Mi motivál egy kamasz fiút arra, hogy kést rántson, és kioltsa iskolatársnője életét? Hogyan lehet fiatalként belesodródni egy egyre radikalizálódó, nőgyűlölő online közösség hálózatába? Kinek a feladata a fiatal generáció közösségimédia-fogyasztásának szabályozása? Megvédhetjük-e a gyerekeket a közösségi felületeken terjedő káros tartalmaktól? Égetően fontos kérdéseket vet fel, és a társadalmi valóságunkkal kíméletlenül szembesít a Netflix új sikersorozata, a Kamaszok, ami már közel 100 millió embert szegezett a képernyők elé világszerte.
A felvetett kérdések társadalmi kontextusban való értelmezése a mai korban szocializálódó, éppen felnövő generáció alapvető motivációira és néhány meghatározó lelki aspektusára irányíthatja a figyelmet. Ugyanakkor érdemes egyéni szinten is ránagyítani a problémákra, hiszen sokszor a személyes negatív élmények és tapasztalások vezetődnek ki a tágabb közösségbe. Digitális világunkban csak néhány kattintás választ el attól, hogy élményeket osszunk meg, közösségeket hozzunk létre, vagy csatlakozzunk ezekhez. Így gyakorlatilag bármely jelenség vagy nézet, amely széles körben kedvező visszhangra talál, könnyen válhat globálissá.
A Kamaszok nyitójelenete után – amikor a kommandósok rajtaütésszerűen hatolnak be az ébredező Miller család otthonába, és kerítik kézre a zavartan pislogó gyanúsítottat – még nehéz elképzelnünk, hogy hamarosan a módszeres bullying és az incelkultúra legmélyebb bugyraiba merülünk alá. Ahogyan az is nehezen hihető, hogy a razzia hatására bevizelő, tizenhárom éves Jamie Miller ártatlannak tűnő kamaszarca hidegvérű gyilkost takar.
De a Kamaszok nem egy konvencionális bűnügyi történet: már az első epizódban eloszlatja minden kételyünket afelől, hogy Jamie Miller a felelős Katie Leonard haláláért. Ezután pedig az indítékok feltárására, a bűncselekmény utórezgéseire, szűkebb és tágabb környezetre gyakorolt hatásaira fókuszál.
A négyrészes minisorozat nem ad megnyugtató, kész válaszokat, viszont felborzolja a lelkünket és elgondolkodtat, így a témáról kialakult társadalmi párbeszéd fontos mozgatórugója lehet.
A kamaszok valósága: közösségi média, bántalmazás, kirekesztés
Ahhoz, hogy feltérképezzük, milyen hatások vezethetnek oda, hogy serdülő fiúk gyilkosságot követnek el fiatal lányok ellen, nem maradhatunk a felszínen. Érdemes mélyre ásnunk, és megértenünk, mi történik a kamaszok szobájának zárt ajtaja mögött, milyen veszélyek leselkednek rájuk az online térben, és miként befolyásolják ezek a realitásérzékelésüket.
A közösségi média szerepe
Bár a népszerűség a fiatal korcsoportban mindig is fontos volt, a Z és Alfa generációsok körében ez már egyértelműen az online jelenléthez és a közösségimédia-felületekhez köthető. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2024-es kutatása rávilágított, hogy a 13–16 éves korosztály körében legnépszerűbb alkalmazások a Messenger és a TikTok, ezeket szorosan követi az Instagram és a YouTube, majd a Snapchat és a Facebook következnek. A közösségi média fő funkciói a szórakoztatás, valamint a kikapcsolódás és kapcsolattartás (ezt követi az ismeretek bővítése, tájékozódás) a fiatalok válaszai alapján, akik a 2023-as adatok szerint naponta átlagosan több mint 4 órát töltenek a képernyők előtt.
A közösségi média korában a népszerűség új mértékegységei a követőszám és a lájk – gyakran ezek határozzák meg a személy közösségben betöltött pozícióját is.
Aki nem elég népszerű, az könnyen kiszorul, marginalizálódik és jelentéktelenné válik, „láthatatlannak” érezheti magát a saját közösségében. Ez a megértésre és elismerésre vágyó kamasz lelket alaposan megtépázza, így kézenfekvőnek tűnik, hogy a kirekesztett fiatalok az online térben keresnek önkifejezési lehetőséget.
