Katona dolog vagy mégsem? – A férfiak és a mentális egészség

„Katona dolog", „a sírás lányos", „majd kihevered", „egy férfinak erősnek kell lennie" – csak pár azon mondások közül, melyek a férfiak érzelmeihez, és azok megéléséhez kapcsolódnak. Mi történik akkor, ha egy férfi mentális betegséggel néz szembe, és mint a „család feje” milyen hatással lehet ez a körülötte élőkre, elsősorban gyermekeire?

A legtöbb társadalomban családon belül leginkább a nők feladata a nevelés, így nekik van nagyobb szerepük a gyermekek korai fejlődésében és szocializációjában. A fejlődéslélektani elméletek is leginkább az anyák kulcsfontosságú szerepét hangsúlyozzák. Azonban a családon belüli szerepek éles határainak elmosódásával, a férfiak nagyobb bevonódásával a mai kép már nem ilyen fekete-fehér, és ma már az apák felé is egyre nagyobb tudományos figyelemmel fordulunk.

Szerepük a család életében megkérdőjelezhetetlen, pszichológiai jóllétük fontossága vitathatatlan – utóbbi mégis nagyobb figyelemért kiált. Mi történik tehát, ha az apák nehézségeket tapasztalnak? Egyáltalán, mi mondható el az „erősebbik nem" mentális egészségéről – arról, amiről keveset beszélünk, de az árulkodó felkiáltójeleket (agresszió, alkoholizmus, öngyilkosság) láthatjuk magunk körül. 

Mentális betegségek férfiak körében

A szorongásos rendellenességek, mint a poszttraumás stressz zavar, a generalizált szorongás, valamint a depresszió gyakoribbak a nők körében. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi okozhatja ezt a nemek közti különbséget? Több oka is lehet: pszichológiai, kulturális, valamint a legújabb eredmények szerint biológiai faktoroknak is betudható az eltérés. A kisebb esetszám ellenére az öngyilkosság mégis háromszor gyakoribb a férfiak körében. Az arányok közti ellentmondásos összefüggésben szerepet játszik a mentális betegségek körüli megbélyegzés, amely gátolhatja a férfiak segítségkérését és/vagy kezelésének megfelelőségét, továbbá korlátozhatja tüneteikkel, illetve öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos önkifejezésüket. 

A bevezetőben is említett maszkulin normákhoz kapcsolódóan a férfiaktól inkább elvárt, hogy érzelmeiket szabályozzák, és kevésbé mutassák ki. Ezt igazolja, hogy

a nőkkel szemben a férfiak a depresszió okaként nagyobb valószínűséggel jelölik meg a személy jellemének gyengeségét.

Továbbá a depressziót megtapasztalt férfiak hajlamosabbak saját maguk megbélyegzésére.

Ezek a stigmák némiképp magyarázzák a férfiak tartózkodását a mentális egészségügyi ellátástól, hisz ennek okaként is a negatív megítéléstől való félelmet jelölik meg. Cserébe érzelmi szorongásaik kifejezésére és kezelésére hajlamosak olyan elkerülő magatartást és viselkedést folytatni, mint az agresszió, szerhasználat és az öngyilkosság. 

A család egy kifinomult rendszert alkot, amely számos különböző minőségű kapcsolatból áll. Ez a rendszer működhet olajozottan, de ha egy részében hiányosságok adódnak, az minden más részét érinti. Mi történik tehát, ha a család egyik vezetője mentális problémákat tapasztal?

Depresszió és szorongás

A várandósság alatt és a szülés után nők által megtapasztalt depresszió széles körben kutatott és ismert, ám a jelenség alól az apák sem képeznek teljes kivételt. A férfiak 8-10%-nál fordul elő depresszió a terhesség első trimesztere alatt, és a szülést követő egy évben. Számos tényező hozzájárulhat ehhez, beleértve az anya depressziójával való azonosulást, a szülők közti kapcsolati nehézségeket, valamint a megnövekedett felelősséget és terheket. 

