Ha valakinek volt már tapasztalata olyan felettessel, aki leginkább az „Ördög Pradát visel” című film Mirandájára hasonlított, könnyen azt gondolhatja: ezek az emberek élvezik, ha fitogtathatják hatalmukat. Egy, a Floridai Egyetemen végzett kutatás azonban rávilágít: ha egy vezető agresszív uralkodó módjára viselkedik, az nemcsak a beosztottaknak, de magának a vezetőnek sem jó. Tényleg gonosz lenne egy ilyen főnök? Hogyan nyomoríthatják meg saját életüket is a rosszindulatú vezetők?

Egy amerikai statisztikai adat szerint az amerikai dolgozók 37 százalékát – nagyjából 54 millió embert – zaklatják vagy megalázzák a munkahelyén. Ez egy hatalmas szám, amelyet nem lehet elég komolyan venni. Talán pont emiatt vágott bele egy kutatócsoport a Floridai Egyetemen a háttértényezők felgöngyölítésébe. A Floridai Egyetem kutatócsoportja Trevor Foulk irányításával 100 vezetőt vizsgálva azt találta, hogy azok a menedzserek, akik munkaidőben többször is megbántották a munkatársakat vagy épp sértegették őket, több negatív gondolatról és stresszről számoltak be a munka utáni időszakban is.

Az adatokat napi felmérések sorozatával gyűjtötték össze a kutatók. A résztvevőket munkanaponként három alkalommal kérték meg arra, hogy töltsék ki a számukra kiküldött kérdőívet, hogy így információt nyerjenek lelkiállapotukról, illetve monitorozni tudják a viselkedésüket is.

A durva vezetői magatartás gyakran kapcsolódik a kompetenciahiány érzéséhez, illetve ahhoz a feltételezéshez, hogy a munkatársak nem tisztelik a vezetőt, nem fogadják el mint a hierarchiában feljebb álló személyt.

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a hatalmi pozícióban lévő emberek egy csoportjának az abuzív magatartás egy természetes megnyilvánulási forma, és hogy szerintük saját viselkedésük teljesen rendben van. Az igazság azonban az, hogy a hatalom gyakorlásának személyiségre kifejtett hatása nagyon komplex. Trevor Foulk és kutatótársai szerint fontos annak tudatosítása, hogy a „bántalmazó” főnök viselkedése nem következménymentes a bántalmazó számára, a hatalommal való visszaélés gyakorlása

sokáig kísértheti magát a bántalmazót is.

Korábbi kutatások arra mutattak rá, hogy a hatalom érzésének következtében a vezetők érzékenyebbé válnak egójuk fenyegetettségére. Arra várva pedig, hogy bármelyik pillanatban a „pozíciójára” törhetnek vagy épp veszélybe kerülhet a jelenlegi hatalma, az egyébként semleges megnyilvánulások a kollégáktól fenyegetőnek vagy durvának tűnhetnek. Mindez könnyen vezethet agresszív válaszhoz a vezető oldaláról. Ahelyett azonban, hogy egy-egy durva megnyilvánulás segítene a főnöknek „kiadni a feszültséget” és így felvidulni, inkább még erősebb negatív érzelmi hullámvölgybe lökheti magát, amelyben a tisztelet és a kedveltség elvesztése miatti aggodalomé a főszerep.

A kulcskérdés: kinél van a hatalom?

Ahogyan a Floridai Egyetem kutatói azt gyanították, azok, akik nagyobb hatalmú személyként tekintenek magukra, nagyobb valószínűséggel viselkednek durván a beosztottakkal, és nagyobb valószínűséggel érzékelik, hogy durván viselkedik velük a környezetük. Azok a vezetők, akik a kollégáikon próbálják levezetni a feszültségüket, összességében kevésbé nyugodtak, kevésbé kompetensek és kevésbé érzik úgy, hogy tisztelik őket. Érdekes módon a hatalom nem ugyanazt hozza ki az összes vezetőből. A kellemes, személyiségükből fakadóan barátságosabb vezetők sokkal kevésbé éltek vissza a hatalmukkal, még akkor is, ha magas pozícióba kerültek. Ezért Foulk és kollégái azt javasolják: érdemes a szervezetek számára fontolóra venni, hogy ezt a tényezőt is figyelembe vegyék, amikor a vezetői székbe ültetnek valakit. Foulk szerint fontos megértenünk, hogy bár úgy tűnhet, felettesünk egy „gonosz ember”, ám nagy valószínűséggel csak

úgy nyilvánul meg, ahogy azt mi is tennénk, ha hatalmat kapnánk.

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE