Ismerjük meg szükségleteinket!

Életünk során kisebb nagyobb célokat tűzünk magunk elé, időnként elgondolkodunk arról, hogy mit szeretnénk elérni, megfogalmazzuk, hogy mire van szükségünk. Vágyaink, szükségleteink tettekre, cselekvésre ösztönöznek minket, meghatározva ezáltal a viselkedésünket és a személyiségjegyeinket is. Hogyan zajlik mindez? Milyen főbb szükségleteink vannak, és ezek milyen hatást gyakorolnak ránk? Cikkünkben Henry Murray, a motívumalapú személyiségelmélet megalkotójának nézete mentén mutatjuk be a személyiségünket formáló szükségletek rendszerét.

A szükséglet olyan belső hiányállapot, irányító erő, amely arra ösztönöz minket, hogy a jóllétünk érdekében a hiány megszüntetésére törekedjünk. Henry Murray a szükségletek két fő csoportját különítette el:

• Az elődleges szükségletek körébe a biológiai eredetű szükségleteket sorolta. Ide tartozik például a levegő, a táplálék, a víz vagy a szexualitás iránti igények, amelyek folyamatosan, újra és újra kielégítésre szorulnak.
• A másodlagos (pszichogén) szükségletek körét nézete szerint a pszichés folyamataink sajátosságaiból levezethető vágyak alkotják. Ilyen pszichogén szükséglet például a hatalomvágy és a teljesítményszükséglet.

Szükségleteink erőssége meghatározza a cselekvéseink intenzitását, irányát, a prioritást, a lelkesedést, illetve az alaposságot is.

Minél erősebb az adott szükséglet, annál előbb fog cselekvésben kifejeződni,

azaz az egymással „vetélkedő” igényeink közül a legdominánsabb fog az adott időpontban cselekvést kiváltani. A szükségletek feltehetően a motívumokon keresztül fejtik ki hatásukat. A motívumok érzelmileg színezett szubjektív élményt jelenítenek meg, amelyekre Murray szerint a belső szükségleteken túl, a környezeti hatások is befolyással vannak.

A környezeti ráhatás olyan külső feltétel, amely valaminek a megszerzésére vagy elkerülésére irányuló vágyat ébreszt, azaz a belső szükséglethez hasonlóan motivációs hatást vált ki. Például akkor is megkívánjuk az előttünk lévő, finomnak tűnő ételt, ha egyébként nem is vagyunk éhesek, vagy ha a munkatársunk elismerésben részesült, bennünk is fokozódhat a saját elismerésünk iránti vágy.

A szükségleteink tehát időtől és a körülményektől függően változnak, de függenek az egyéni motivációs hajlamainktól is. Van, aki például erősen motivált arra, hogy más személy vagy személyek társaságában legyen, míg másoknál inkább a teljesítmény iránti igény dominál.

Az egyes szükségletek összeolvadhatnak, kiegészíthetik egymást, de kialakulhat közöttük konfliktus is.

Ez utóbbit éljük át például, ha erős a függetlenség iránti vágyunk, ugyanakkor fokozott késztetést érzünk a társas kapcsolódásra is.

Milyen főbb szükséglettípusokat különíthetünk el, és ezek hogyan hatnak a viselkedésünkre, illetve a személyiségünkre?

E témában a legtöbb kutatás a teljesítményszükségletet, a hatalomszükségletet, a társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására irányuló (affiliációs) szükségletet, valamint az intimitás szükségletét vizsgálta.

