Két tűz között – A problémás válások hatása a gyerekekre

Bár csökkenő tendenciát mutat Magyarországon a válások száma (a KSH adatai szerint 2019-ben összesen 17 600 válás történt), továbbra is rengeteg házaspárt és családot érint. A válás szó elsősorban mindenki fejében negatív asszociációkkal társul. Habár sok esetben a válás egy utolsó mentőövet is jelenthet olyankor, amikor az együttélés több kárt okoz, nem szabad elfeledkezni viszont azokról az esetekről sem, amikor a válás „szereplői” fokozottabb sérülésnek és stressznek vannak kitéve: a problémás válásokról.  

Mit is takarhat egy problémás válás? Olyan helyzeteket például, amikor a szülők, házastársak közötti konfliktus hosszan elhúzódó (akár évekkel a válást megelőzően és/vagy azt követően is fennáll), akár bántalmazásig (fizikai vagy verbális-érzelmi formában) fajul, és bevonja a család többi tagját is – legfőképp a gyerek(ek)et. Ez különböző életkorban és szituációban más más következményeket vonhat maga után, azonban a kutatások eredményei egybehangzóan kimutatják:

a szülők válása komoly distresszt jelent a gyermekeknek, ami okozhat szorongást, alacsonyabb önértékelést, hátrányosan hathat az emocionális fejlődésre, illetve a későbbi párkapcsolatok alakulására is.

Általában a válást okozó viták és problémák már jóval az elválás előtt fennállnak, így valójában ez az időszak az, ami igazán negatívan hat a gyermekekre nézve – a válás csak egy lépcsőfok lesz a változásokkal teli folyamatban. Új szerepek alakulnak – például a gyermek a parentifikáció következtében az egyedül maradt szülő támaszává válik (erről bővebben olvashatsz itt) –, melyekhez modellt és iránymutatást nem ismer.

Válás hatása a kisebb gyermekekre

A családterápiás és egészségpszichológiai megközelítések gyakran emelik ki a gyerekeket, mint a család tünethordozóit. Ez azt jelenti, hogy a rendszerszinten fennálló problémák (mint például a válást megelőző konfliktusok) ahelyett, hogy nyíltan megoldásra kerülnének a családban, inkább rejtve maradnak – azonban az ehhez társuló stressz és szorongás tüneteket okoz a gyermekekben. Az elmélet mentén így akár

komoly pszichoszomatikus tüneteket (fejfájás, hasi panaszok) is okozhat az, ha a szülők közötti viszony nem normalizálódik valamilyen módon.

A komoly stresszhelyzetektől az otthon könnyen válhat a biztos bázisból egy bizonytalan hellyé. Az ezzel való megküzdés többféle is lehet, ami függ a szülőkkel való kapcsolattól, illetve a válás körülményeitől is. Wallerstein kutatásában három csoportot különített el az elvált szülők gyerekei között: az első volt a problémások csoportja, ahol túlsúlyban voltak a fiúk – ők mutattak leginkább agresszív viselkedést. A második csoport a kompetensek és szociálisak csoportja volt – ők több kortársi kapcsolattal is rendelkeztek, könnyen alakítottak ki kapcsolatokat, azonban ezeket nem tudták sokáig fenntartani. Jellemző volt rájuk az egocentrikusság és a manipulatív eszközök használata, illetve az ő esetükben álltak fönt komolyabb házastársi konfliktusok a szülőknél, így a gyerekek gyakran azt érezték, hogy valamelyik „oldalra kell állniuk a vitában”. A harmadik csoport a törődő és kompetens csoport volt – náluk mind a szülőkkel, mind a kortársakkal meleg volt a kapcsolat, azonban gyakran a parentifikáció csapdájába estek.

Az otthon lévő bizonytalanságból származó agresszív viselkedés azonban nem csak otthon mutatkozhat meg – sokszor okoz a kortársi kapcsolatokban is problémát, ami a csoportokból való kiközösítést vonhatja maga után. Ennek szintén számos következménye lehet, ami egy spirálként képes egyre több és több problémát állítani a gyerekek (és később fiatal felnőttek) elé.

