A novemberi pécsi Pszicho-Kávéház vendége dr. Szemelyácz János addiktológus, pszichiáter Vissza a társadalomba: A józanság boldogság? címmel tartott teltházas előadást a Reggeliben.

„Az ember alapvetőn addiktív lény” – halhattuk Szemelyácz előadásában, és ez a mondat implicit módon tartalmazza a függés és a józanodás közötti átmenet kulcsmotívumát: a motivációt. Ahogyan a pszichiáter is rámutatott, a függő kliens nem önszántából érkezik a terapeutához, hanem külső motiváló tényezők hatására, mint például a család unszolására, vagy a pénzhiány miatt. Szemelyácz ezt az átmeneti állapotot, amíg a külső motiváció belsővé nem válik, frappánsan szárazságnak nevezi. A száraz személy legfontosabb tulajdonsága pedig az, hogy bár absztinens, „még nem boldog”.

Az előadás során mindezt egy szemléletes példa segítségével érthettük meg. A függők helyzetét úgy érezhetjük át, ha elképzelünk egy olyan szituációt, amelyben a kinti levegő szén-dioxidból áll. Mi jelenleg bent (a csoportterápián) ülünk, de a terapeuta tanácsára ki kell mennünk oda, ahol nem kapunk levegőt. Ez azonban ideiglenes, mert a terapeuta szerint kb. 2 percig lesz gondunk a légzéssel, de aztán alkalmazkodunk a környezethez, és a szén-dioxid lesz a mi új oxigénünk. Mit tehetünk egy ilyen helyzetben? Teljes bizalmat szavaznánk a terapeuta szavainak és kimennénk?

A környezet szerepe a függőségben

A függők küzdelmes kihívásait tovább nehezítheti a környezetük is. Szemelyácz szerint a jó család szeretetet és kereteket ad. Azok mellett azonban, akik csak magukra számíthatnak a felépülés során, olyan esetekkel is találkozhatunk, ahol éppen a függő családja nehezíti a felépülést. Ezeknél a családoknál az egyes tagoknak úgymond érdekük a függő szerepében tartani az egyént. Ennek hátterében az áll, hogy a függőség megszűnése átalakítaná a család dinamikáját, mert a függőt mindig lehet hibáztatni, és addig sem kell szembenézni a többi, akár súlyosabb probléma megoldásával.

A környezetből fakadó nehézségek mellett természetesen az is gyakori, hogy maga a személy nem tud lemondani a függőségéről. Vannak olyan esetek, amikor a józanodás helyett pusztán függőséget váltanak.

„Az okos addikt nem akar leállni, csak olyan addikciót választ, amit jó sokáig lehet csinálni.”

Az addikciók fajtáiról

Milyen típusú addikciókról beszélhetünk? Szemelyácz az addikció három fajtáját különítette el előadásában. A hedonisták a klasszikus függők, mint pl. a heroinisták, alkoholisták stb.; ők csak az absztinenciát választhatják, mert őket a szer tartja függésben, amely nem helyettesíthető mással. Az önmagukat hitegetők közé sorolhatjuk a viselkedéses függőségeket, mint az evés-, internet-, munka-, szexfüggés stb.

„A legokosabb addikt a munkamániás, mert azért kitüntetés jár, a heroinért meg börtön.”

A harmadik kategóriába pedig a társfüggők és a helper szindrómások tartoznak. Utóbbi személyek kényszeres segítségnyújtással jellemezhetők, amelynek hátterében inkább az áll, hogy saját problémáikkal nem hajlandóak szembenézni, és emiatt segítenek másokat.

De mit is jelent tulajdonképpen a felépülés? Ezek a személyek soha sem gyógyulnak meg teljesen; a függőség egy krónikus betegség, mely élethosszig tart. A függők számára a felépülés azt jelenti, hogy megtanulnak egy tartalmasabb életet élni és törekednek az absztinenciára. Van, akinek ebben a pszichoterápia segít, van, akinek az AA (anonim alkoholisták) és az NA (narcotics anonimus) által meghatározott 12 lépés módszere, és a felsőbb erőbe vetett hit mutat irányt a józanodás rögös útjain. A különböző módszerek lényege és célja, hogy a kezdeti külső motivációt felváltsa az egyén belső motivációja. A belső motiváció nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a felépülés részét képező visszaesések után a függő ismét talpra tudjon állni, és legyen elég ereje a józansághoz.

Az előadás legfőbb tanulsága, hogy átlagemberként is sokat tehetünk a józan függőkért, mert olykor néhány kedves szóval és odafigyeléssel is sokat tehetünk mások boldogságáért.