkat okozva lelki világukban. Fontos, hogy a pedagógusok és a szülők fokozottan figyeljenek a gyermekek igényeire, panaszaira, történeteire, ugyanis a legapróbb részletekből is kiderülhet, hogy bántalmazással van dolgunk. Amennyiben kialakult a probléma, vegyük komolyan és jelezzük az iskolában. Cikksorozatunk következő részében ismertetünk egy másik antibullying programot, amely leginkább az  iskolás korosztály számára került kidolgozásra.