Ismerjük meg női és férfi részünket! – az anima és animus felfedezése önmagunkban

Biológiai nemünktől függetlenül mindannyiunkban lakozik egy férfi és egy női rész, amelyet elsőként Carl Gustav Jung nevezett meg animusként és animaként. Ezek a részeink tartalmazzák a másik nemről alkotott elképzeléseinket, meghatározzák és működtetik kapcsolatainkat. Mi mindent érdemes még tudni róluk? Cikkünkből kiderül.

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter (1875-1961) olyan módon gondolkodott a személyiségünkről, hogy azt igyekezett benne megfogni, ami mindannyiunkban megtalálható, egyetemesen jellemző. Személyiségünk több összetevőből, személyiségrészből épül fel. Jung magát az énünket tekinti szervező és irányító központnak, amely a külvilág és a tudatos részünk között hivatott fenntartani az egyensúlyt. A tudattalant két részre osztotta fel: személyes és a kollektív tudattalanra. Utóbbi évezredek információit tárolja ősmintázatokban, azaz archetípusokban kódolva. Az archetípus jelentése eredet, lenyomat. Pszichikai és viselkedéses formákat tárolnak, amelyek egyedileg és globálisan is jellemzőek ránk. A kollektív tudattalanunk is több személyiségrészt tartalmaz, többek között ott lapul meg az animus és anima. A személyes tudattalanunk területéhez az érzéseink, intuícióink, vágyaink tartoznak, amelyek a tudatunk számára ismeretlenek, megfoghatatlanok. A tudatalattira, és annak létezésére leginkább megnyilvánulásainkon, álmainkon, művészeti tevékenységeinken keresztül tudunk következtetni.

Közös tudatalattink tartalmai a mesékben, mítoszokban mutatkoznak meg.

A tudattalan archetípusok szimbólumok képében tudnak tudatos szintre emelkedni. Valamennyien átéltük már azt az érzést, amikor megérint bennünk valamit egy művészeti alkotás, akár látott vagy hallott formában találkozunk vele. Ilyenkor a mű üzenetével közös tudatalatti tartalomra rezonálunk. Tudatalattink a vele azonos külvilági ingereket felnagyítja, az ellentéteseket pedig lecsökkenti, tehát a világban leginkább azok a dolgok, tevékenységek vagy személyek keltik fel az érdeklődésünket, amelyek fellelhetőek saját tudattalanunk tartalmában.

A férfiban élő nő és a nőben élő férfi

Az anima a férfiak tudattalanjában létező feminin rész, az animusz a női tudattalanban lévő maszkulin kép. Ma már úgy gondolkozunk ezekről a részekről, mint belső mentális reprezentánsokról, személyiségrészekről, amelyek globálisan az ellentétes nemre vonatkozó, evolúciósan felhalmozott tapasztalataink lecsapódása az elménkben. Mindazon személyes viszonyulásaink összessége is beletartozik, ahogyan a másik nem kapcsán gondolkodunk és érzünk. Ezek az énrészek kulcsszerepet játszanak a másik nem megértésében, és bizonyos mértékben azt is meghatározzák, hogy kik iránt érzünk szenvedélyes vonzalmat. Amikor az archetípusok tudattalan üzenetei nem művekkel, hanem emberekkel rezonálnak, olyankor tudunk szerelembe esni akár akaratunk ellenére is, nem tudatos választás eredményeképpen.

Szerelmeinkben gyakran saját tudattalan énrészeinket látjuk megtestesülni.

Társadalmunkban a nőket általában inkább lágyként, passzívként, befogadóként jellemezük, a férfiakra pedig aktívként, teremtőként gondolunk. Ugyanezeket a vonásokat felfedezhetjük saját animánkban és animusunkban is, de nem feltétlenül egyeznek meg személyes részünk tulajdonságai az aktuális kollektív elképzelésekkel, és ez teljesen rendben is van.

Mindannyian rendelkezünk a másik nem tulajdonságainak egy részével. A személyiségfejlődés lényege, hogy mindannyian megerősítsük a saját nemünkhöz tartozó tulajdonságainkat, majd felfedezzük magunkban az ellentétes tulajdonságokat, amelyek szintén helyet kaphatnak a személyiségünkben. Fordítva is megismerhetőek ezek a részeink,

a legfontosabb, hogy a tudatunkba tudjuk emelni őket.

Például egy olyan hölgy, aki viszontagságos gyerekkort tudhat maga mögött, és képes volt a hátszél fizikai és lelki értelemben vett szinte teljes hiányával önerőből felépíteni saját egzisztenciáját, arról biztosan mondhatjuk, hogy erős animussal rendelkezik, aki segített neki túllépni a nehézségeken, és megteremteni a saját életét. Ő hamarabb „ismeri meg” saját férfi részét, mint ahogy a nőivel találkozni tudna. Neki az anyagi és fizikai biztonság felépítése után ajánlott felfedeznie magában, milyen a női része, az mit tud számára nyújtani.

Érdemes olyan szemmel ránéznünk ezekre a részeinkre, hogy mik az erősségei, mik a gyengeségei? Milyen feladatokat látnak el az életünkben? Miben szolgálnak bennünket? Milyen partnerben találhatjuk meg a hozzánk illő párt? Női és férfi részeink integrációja szimbolikusan megegyezik azzal a folyamattal, amikor kedvenc filmjeinkben, könyveinkben a főhősök egymásra találnak, és beteljesül a nagy szerelem. Az integrálatlan archaikus részeink viszont alacsony színvonalon képviselik a nemek megnyilvánulásait:

nőként például hisztérikus hangulatváltozások, túlérzékenység, versengés, hiúság lehet jellemző, férfiként pedig a teremtési képesség hiánya, bátortalanság, gyámoltalanság.

A részeinkkel való találkozás legegyszerűbben a szimbólumokon keresztül történhet. A szimbólumok lelki élményvilágunk sűrítményei, amelyek számunkra érzelmi többletet hordoznak, és tudattalan személyiségrészeinket tudatossá formálják át. A szimbólumokkal való lelki munkának egészségvédő és fejlődést segítő hatása van. A pszichológia legkülönfélébb területei foglalkoznak szimbólumokkal, például a jungi aktív imagináció, a szimbólumterápia, az imaginatív terápiák, meseterápia, művészetterápia, a nonverbális terápiák, a módosult tudatállapottal, és a testtel, testtudattal dolgozó módszerek.

Az animusunk és animánk közötti kölcsönhatás eredményeképpen személyiségünk nem állandó, hanem dinamikusan tud változni. A változás olykor hosszú fejlődési úton keresztül történik. Jung ennél is továbbmegy, és élethossziglani programként utal az önmegvalósítás lehetőségére.