Sokszor már fejből fújjuk édesapánk gimnáziumi évekből származó történeteit és unalommal hallgatjuk édesanyánk ezredszerre elmesélt lánykérését, családi történeteink ugyanakkor jelentős szerepet töltenek be életünkben. De vajon hogyan formálnak bennünket és miért fontos a megosztásuk? Cikkünkből kiderül!
A győzelmekről és kudarcokról szóló történetek alapvető életleckéket tanítanak. A humoros anekdoták, amelyek félreértéseket, véletleneket tartalmaznak, vagy egyszerűen csak a humorral teszik élvezetesebbé az életet, szintén értékes készségeket tanítanak.
Cikkünkből megtudhatod:
- Hogyan befolyásolja identitásunk kialakulását és mentális jóllétünket a családi történetek megosztása?
- Miért fontos, hogy a negatív/kellemetlen élményekről is beszéljünk?
- Hogyan kezdjünk neki a beszélgetésnek?
A megosztás fontossága
Számos kutatás számol be arról, hogy a családi történetek megosztása előnyökkel jár. Vegyük szemügyre ezeket a pozitív hatásokat:
Formálja az identitásunkat: Amikor megismerjük családunk történeteit, kapcsolódunk közös történelmünkhöz, ez pedig formálja az identitásunkat és segít megérteni, pontosan kik is vagyunk. A történetek megosztása összeköti a generációkat, általuk rájövünk mennyi közös van bennünk az őseinkkel, de arra is, hogy mennyi mindenben különbözünk.
Azokban a családokban, ahol rendszeresen megosztják a családi történeteket, az egyének általában erős generációk közötti én-érzést mutatnak. Ez azt jelenti, hogy például egy serdülőnek nemcsak a személyes tapasztalatokon, hanem a családtörténeten is alapuló identitása van.
Erősíti a családi kötelékeket: A történetek megosztása közelebb hoz bennünket családtagjainkhoz, jobban megismerjük általuk egymást és egy-egy történet meghallgatása akár erős érzelmeket is kiválthat belőlünk. Emellett pedig abban is segítségünkre lehetnek, hogy kultúránkat, szokásainkat, értékeinket továbbörökítsük.
Hozzájárul a mentális jóllétünkhöz: A vizsgálatok szerint azok az egyének, akiknek családtörténeten alapuló identitása is van, reziliensebbek, vagyis jobban és könnyebben küzdenek meg a kihívást jelentő helyzetekkel. Emellett jobb önbecsülésről és alacsonyabb szorongás-szintről számoltak be, valamint értelmesebbnek és értékesebbnek érezték az életüket.
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy nemcsak a pozitív történetek, életesemények megosztása fontos.
A negatív történeteket azonban sokszor nem egyszerű elmesélni, mert félünk, hogy elítélnek vagy esetleg lenéznek bennünket, aki hallgatja, pedig nem feltétlenül tudja, hogyan lehet jól reagálni rájuk. A kihívásokat és azok leküzdését bemutató elbeszélések ugyanakkor segíthetik a fiatalabb generációt, hogy erőt merítsenek és le tudják küzdeni saját megpróbáltatásaikat. Fontos, hogy ezeket a történeteket is át tudjuk adni, valamint be tudjuk fogadni, mivel ezek is a múltunk, a családi történetünk részei, formálnak bennünket.
Hogyan kezdjünk neki?
Meséljünk! A legegyszerűbb módja a történetek megosztásának, ha egész egyszerűen elkezdjük elmesélni azokat. Ha a gyermekeinkkel szeretnénk megosztani, érdemes úgy bevezetni a történetet, hogy azzal felkeltsük a figyelmét. Meséljünk a saját gyermekkorunkról, élményeinkről, emlékeinkről, akár egy-egy esti mesét is kiválthatunk saját történeteinkkel, megosztásainkkal.
Kérdezzünk! Ha van rá lehetőségünk, kérjük meg szüleinket, nagyszüleinket, felmenőinket, hogy osszák meg velünk az általunk fontosnak vagy épp kevésbé jelentősnek vélt eseményeket. Ezeket akár egy könyvbe fel is jegyezhetjük, így biztosan megmaradnak az utókornak is.
Válaszoljunk! Egy hosszú nap után fárasztó lehet még a gyermekünk ezredik kérdésére is választ adni, de ha kíváncsi valamire a családunkkal kapcsolatban, igyekezzünk számára kimerítő választ adni. Ez azonban egy ördögi körforgásba torkollhat, ugyanis minél többet, minél szívesebben mesélünk, ők is annál kíváncsiabbak lesznek, de használjuk ezt ki és osszuk meg vagy közösen fejtsük fel a családi szálakat.
Játszunk! Készíthetünk kis kártyákat, amikre kérdéseket írunk fel – például „Melyik a kedvenc gyerekkori élményed?”, „Mi volt a kedvenc meséd kiskorodban és miért?”, „Milyen jelentős eseményt tudnál felidézni óvodáskorodból”? stb. Érdemes olyan kérdéseket válogatni, amire minden nemzedék tud válaszolni, majd ezeket egy kis dobozba helyezve mindenki húzhat magának egy vagy több kérdést.
Ha ahhoz van kedvünk, akár le is rajzolhatunk, festhetünk egy-egy számunkra jelentős eseményt, majd ezt egymásnak bemutatva mesélhetjük el, mit ábrázol a kép és miért olyan jelentős számunkra.
Játékos módja lehet még a családunk megismerésének, ha összegyűjtünk régi fényképeket, felnőtt- és gyerekkoriakat egyaránt magunkról és a felmenőinkről és megvizsgáljuk ki-kire hasonlít leginkább, megkeressük a hasonló vonásokat, külső jellemzőinket.
Induljunk útnak! Szervezzük úgy a nyaralást vagy akár csak egy rövidebb hétvégi kiruccanást, hogy egy, a családunk szempontjából jelentős helyszínt látogatunk meg. Ha van bennünk ilyen érdeklődés, akár annak is utánanézhetünk, hogy vajon történelmileg van-e jelentős szerepe az adott térségnek, ezáltal még több területen kapcsolódhatunk össze a múltunkkal, a történelemmel.
A családi történetek elmondása, meghallgatása és megosztása létfontosságú. A családon belüli megosztás reziliensebbé tesz bennünket, a másokkal való megosztás által pedig kapcsolatokat építhetünk.
Merjünk hát beszélni, mesélni, kérdezni!
