„Nőről nem lehet Férfi nélkül beszélni, vagy Anyáról Apa nélkül”– szögezte le Porkoláb Gyöngyi, a Kőr Dáma Egyesület elnöke a minap Debrecenben a CS.A.K. (Család Anya Karrier) egy Nő?! konferencia nyitóbeszédében. A rendezvény kerekasztal-beszélgetéseinek a Lovarda adott otthont, ami így egy fél napra a közhely szerint igazán „veszélyes” hellyé vált: megtelt közismert nőkkel – és férfiakkal –, akik saját építő gondolataikat osztották meg egymással és adják tovább a hallgatóságnak.
A társadalom által elvárt nemi szerepkörök – mindkét nem esetében – igencsak megváltoztak az utóbbi száz évben és azóta is folyamatos változásban vannak. A nemi szerepek témáját, a nők helyzetét a családban, munkában, társadalomban sokfelől meg lehet közelíteni. Számos radikális nézettel és egymást köpködő elfogultsággal találjuk magunkat szembe, ha egy kicsit is elmélyedünk benne. A debreceni CSAK egy Nő?! konferencia mottója
„Megfelelni? Alkalmazkodni? Szembe helyezkedni? Te melyiket választod?“.
A konferencia négy kerekasztal-beszélgetése a fenti eldöntendő kérdésekre adott egyértelmű és minden mást kizáró válasz helyett egyszerre minden oldalt szem előtt tartó, integratív megoldásokat kínált.
I. Támogató női közösségek
Az első beszélgetés a Támogató női közösségek címet viselte. Bármekkora méretű és funkciójú csoportról legyen szó, a közösség, a meghitt együttlét kialakítása manapság is tipikusan női szerep. Szó esett arról, hogy napjainkban kevésbé alakulnak ki maguktól a nagyobb közösségek, ahol a tapasztalat és a tudás megosztása történik. Ez a feladat leginkább a nőké lenne. A kerekasztal-beszélgetésben olyan nők vettek részt, akik ebben nagyobb sikert értek el, legyen szó fiatal anyukáknak szóló virtuális csoportosulásról, hisz a Mommynity blog szerzője, Szabó Anna Eszter szerint „Embertelen, lehetetlen ennyi szereppel egyedül megküzdeni”, vagy egy egyedülálló szülőket segítő szervezetről, amelynek vezetője, Nagy Anna természetesen a gyermeküket egyedül nevelő férfiak számára is nyitva tartja alapítványa kapuit.
A létrehozott közösségek sokszor akadályozzák meg az elszigetelődöttség érzését és hozzák meg az elismerést valami olyanért, amiért kitartóan küzdünk. A társas támasz fontossága mindenki számára jól ismert, nőként az is fontos, hogy felismerjük, milyen fontos szerepünk van ennek létrejöttében.
II. Szabó Magda 100
Centenáriumi Magda-év kapcsán tisztelegtek a helyi írónő író előtt, aki bár ízig-vérig Dáma volt, nem tűrte a nem szerinti megkülönböztetést hivatásában. A kerekasztal résztvevői közül ezzel többen is mélyen egyetértettek. Karafiáth Orsolya szerint
a női író vagy költő nem olcsó módon, nem az írónők és költőnők agyöblítő eszköztárával dolgozik.
Kubik Anna, a Csokonai Nemzeti Színház művésze azt mondta, ő sem használja a színművésznő megnevezést: „Nem, mert kevesebbnek érzem.” Szó esett Szabó Magda életéről és sorsáról is: sosem lett gyermeke, tehát a család-anya-karrier hármasban nem kellett annyira keresnie az egyensúlyt. Egyházi esküvője sem volt, képtelen volt olyasmire megesküdni, amit egy halandó nem biztos, hogy végig tud csinálni. Szabó Magda női karaktereit illetően abban egyet lehet érteni, hogy viselkedésük csak a sorsuk ismeretében értelmezhető. A történetek azt sugallják, hogy felszínes kapcsolatainkban nem érthetjük meg igazán egymást. Regénybeli hősnői is erős személyiségek, sokszor igazán kegyetlen sorssal, akik meghatározzák a közösséget.
III. Nők különleges szerepekben
A különleges szerepű és helyzetű nők beszélgetésében leginkább a karrier kérdések kerültek előtérbe. Felmerült a kérdés, hogy vannak-e férfifoglalkozások. Ennek kapcsán Al Ghaoui Hesna sajtóriporter elmondta, hogy szír neve miatt többször hitték, hogy háborús tudósításait egy férfi írta „Egy csitri ne ugráljon a gázai övezetben, mert nem érthet hozzá”. Ugyanakkor számos előnyével is találkozott annak, hogy milyen férfidomináns szakmában nőnek lenni.
