Két centivel a föld felett – Meddig oké, hogy fantáziál?

A gyermekkor legfőbb tevékenysége valójában a fantáziálás, amelynek lényeges eszköze a játék, a mese, és minden egyéb alkotó tevékenység (rajz, festés, tánc, ...). A gyerekek kezdetben még összemossák a valóságot az elképzelttel. Képzeletük kiegészítő segítségével alkotnak képet önmagukról és az őket körülvevő világról. A fantáziájuk az, ami végigkíséri őket a felnőtté válás útján, ami segít az őket érő ingereknek, élményeknek és jelenségeknek minél hamarabb értelmet nyerni. Nem véletlen, hogy olyan gyorsan tanulnak mindent. Aktív, szabad képzeletre van szükségük ahhoz, hogy megláthassák az összefüggéseket szavak és képek, érzelmek és viselkedés, vagy épp ˝én˝ és ˝mások˝ között.

Kezdetben a gyerekek számára nemcsak az őket körülvevő világ, de saját testük és érzelem világuk is ismeretlen. A képzeleti tevékenység a valóság tapasztalataik általi, egyedi feldolgozását jelenti. A gyerekek képzelete bár úgy tűnhet, fejlettebb a felnőtténél, valójában csak sokkal bátrabb. Kevesebb tapasztalattal, élménnyel és emlékképpel rendelkeznek, amiből építkezhetnének, azonban képzeletüket sokkal merészebben mozgósítják a hiányos ismereteik pótlására és megvalósíthatatlan vágyaik életre keltésére. Nem ragaszkodnak úgy a valósághoz, mint mi, felnőttek.

és egyéb felmerülő, de kevésbé megfogalmazható kérdéseikre. Játék- és alkotótevékenységük során, vagy választott meséik által lehetőség teremtődik, hogy újra és újra átélhessék az eseményt, hogy a maguk módján megérthessék az összefüggéseket, hogy beleszólásuk lehessen, s általa oldódhasson belső feszültségük.

Egy felnőtt, aki túl sokat fantáziál, azt az érzést keltheti bennünk, hogy elmeállapota zavart, és valamiféle pszichiátriai kezelésen lenne a helye. Egy felnőtt, aki összemossa az elképzelt belső világát a való élettel, valóban szakszerű segítségre szorul. A gyerekek esetében azonban más a helyzet. A képzelet számukra támasz. Nélkülözhetetlen közvetítő szerepet tölt be a saját tapasztalataik és az emberi élet között. Akár egy sétapálca, végigkíséri őket a felnőtté válás útján, könnyen alkalmazkodik az aktuális nehézségekhez és mindig kéznél van, mikor támogatásra van szükségük. A gyerekek fantáziálásuk által kapnak lehetőséget érzelmeik feldolgozására, még át nem élt helyzetek megismerésére, ijesztő és érthetetlen történetek megértésére, vagy éppen a belső biztonságérzetük fenntartására (lásd képzeletbeli barát). A képzelet konkrét és gyakorlatias támogató szerepe mellett pedig fejleszti a kreativitást, a problémamegoldó képességet és a nyitott gondolkodásmódot, amely a sikeres élet alapfeltétele.

A fantáziálás nem hazugság, inkább egy eszköz a valóság könnyebb elfogadásához. Gyereknek lenni nem könnyű. Talán nem ugyanaz okoz nehézséget nekik, mint nekünk, ez azonban nem jelenti, hogy kevésbé nyomasztaná őket a saját problémájuk. A képzeletük lehetőséget ad a vágyaik kifejezésére. Segít megválaszolni kérdéseiket, kielégíteni azon szükségleteket, amelyeket más módon éppen nem képesek.