A gyermekre nézve a kutatások azt mutatják, hogy az apa depressziója negatív hatással van a gyerek társas fejlődésére, érzelemszabályozására, viselkedésére. Továbbá idősebb korosztályon végzett tanulmányok azt is kimutatták, hogy a depressziós tünetek szorosan összefüggnek a családi kapcsolatok gyengébb minőségével, valamint a fiatalabb generációk felé irányuló megnövekedett elvárással és kritikával – ezzel súlyosbítva a depressziót. Azonban a helyzet nem ennyire komor:

jobb kimenetelűek azok a házasságok, melyekben a depressziós férj megoszthatja nehézségeit a feleségével. 

A szorongásos betegségek sokszínűek, és magukba foglalják az általános- és szociális szorongást, poszttraumás stressz szindrómát, de a pánik és fóbiák is besorolhatók a szorongás gyűjtőfogalmába. Azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei szorongásos zavarban szenvednek, kétszeresére nő a szorongásos zavarok kialakulásának kockázata. A szülők aggodalmaskodó mintákat mutatnak a problémák megoldása terén; ezt látva a gyerekek megtanulják ezeket a viselkedésmintákat és megismétlik azokat. 

Függőségek

A férfiak többnyire képesek elrejteni a szorongás és a depresszió jeleit, azonban ezt nehezebb megtenni a különböző függőségek esetében. Szerek, amelyektől a férfiak függővé válhatnak, többek között az alkohol, marihuána, heroin és fájdalomcsillapítók. Egészségtelen kapcsolatot alakíthatnak ki az olyan magatartásformákkal is, mint a szerencsejáték, okostelefon használat, testmozgás és a szex. A függőséggel kapcsolatos problémák megterhelik a kapcsolatot, függetlenül attól, melyik fél küzd velük. 

Az alkoholista szülők gyermekei fokozottan vannak kitéve a viselkedési és érzelmi problémáknak, illetve körükben magasabb arányban alakul ki szintén valamilyen szerfüggőség. Az apai alkoholizmus serdülőknél a hangulatzavarok és depressziós tünetek fokozott kockázatával, valamint rosszabb iskolai teljesítménnyel, alacsonyabb önbecsüléssel és kapcsolati nehézségekkel is összefügg. 

Trauma

A trauma a személy érzelmi reakciója egy nyomasztó élményre. Egy traumát átélt férfi számos mentális problémával szembesülhet, amelyek megnehezítik számára a közvetlen környezetében élőkkel, például a családjával való érintkezést. A családokat érintő trauma egyik példája a transzgenerációs trauma. Ez arra utal, hogy némely traumára adott válasz a következő generációra száll át. Például egy férfiban, aki az életére nézve fenyegető élményt élt át, az a képzet alakulhat ki, hogy nem bízhat senkiben. Ezt a gondolatot átadhatja gyermekeinek, így létrehozva egy olyan körforgást, amelyben

a következő generáció – vagyis az, akinek nem volt közvetlen veszélyben az élete – nem bízik sem másokban, sem a világban.  

A fent említettek csak néhány példát jelentenek azon mentális problémák közül, amelyek a férfiakat érinthetik. Bármin is megyünk keresztül, fontos tudatosítani, hogy átélt érzelmeinket mások is megérezhetik, saját családunkra is nagy hatással bírnak. Ez a férfiak esetében is kihangsúlyozandó, ezért nem mindegy, ők maguk hogyan állnak a mentális problémák kezeléséhez, mennyire hajlandóak segítséget kérni, vagy egyáltalán beismerni, hogy nehézségekkel küzdenek, ahelyett, hogy elkerülő stratégiákhoz folyamodnának, gyakorta rontva az eredeti problémán.

Már a nevelés során is fontos, hogy a fiúgyerekek a fenti normákkal ellentétben megtanulják, hogy az érzelmek kifejezése megengedett, a mentális problémák nem jellemgyengeséget takarnak, és a segítségkérés nem jelent csorbát a férfiasságon. Ebben az is nagy szerepet játszik, ahogy az apa viszonyul saját betegségéhez, amilyen mintát mutat a nehéz érzelmekkel való megküzdésben. A negatív hatások egy jelentős része ellensúlyozható vagy akár vissza is fordítható, ha az apa megfelelő segítséget kap, de ehhez az is kell, hogy fel tudjuk oldani a mentális betegséggel való megbélyegzést és téves hiedelmeket a férfiak körében.