A karrierjükben is kiteljesedő nők helyzetét Pokorny Lia kettő az egyben életnek nevezte. A színésznő szerint azt, hogy ugyanannyi munkahelyi teendő mellett a nők még a háztartással és a gyerekekkel is törődnek, mind a két nem ugyanolyan természetesnek veszi. Erre rímelő gondolatokat fejtett ki Nádasdy Borbála is, amikor arról beszélt, hogy megszületni, élni felelősséggel jár. Ugyanígy nőnek vagy asszonynak lenni is, és bár a nők társadalombeli pozíciója nagy változáson ment keresztül,
a női szabadság nem egyenértékű a férfi szabadsággal. Nem lehet az és ne is legyen az.
Ez nem diszkrimináció, hanem a szerepek különbözősége, ami megfelelő tisztelettel és bizalommal nem okozhat problémát.
A legtehetősebb nőként aposztrofált Kósa Erika is részt vett ezen a beszélgetésen és hangsúlyozta, hogy soha nem érezte hátrányát vagy előnyét annak, hogy nőként vesz részt az üzleti életben. Bár az emberi kapcsolatokban való jobb érvényesülés – amit most egy érzelmi intelligenciáról szóló kurzuson oktatni fognak a Kósa Erika Akadémián –, a siker egyik kulcsa, inkább feminin vonásnak mondható.
IV. Férfiak a nőkről
Ebben a beszélgetésben férfiakat, apákat szólaltattak meg, akik szívesen meséltek élményeikről az apaságban. A változó nemi szerepek eredményeként a férfiak, az apák egyre több jogot és felelősséget kapnak a családi élet megszervezésében és a gyermeknevelésben. A szerepváltozás tehát nem csak a nőket érinti. Többen beszéltek olyan érzésekről az apává válás kapcsán, amelyek az izgalommal vegyes félelemről árulkodtak. Mitől leszek én jó apa? Egyáltalán mit jelent „elég jó apának” lenni? Majd a szavak súlyáról és a tudatosulásról esett szó. Egy-egy hangosan kimondott félmondat segíthet abban, hogy átértékeljük szerepünket és tudatosítsuk a körülöttünk zajló hatalmas változásokat:
„Rájöttem, hogy nemcsak apa vagyok, hanem van egy fiam is”
– hallhattuk Reszegi László közösségi média szakember bensőséges történetét a valódi apaság-érzés megjelenéséről. Az asztaltársaság abban egyetértett, hogy egy kisbaba születésénél igenis helye van az apának, valamennyien jelen is voltak saját gyermekük/gyermekeik születésénél. A későbbiekben a minőségi figyelem és a folyamatos jelenlét fontosságára hívták fel a figyelmet.
Szinte izzott a levegőben a kérdés, hogy a fürdetések és munkából való hazarohanások és könnyfakasztóan meghitt családi pillanatok – amik kellenek, és csodaszép, hogy vannak – mellett hol marad a konferencia mozaikszavának K betűje, azaz hol van az anya helye a munka világában.
Összegzés
Láthatjuk, hogy bizonyos helyzetekben a férfiaknak sem olyan könnyű tehát helytállni. Nem csupán a női szerepek, de a férfi szerepek is változnak és ezen változások kapcsán nem mutogathatunk egymásra, nem hibáztathatjuk egyik vagy másik nemet. Ahogy az egyes szakmákban is megmutatkozik, minden helyzetben, hivatásban vagy szerepben van előnye és hátránya mind a maszkulinitásnak, mind a feminitásnak.
Ha ezeknél előbbre tartjuk az emberi értékeinket, egymást segítve, támogatva a legnagyobb hullámok is meglovagolhatóak.
Összegzésképpen elmondható, hogy sokféle a szemléletmód akkor is, ha mindenki egyaránt értékesnek tartja a két nemet és szerepeiket. Aki azért ment el erre a rendezvényre, mert válaszokat akart és pontos receptet a sikerhez, annak csalódnia kellett. Inkább kérdések és gondolatok ültetődtek el, amelyek sok nőnek segítségére lehetnek nehezebb és kilátástalanabb pillanatokban. Több beszélgetésnél is felütötte a fejét egy kérdés, amivel érdemes lenne tovább foglalkozni:
Miért csak egy bizonyos pontig jutnak el a sikeres nők, miért torpan meg többnyire ez a felfelé ívelés?
A beszélgetéseken leginkább nézőpontok ismertetése, felidézése zajlott az ütköztetés helyett. A rendezvény nagyon jól szemléltette azt, hogyan férnek meg békében egymás mellett akár a legkülönbözőbb vélemények is. Elvégre a legősibb női szerep a gondoskodás, nem a lázadozás és a szitkozódás. Okosan, bölcsen és gondoskodón is lehet boldogulni. Sőt. Úgy lehet csak igazán.
