Az ünnepek sokaknál okoznak feszültséget. Magasak az elvárások, nagy a társadalmi nyomás, nehéz benne önazonosnak maradni és a valódi igényeinket kielégíteni, kommunikálni. Az alábbiakban bemutatunk nektek pár önreflexiós gondolatot, ami viszont segíthet.

Az ünnepek már a nyakunkon. Egy újabb év, amikor szeretnénk meghitté varázsolni a szünidőt az egész családnak, energiát fektetünk a készülődésbe, a tervezésbe és a kivitelezésbe, remélve, hogy idén minden tökéletes lesz. A teljes odaadásunk ellenére mégis gyakran a karácsony bizonyul az év egyik legstresszesebb ünnepének. Nem sikerül tartani a határidőket, a gyerekeink nem élvezik a kiszemelt programokat, nem viselkednek az elképzeltnek és elvártnak megfelelően, a családtagok pedig elismerés helyett újra meg újra találnak kivetnivalót, amit megjegyezhetnek, elrontva ezzel a mi kedvünket is. Ismerős?

Statisztikák szerint a karácsony az utóbbi évtizedekben (különösen mióta a fogyasztóipar egyre nagyobb hatást igyekszik gyakorolni) látványos negatív hatást gyakorolhat az emberek mentális jóllétére. Ennek hátterében pedig sokszor az elvárások, a társadalmi/fogyasztói nyomás és a saját illúzióink állnak. Olyan elképzelések, melyekhez (akár felismerés nélkül is) annyira ragaszkodunk, hogy nem tudjuk miattuk meglátni és megélni a pillanat örömeit. Az alábbiakban bemutatunk pár ötletet, ami segíthet csökkenteni az általános feszültségek újraélését, és növelni a megélt pillanatnyi örömök számát.

Ünnepi triggerek

Ahhoz, hogy megelőzhessük az általános konfliktusok elhatalmasodását, először meg kell tudnunk magunknak fogalmazni, hogy mi az, ami számunkra az ünnepek kapcsán fontos és miért? Hogy együtt egyen a család? Hogy elismerést kapjunk a munkánkért, ötleteinkért? Hogy segítsünk egymásnak? És mindez miért fontos nekünk? Mit adnak, mit jelentenek a számunkra? Ha nem eszünk együtt, akkor nem szeretjük egymást eléggé? Ha nem dicsérnek meg, szerintük nem vagyok elég jó? Ha nem segítenek maguktól, alábecsülnek? Hisszük vagy sem, bármilyen általánosnak is tűnnek ezek a gondolatok, nem mindig olyan egyszerű rátalálni, hogy miért is olyan fontosak nekünk bizonyos jelenetek, hiszen ritkán gondolkodunk el rajtuk, a másiktól mégis automatikusan elvárjuk, hogy megértse.

Egy konfliktushelyzetben a felek általában más jelentést tulajdonítanak a történéseknek és a leggyakrabban ez okozza az ütközést.

Ha megtanuljuk felismerni, értelmezni, szétválasztani, majd pedig értőn megfogalmazni a saját gondolatainkat, hozzá kapcsolódó érzéseinket, rengeteget könnyíthetünk az életünkön. Rádöbbenhetünk, hogy az elvárásaink irreálisak, nem is annyira lényegesek, mint amennyire ragaszkodunk hozzájuk (társadalmi nyomás), vagy beteljesíthetők másképpen is. Minden más esetben pedig a saját érzéseink megfogalmazása a környezetünk felé, lehetőséget ad arra, hogy megértésre találjunk, és enyhítsük a szeretteinkre hárított („mit nem értesz ezen?”) nyomást is, ami őket is védekező állásba kényszeríti.

A kevesebb néha több. Karácsonykor végképp!