A bántalmazás online terei
A közösségi média tehát a szociális dinamikák megkerülhetetlen tere, ahol sokszor a bántalmazás első hullámai megjelennek. A Kamaszok harmadik epizódjából – a pszichológussal történő beszélgetésből – kiderül, hogy az áldozat, Katie Leonard korábban online bántalmazás áldozata volt: félmeztelen fotóját szétküldték az iskola diákjainak. A fotót Jamie is megkapta, aki ezt követően bátorodott fel, hogy randira hívja a kiszolgáltatott helyzetben levő lányt.
Jamie Miller (Owen Cooper) ártatlannak tűnő kamaszarca hidegvérű gyilkost takar. Forrás: Netflix
De maga Jamie is a bullying célkeresztjébe kerül, amikor az Instagramra feltöltött fotói alatt megalázó kommentek jelennek meg – többek között Katie-től, aki incelnek nevezi őt. A fiatal fiú gúny tárgyává válik, a megbélyegző minősítés és az azzal egyetértő lájkok mélyen az önérzetébe gázolnak, és bosszúvágyat keltenek benne.
Így mosódnak el a határok: ami a digitális világban történik, könyörtelenül átkúszik a valóságba, és megágyaz egy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének.
Az erőszakos tartalmak elől nincs menekvés
Összetett nézőpont szükséges ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet Jamie elkövető és áldozat is egy személyben. Az elutasítottság érzésével küzdő, elmagányosodott és dühös kamaszok tökéletes célpontjai a közösségi médiában terjedő erőszakos tartalmaknak. Egy több mint 10 000 tinédzser megkérdezésével történt brit kutatás kimutatta, hogy a válaszadó 13–17 évesek 70%-a találkozott a valóságban is megtörtént erőszakkal az elmúlt évben online. Ennek alapján megállapítható, hogy
az erőszakkal való találkozás immár normává vált a tinédzserek számára, akik sokszor játékszerként sodródnak az algoritmusok fogaskerekei között.
Szabadulni a digitális fogságból pedig szinte lehetetlen – nemcsak azért, mert a közösségi élet kulcseseményeinek színtere, hanem mert minden apró részletét a figyelem megtartására tervezték. A negatív érzések az erőszakos tartalmak hatására felerősödhetnek, és előbb-utóbb tárgyat találnak, nem ritkán különböző szélsőséges csoportok által kreált ellenségképekben.
Beszippant a manoszféra
Különösen kiszolgáltatottá válik egy kiskorú, ha – ahogy Jamie esetében is történt – szexuális megszégyenítés áldozatává válik. A nőknél való sikeresség és szexuális tapasztalat mindig is a férfiasság és férfi önbecsülés meghatározó fokmérője volt. Akik állandóan elutasítással szembesülnek, és ezt nem tudják feldolgozni, hamar a manoszféra legsötétebb vermeiben találhatják magukat, hiszen a megtépázott önbizalom, a kezeletlen düh és szégyenérzet könnyen burjánzanak tovább.
A társadalmi kontextus megértéséhez fontos megemlíteni a maszkulinitás hagyományos értékeinek elhalványodását, a férfi szerepek átalakulását és a férfi példaképek hiányát. A női emancipáció és a szexuális forradalom radikálisan átalakította a nemi szerepeket, így sokan csak a szexualitásban képesek megélni és kifejezni a hagyományos értelemben vett férfi szerepüket. Mindez közrejátszik abban, hogy
sok férfi identitásválságot él át, és frusztrációt hordoz magában, amiért a nőket hibáztatja, vagy fenyegetésként éli meg a nők egyenjogúsági törekvéseit.
Ebben a bizonytalan miliőben erősödhetnek fel az Andrew Tate-féle káros influenszerek hangjai, akik gyűlöletkeltő üzeneteikkel mozgalmakat indítanak el. Így válhatott népszerűvé az incel mozgalom is (involuntary celibate angol kifejezésből ered, jelentése: önkéntelen cölibátus), amelynek tagjai szeretnének, de nem tudnak romantikus vagy szexuális kapcsolatot létesíteni. Az eleinte az online térben egymást támogató férfiak csoportosulásából radikalizálódó, szektaszerűen szerveződő közösségek születtek, amelyek nőgyűlölő és társadalomellenes nézeteikről váltak hírhedtté.