• A teljesítményszükséglet alapját a feladatok egyre jobb elvégzésére irányuló vágy, illetve az akadályok legyőzése során érzett öröm adja. A ránk háruló feladatok nehézségi fokuk szerint lehetnek könnyűek, közepes nehézségűek vagy nehezen megoldhatók. Kutatási eredmények szerint a nagyon könnyű és a nagyon nehéz feladatokat az alacsony teljesítményszükséglettel rendelkező személyek vállalják fel szívesebben. A könnyű feladatok teljesítésével ugyanis könnyen elérhető a feladat megoldásával járó jó érzés is. Ha viszont egy nehéz feladatot nem tudnak megfelelően elvégezni, az kevésbé vet rossz fényt rájuk, hiszen nagy az esélye, hogy ez másoknak sem sikerült volna. A magas teljesítménymotivációjú egyének ezzel szemben a közepesen nehéz feladatokat részesítik előnyben, mivel a megoldásuk kihívást jelent a számukra, a feladat teljesítése reális célnak bizonyul, valamint az ilyen típusú feladatok elvégzése során több információhoz juthatnak az egyéni képességeikről is.
• A hatalomszükséglet a másokra való hatásgyakorlás, a presztízs, az előnyös pozíció megszerzésére irányuló vágyban nyilvánul meg. A magas hatalomszükségletű személyek a fölérendelt, befolyásos helyzetekben érzik jól magukat. Hajlamosak arra, hogy a dominancia szimbólumaival vegyék körbe magukat, kedvelik például a magas presztízst sugalló vagyontárgyakat. Fontos motiváló erő számukra a társadalmi elismerés. Igyekeznek meggyőzni másokat a saját álláspontjukról, a tárgyalásaik során kevésbé tesznek engedményeket. Ha a magas hatalomszükséglet magas szintű felelősségérzettel is társul, a presztízsre való törekvés „lelkiismeretes” formában zajlik, azaz a hatalom gyakorlása nem ütközik társadalmi normákba. A felelősségérzet csekély foka mellett viszont a más személyek befolyásolására való törekvés gyakran impulzív, agresszív módon történik. Ilyen esetekben gyakoribb jelenség az alkohol- és a drogfogyasztása, valamint az erőszakos szexuális magatartásformák tanúsítása is.
• Az affiliációs szükséglet más emberek társaságának keresésére ösztönöz, azaz a társas kapcsolatok kialakításának, fenntartásának és a másokkal való interakcióknak a vágyát jelenti. A magas affiliációs szükségletű egyének gyakrabban kezdeményeznek kapcsolatokat, könnyebben kötnek barátságokat. Fontos nekik, hogy mások elfogadják és kedveljék őket, rossz néven veszik, ha a társas képességeiket bírálják. Szívesen és aktívan vesznek részt társasági eseményeken, több időt töltenek szociális tevékenységekkel.
• Az intimitásszükséglet a más emberrel való közeli, meleg és kölcsönös kapcsolat kialakítása iránti vágyat jeleníti meg. Az affiliációs szükségleten túlmutat, mivel itt a hangsúly a közelségen és a másik fél irányában megnyilvánuló nyitottságon van. A magas intimitásszükségletű személyek szívesen vesznek részt négyszemközti beszélgetésekben, könnyebben megnyílnak, gyakrabban megosztják barátaikkal az elképzeléseiket, többször beszélnek az érzelmeikről. Ugyanakkor jobban odafigyelnek a társaikra, mivel fontos nekik, hogy a barátaik jól érezzék magukat. Beszélgetés közben gyakrabban létesítenek szemkontaktust, többet mosolyognak és nevetnek, de nem akarják uralni a szociális színteret. Vizsgálati eredmények szerint az intimitásszükséglet nem fér össze a hatalomszükséglettel, ezért ha mindkét szükséglet erőteljesen jelen van, az gyakran eredményez alkalmazkodási zavarokat.

További szükséglettípusok Henry Murray szükségletrendszere alapján

• Az élettelen tárgyakhoz való kötődés: a birtoklás, a rend, a fenntartás és az alkotás szükségleteiben mutatkozik meg.
• A rejtőzködés, a védekezés és az ellenszegülés szükségletei a státusz védelmét szolgálják.
• A dominancia, az alkalmazkodás, az autonómia, az ellenkezés, az agresszió, a megalázkodás, és a szégyen elkerülése az emberi hatalomhoz kötődő szükségletek.
• Az elutasítás, a gondozás, a támaszkeresés és a játék szükséglete a társak iránti érzelmekhez köthetők.
• A megismerés és az oktatás szükséglete pedig az információcserét segítik.

A fentiek alapján elmondható, hogy a szükségleteink rendkívül változatos megjelenési formában motiválnak minket ugyancsak változatos és sokrétű magatartásformák tanúsítására. Az egyéni szükségleteink, motívumaink megismerése tehát jelentősen segítheti a viselkedésünk alaposabb megértését, illetve az esetleges viselkedészavarok hátterében húzódó pszichés folyamatok feltárását egyaránt.