Mi juttat el minket a kiégés állapotába? Velez Csaba a KAPSZLI által rendezett szerdai Lelkimorzsán, a kiégés témájába kalauzolta el hallgatóságát. A pszichológus szerint ebből az állapotból igen nehéz kikerülni, hiszen a legtöbbször még hazánkban is összetévesztik a depresszióval. Persze a gyógyulás nem lehetetlen: a változáshoz sok kis lépés szükséges. Tudósításunkból kiderül, miként előzhető meg a kiégés, hogyan ismerhetjük fel tüneteit és, hogy milyen lépésekkel térhetünk a gyógyulás útjára.
A kiégés - más néven burnout - a kedvezőtlen stressz hatások következtében létrejött fizikai-szellemi-mentális kimerülés, egyfajta belső kiüresedés. Manapság igen elterjedt kifejezés, és nem véletlenül. Mai rohanó, elvárásokkal teli világunkban számos ember küzd vele, a munkavállalók egyre nagyobb részét fertőzi meg. Csak az éghet ki, aki egykoron örömmel, szeretettel, teljes lendülettel tette a dolgát. Aki fásultan kezdi a munkáját, ő soha nem fog kiégni. Régebben azt gondolták csak a segítő munkákban dolgozók (orvos, tanár stb.) hajlamosak erre, azonban mára nyilvánvalóvá vált: bárki ki tud égni.
Hogyan ismerhető fel a kiégés?
A kiégést számos tényező jelezheti előre. Minél magasabb hőfokon pörög valaki a munkájában, annál hajlamosabb a kiégésre hosszútávon. Komoly probléma, ha az ember a rengeteg munka mellett nem vesz ki szabadnapot, hiszen nem tud, vagy egyszerűen nem akar. Egy idő utána megjelenik a kialvatlanság, amely a stressz jele is egyben. A stressz az esetleges szabadnapokat sem hagyja érintetlenül. Vasárnap az ember agya már a jövő heti teendőkön kattog, ahelyett, hogy pihenne. A kiégéshez vezető úton ezek a tényezők egyre inkább felerősödnek.
A kiégés felé vezető út során egyre jellemzőbbé válnak a depresszív tünetek, a cinikus gondolatok és az irreális elvárások. Az ember egyre inkább elkezd befelé fordulni. A saját gondjait nem osztja meg másokkal, és segítséget sem kér társaitól. Minden felé irányuló kérdést elintéz a jól begyakorolt „minden rendben van” válasszal. Mindezek hatására már alig törődik barátaival: elkezdenek elhalni a szociális kapcsolatai. Egyre több munkát visz haza, ami tovább erősíti ezt a negatív folyamatot.
Fontos megjegyeznünk, hogy a kiégés nem csak az idősebb generáció tagjait fenyegeti. Egy 20-22 éves egyetemista ugyanúgy ki tud égni, mint egy 40 éves ember, hiszen az egyetemen, és a karrier kezdetén megjelenő komoly elvárások is óriási veszélyt jelenthetnek ilyen téren.
A három megoldás: megelőzés, megelőzés és megelőzés
Velez Csaba szerint a kiégéssel kapcsolatos három legfontosabb dolog „a megelőzés, a megelőzés, és a megelőzés”. Ha már egyszer eljutottunk a kiégés állapotába, onnan nagyon nehéz megtalálni a kiutat. Persze nem lehetetlen: egy éles váltás az életünkben jót tehet, legyen szó pozíció-, munkahely-, vagy egész pályaváltásról.
Olykor egy kiadós betegszabadság is megfelelő ellenszere lehet a kiégésnek.
A betegszabadság ebbéli alkalmazásának nyugaton kialakult a maga kultúrája, de egyelőre hazánkban ez még csak álom marad. Magyarországon a pszichiáter még nagy arányban ír fel antidepresszánst kiégésre is, mivel összekeveri azt a depresszióval. Tény, hogy a depresszió és a burnout tünetei egy ideig igen hasonlóak, sok esetben meg is egyezhetnek egymással (bezárkózás, elutasítás, cinizmus), de a depresszió sokkal mélyebben és hosszabb ideig van jelen az emberben, mint a kiégés.