Válások hatása a serdülő- és fiatalfelnőtt-korra

A szülők válása nem csak a kisebb gyerekeket és kamaszokat érinti, hanem sokszor a fiatal felnőttekre is ugyanolyan terhet ró. Magasabb szorongást élhetnek meg a kapcsolataikban, és szocializációs problémák is jelentkezhetnek – ezek mind hosszú távú problémaként, fiatalkorban fellépő problémás szülői kapcsolatnál, illetve a későbbi, felnőttkori tapasztalatok esetén is előfordulhatnak. Sokszor nehezebben vállalnak felelősséget, problémájuk akadhat a párkapcsolati elköteleződéssel, nem tanulják meg a konfliktusok érett és magabiztos kezelését a szülői minták hiánya miatt. Akár kontrolláló személyiséggé is válhatnak a magasabb szorongás következtében, de a parentifikációt átélő gyermekeknél a saját szükségletek háttérbe szorítása és nem megfelelő kommunikációja is gyakori probléma lehet.

A gyermekek általában felnőttként is igyekeznek mindkét szülőjükhöz közel maradni a konfliktusok dacára, azonban ez számos kérdést és bizonytalanságot felvethet bennük: Vajon a másik szülő nem érzi ezt majd árulásnak? Vajon nem romlik meg majd emiatt vele a kapcsolata?

Erre megoldásként három út nyílik meg: a közelebbi kapcsolat ápolása mindkét szülőnél, ami fenntartja a dilemmákat és a kínos szituációk kialakulását; közelebbi kapcsolat fenntartása csak az egyik szülővel és így a másikkal való kapcsolat felbontása, ami komoly bűntudatot okozhat; illetve a mindkét szülővel való kapcsolat elvágása, azonban ez komoly érzelmi (és sokszor anyagi) erőforrástól is elszakítja a fiatalokat. Ezek alapján elmondható,

a két tűz közé szorult gyerekeknek a legtöbb esetben nem létezik igazán jó megoldás.

A fenntartott közelebbi kapcsolat mediátor szerepbe is juttathatja a „gyermekeket”, akik így (hiszen már felnőttek), olyan problémáiba is bevonódhatnak – akaratukon kívül – a szülőknek, amelyek éppen a korábbi párjukról szólnak, vagy akár az újról, a velük alapított családjukról. Ez a bevonódottság főként azokkal a szülőkkel fordul elő, akikkel korábban együtt élt válás után a gyermek, és komoly dependencia is kialakulhat, a gyermek elköltözését követően is. Az életkor előrehaladtával pedig egyre több színtér okozhat újabb konfliktusokat, hiszen a gyerek saját családja, az ott lévő történések (gyermek születése, születésnapok stb.) miatt gyakran lehet egyszerre jelen a két elvált szülő.

Minden akció reakció

Mint láthattuk, a szülők közötti elmélyülő konfliktus nem csak egy adott időszakig tartó stresszhatást jelent a gyermekekre nézve: komoly viselkedésbeli, érzelmi és attitűdbeli változásokat vonhat magával, ami kihatással van a felnőttkori kapcsolatokra is. Feltehető így a kérdés is, hogy mit lehet tenni azért, hogy ez ne következzen be?

A megoldás kulcsa (mint sok esetben, így most is) a szülők kezében van: a konfliktusok kezelésének módja a házastársi kapcsolatban fontos mintát mutat a gyerekeknek, így érdemes a hatékony konfliktuskezelést gyakorolni és elsajátítani. Ugyanakkor a mélyebb problémák megoldásához érdemes szakember segítségét is kérni – ez persze nem minden esetben jelenti azt, hogy a szülők válása elkerülhető, de a szakember akár ennek a folyamatnak a megkönnyítését is segítheti. A válás, ha kölcsönös megegyezésen és kooperáción alapul, és békésen zajlik, kedvezően is hathat a gyermek fejlődésére, ezzel megelőzve azokat a hatásokat, amelyek meghatároznák az ő későbbi párkapcsolati és családi működését.