Jamie (Owen Cooper) és a beszámíthatóságát felmérő pszichológus (Erin Doherty). Forrás: Netflix
Bár a sorozat nem teremt szoros összefüggést okok és okozat között, az elejtett mondatokból nem nehéz összerakni, hogy a manoszféra hatásai Jamie indulatait is felkorbácsolhatták.
Ismer(het)jük-e igazán a gyermekünket?
A Kamaszokban a bűncselekmény indítékainak és Jamie előéletének felderítése mellett a tragédia utórezgéseivel való megküzdés és a szülő–gyermek viszony néhány lényeges aspektusa kerül fókuszba. Szülőként felfoghatatlan, hogyan követhet el gyilkosságot a gyermekünk. Stephen Graham (aki a sorozat írója, színésze és producere is egyben) szívbe markolóan hitelesen ábrázolja az apa, Eddie belső vívódását és meghasonlását.
Az apa hiába látja ugyanis a térfigyelő kamerák minden kétséget kizáró felvételeit, képtelen elhinni, hogy a fia ilyen szörnyűségre volt képes. Saját felelősségét ugyanakkor sokáig elhessegeti („Jó apa vagyok”). A negyedik részben a szülők összeborulva vetnek számot a múlttal, de ekkor még csak az anya részéről merül fel, hogy többet is tehettek volna. Az apa csak a záró képsorokban – amikor fia szobájába zárkózva zokog – jut el a fájdalmas felismeréshez, hogy valószínűleg mégsem volt elég jó.
Ha pedig azon morfondíroznánk, hogy kiheverhető-e, feldolgozható-e egy ilyen tragédia, a sorozat arra is kíméletlen, ámde valósághű választ ad azzal, amikor az idővonalon ugrásszerűen előrehaladva bemutatja, hogyan válnak a család tagjai is megbélyegzettekké és kitaszítottakká a közösség szemében.
A legfontosabb kérdés viszont, ami felvetődhet, hogy ismerjük-e, ismerhetjük-e valójában a gyermekünket. A reggeltől estig magát a munkájának szentelő szülő már túlságosan fáradt ahhoz, hogy jelen legyen gyermeke életében, így sokszor rejtve marad előtte, mivel foglalkozik a szobájába zárkózó kamasz, mi történik az életében, milyen fórumokat követ, milyen gondolatok és érzések mozgatják.
Az elhidegült viszonyban pedig apa és fia vakon tapogatóznak egymás felé – valódi kapcsolódás nélkül.
Jamie (Owen Cooper) tagadja a vádat, és többször hazudik apjának (Stephen Graham). Forrás: Netflix
Nem segíti a közeledést és egymás megértését a generációs szakadék sem. A tinédzserek olyan kódrendszerekben kommunikálnak egymással, amelyek ismeretlenek a szülők számára, akik képtelenek lépést tartani az online trendekkel és az egyre-másra megjelenő alkalmazásokkal. Ennek a problémának a leképeződését láthatjuk kibontakozni a másik apa–fia páros viszonyterében. A nyomozás folyamatában elakadó Bascombe felügyelőt a fia, Adam világosítja fel arról, mit jelentenek az ominózus poszt alatti kommentekben feltűnő emojik.
De vajon az elhanyagolás és a negatív szociális hatások elég indokot jelenthetnek arra, hogy a Jamie-hez hasonló, teljesen átlagos életet élő tinédzsereket berántsa az online gyűlöletpropaganda, és agresszorokká váljanak? A Kamaszok, amit már most az év sorozataként emlegetnek, nyitva hagyja a néző számára a kérdést. A döntés végső soron a miénk, hogy bár a rohamtempóban haladó digitális világ és az életkörülményeink is ellenünk dolgoznak, hajlandóak vagyunk-e erőfeszítést tenni, megismerni a zárt ajtók mögötti valóságot. Nemcsak azért, mert Jamie története nem egyedülálló és korántsem fikció. Hanem azért is, mert óriási a tét: megértjük-e a körülöttünk zajló folyamatokat, a kamaszok világát, és teszünk-e azért bármit, hogy megelőzzük a hasonló tragédiákat?