Az ünnepi készülődésben könnyű fókuszt veszteni. A környezetünkből ömlesztve érkeznek az újabb és újabb ingerek, amelyek fogyasztásra, ideológiák elsajátítására, valós vagy vélt társadalmi elvárásoknak való megfelelésre késztetnek minket. Nem csoda, ha elfáradunk, kimerülünk, feszültté válunk idejekorán, és a meghittség apró jelenlétét sem érezzük. Amikor elfog a szorongás, érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy számunkra mit jelent a karácsony? Elrugaszkodva minden vallási, társadalmi vagy családi vonatkozástól, mi mit szeretnénk ünnepelni általa, milyen érzés átélésére vágyunk, és mit tehetünk azért, hogy ez az egy megvalósuljon?

Alapvető emberi szükségletünk, hogy kapcsolódjunk, hogy azt érezzük tartozunk valahová,

ahol elfogadnak, szeretnek, értékelnek bennünket. Az ünnepek jó esetben összehozzák az embereket, segítenek együtt emlékezni, értékelni, amink van, és örömet, reményt adni a jövőhöz. Ennek megélése számtalan módon megvalósítható, néha egyszerűbben, mint gondolnánk, de a variációk meglátásához el kell engednünk a kívülről jövő elvárásokat. Ha mi nem élvezzük a folyamatokat, a gyerekeink sem fogják tudni, hiszen szoros érzelmi viszonyban vannak velünk. A nap végén csak mi leszünk, a szűk család, a mi élményeink. A kevesebb ezért lesz több, csak engedjük meg magunknak! Gondolkodjunk el, fogalmazzuk meg, és adjunk erre lehetőséget a szeretteinknek is! Az összetartozás, a hálaadás, az ünneplés így lesz őszinte, egyedi és valóban emlékezetes.

Módosítás a változásért

Ahogy kitisztul a fejünkben a kép, hogy mihez miért ragaszkodunk, és milyen érzések átélésére vágyunk valójában, úgy válik könnyedebbé az ehhez szükséges lépések megtétele is, kezdve az egészet a gondolataink kommunikálásával. Kiállni önmagunkért és a pozitív közösségi élményekért persze okozhat kezdeti bizonytalanságokat, ezért adunk pár megerősítő tippet, hogy tudd, jó úton haladsz:

1. Beszélj én-üzenetekkel! Amíg a gondolataid megosztása és javaslataid felvázolása során kizárólag a saját érzéseidet tárod fel („Én ilyenkor úgy/azt érzem"), mellőzve mások viselkedésének minősítését („akkor te elkezded...direkt...mindig..."), addig ők is nyitottabbak maradnak. A fenyegetettség érzése mindig védekezésre, visszatámadásra ösztönöz, az önazonos, énközpontú megnyílások viszont az értő figyelmet segítik elő.

2. Húzz ki egy dolgot a listáról! Az első lépés a legnehezebb, ezért ne szaladj gondolatban sem túl messzire. Elég, ha egy dologról lemondasz idén, ami nem okoz kellő örömöt. A fellélegzés így is érezhető lesz, és motivál majd a további lépésekben.

3. Módosíts egy szokáson, ami nem ad kellő örömöt! Utazás helyett, legyen online. Ajándékozás helyett, legyen program. Sok ünnepi fogás helyett legyen egy, (akár nagyon egyszerű) mindenki által szeretett étel. Hagyományos helyett legyen ad hoc. Egy kis módosítás felpezsdít, szabaddá tesz és kalandos emlékeket kreál.

4. És végül: ne feledd, a tökéletlen napok pozitív élményei mindig emlékezetesebbek maradnak, mint a tökéleteseké! Hibázni tehát ér, és sokszor kifejezetten meg is éri!

Felhasznált irodalom:

Cole, M. Cole, S.R. (2003). Fejlődéslélektan. Budapest, HU: Osiris Kiadó.

F. Várkonyi, Zs. (2021). Már százszor megmondtam. Budapest, HU: Kulcslyuk Kiadó.

Gordon Th. (2008). P.E.T. - A gyereknevelés aranykönyve. Budapest, HU: Asszertív Kiadó Bt.

Steliac, N. Steliac, D. (2018). Who Destroys Our Spiritual Christmas?, Annals of Faculty of Economics, University of Oradea, Faculty of Economics, vol. 1(1), pages 132-141, July.