Egy gyerek, aki kevéssé tudja érvényesíteni, vagy kifejezni magát az óvodában, mesélhet otthon olyat, hogy ma meglátogatták őket a barlangi medvék és mind megették az óvó néniket. Miért? Mert ekképpen tudja visszanyerni hatalmát a történtek felett, anélkül, hogy bármilyen társadalmilag elfogadhatatlan magatartást tanúsítana. Így képes erősíteni önbecsülését. Egy a sötétségtől, éjszakától tartó gyerek előállhat egy képzeletbeli álomőr meséjével, mert számára nem elég megnyugtató az a szülői hozzáállás, hogy "nincs mitől félni”. Megint más, pedig lehet azt állítja otthon, azért birkózta le őt a társa, mert a sárkányok a pártjára álltak. A számára érthetetlent érthetővé teszi, és ez oké.

Míg az 1960-as évek körüli kutatások problémaként jelenítették meg a képzeletbeli barátok jelenségét, napjaink tanulmányaiban már kifejezetten pozitívumként emlegetik, és a jó, kreatív mentális egészség előjeleként tekintenek rá. Természetes része a gyermekkori fejlődésnek. Leggyakrabban óvodáskorban és kisiskoláskorban jelenik meg, de még serdülőkorban, sőt felnőttkorban is előfordulhat. Utóbbiaknál is kizárólag akkor jelent problémát, ha az egyének nem képesek elkülöníteni a valóságot az elképzelttől. A kutatások szerint viszont már a kisebbek is tisztában vannak azzal, hogy barátjuk személye (legyen szó teljesen kitalált lényről/emberről, vagy megszemélyesített plüssállatról) a saját képzeletük szüleménye. Többen külön büszkék is erre, hiszen teljesen kisajátíthatják ez által. Akkor van ott számukra és azt teszi, amire nekik éppen szükségük van. Nem kell, hogy figyelembe vegye a világ szabályait, a szülők kéréseit, és a saját kötelezettségeit. Válaszol a kérdésekre, játszótársat biztosít, és megjeleníti mindazt, amit a gyerek önmaga esetleg nem mer még.

Miután a fantáziálások sok esetben a gyerek valósággal való megküzdését segítik elő, megjelenésük elindíthatja bennünk annak gondolatát, hogy hibát követtünk el szülőként. Az élet azonban tele van nem várt és olykor érthetetlen kihívásokkal. Képtelen feladat lenne mindentől megóvni a gyerekeinket, és kipárnázni útjukat a felnőtté válásig. Nem kell megijednünk, ha fantáziáláson, történetszínezésen kapjuk a gyerekeinket, hiszen

A képzeletbeli barátok sem csak a magánnyal és a bizonytalanság érzésével segítenek megküzdeni, de közvetetten támogatják többek között a szociális fejlődést, az együttérzés képességét, valamint az önismeretet, önelfogadást is.

A fantáziálás mellett viszont a mi szülői hozzáállásunk sem elhanyagolható. Be kell látnunk, hogy a képzelet ereje nincsen semmilyen negatív hatással gyermekeink fejlődésére, sőt. Ugyanakkor számunkra jelzésértékű lehet, hiszen arról árulkodhat, hogy a gyerekünk valamilyen lelki krízisen (válás, költözés, gyász, bullying) megy át. Ilyen esetben sem szabad tiltani, inkább csak több minőségi időt vele tölteni. Lehetünk nyitottak, elfogadók, és nyugodtan támogathatjuk ezeket a helyzeteket! A pozitív visszajelzéseink függvénye, hogy gyermekünk betekintést enged-e az ő csodás fantáziavilágába. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy részt vegyünk a játékban a gyerekeink játékszabályai szerint, hiszen ez az a dimenzió, amit ők ismernek jobban. És ez így van rendjén. A képzelt társak csak addig vannak jelen, amíg a gyereknek szüksége van rá. Ha oldódik belső feszültsége, megerősödik az önmagába vetett hite, a fantázia elemek is egyre ritkábban jelennek majd meg a mindennapjaiban. Ha mégis bizonytalannak éreznéd magad a témával kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal akár személyes tanácsadás, vagy családterápia szolgáltatásunkon keresztül.