A köztudatban rengeteg kiégéssel kapcsolatos hiedelem van jelen, ami jelentősen nehezíti a burnouttal való szembenézést és megküzdést. Sokan úgy gondolják, hogy csak gyenge emberek juthatnak el a kiégés állapotába. Mások szerint ez egy egyszerű pszichés rendellenesség. Az igazság az, hogy számos apró lépést kell megtennünk a kiégés legyőzése érdekében. Ez egy igen hosszú és fáradságos út, amely során az első lépést egy egészséges betegtudat jelentheti.
Hogyan győzzük le a kiégést?
A változáshoz az élet legkülönbözőbb pontjain megtett kis lépések szükségesek. A pszichológus szerint az egyik legfontosabb tényező maga az attitűd. Át kell gondolnunk, hogy mennyire tartjuk fontosnak a családot, a munkát és a barátokat. Be kell állítanunk a prioritásokat. Velez Csaba igen fontosnak tartja, a családunkhoz, a munkahelyünkhöz és önmagunkhoz való egészséges kötődést is. Miután mindezeket tisztáztuk, az időmenedzsmentünkön is el kell egy kicsit merengenünk. Végig kell gondolnunk, mi az amire van időnk, és mi az amire már nincs. Mennyit bírunk?
A kiégett ember sokszor elfelejti, hogy van magánélete is. Otthonában folyamatosan a munkájával van elfoglalva, ellenben az ott elvesztett időt a munkahelyén próbálja kárpótolni. Ez roppant mód problematikus, mivel egy felsővezetőnek rengeteg fontos döntést kell meghoznia nap mint nap. De sokszor ezek a döntések várhatnak, nem feltétlenül a család jelenlétében és rovásukra kell őket meghozni.
Számos más tényező is befolyással van a gyógyulásra. Elengedhetetlen a nyugodt, egészséges táplálkozás. El kell felejtenünk a „gyorsan legyünk túl rajta étkezéseket”. Tartsunk minimum 45 perc ebédszünetet, mely alatt az ételt békésen el tudjuk fogyasztani. A rendszeres testmozgás is fontos. Nem szabad túlhajszolni a testünket, már heti néhány óra könnyed mozgás is csodákra képes. Fejleszti a légzést, mely elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez. Csökkenti továbbá a stresszt és nyugalommal tölt el bennünket. Nem véletlen, hogy a jógát, a meditációt és a relaxációt is remek lehetőségekként tartjuk számon. A lényeg, hogy az ember egy kicsit kikapcsolódjon és rendszeresen szánjon magára minőségi időt.
Az eddigiek mellett nem hagyhatjuk ki a társas kapcsolatok és a humor szerepét sem. Nem oldják meg a problémát, de segítenek, mivel jó ellenszerek a bezárkózásra és a cinizmusra. Velez Csaba egyik régebbi kliensének életében a kiégés már nagyon súlyos szintet ért el, a kapcsolatait teljesen elhanyagolta. Olyannyira, hogy egy idő után elhatározta, naponta két embert felhív telefonon és beszélgetést kezdeményez velük. Az eszmecserék nagy lökést jelentettek számára, kiszabadították őt a kiégés béklyóiból.
„Hogy tudunk családtagunkon segíteni ilyen esetben?” – tette fel a kérdést az előadás végén egy résztvevő. Velez Csaba szerint nagyon nehéz külső segítséget adni, hiszen az sokszor ellenállást szülhet. A legjobb, ha indirekt módon hívják fel rá az ember figyelmét. Nyitva hagynak neki egy a témához kapcsolódó újságcikket, vagy esetleg általánosságban hozzák fel a témát. Ettől elindulhat az emberben egy felismerés mely már fél siker a gyógyuláshoz.
A kiégéshez vezető út 12 állomásáról szóló írásunkat itt olvashatja.
