„Kiszínezném vele az életem…”, avagy a művészetterápiás technikák pszichés hatásairól

Akvarell? Ceruza? Agyag? Vagy inkább montázs? A különböző művészetterápiás eszközöknek eltérő pszichés hatásuk van. Eszközválasztásunk is sok mindent elárul személyiségünkről, azonban bizonyos technikák alkalmazása jótékony hatást gyakorol a különböző pszichés problémákra. Jelen cikkünk ezt az érdekes témakört járja körül.

A művészetterápiában az eszközhasználatnak pszichológiai és diagnosztikai jelentősége van, a terápia során gyakran változik az eszközhasználat is, mely a lélek differenciálódásának, valamint a belső fejlődésnek a jele. Az egyéni terápiában megengedettebb a szabad eszközhasználat, csoportnál gyakoribb a témához illeszkedő, terapeuta által meghatározott eszköz alkalmazása. Az eszközválasztás utal a személy lelki dinamikájára, pszichés és tudati beállítódására, valamint a személyiségfunkciók működésére. A használt eszköz külső valósághoz, például az évszakhoz illesztése személyiségfejlesztő hatású.

Az akvarell hozzásegít a változáshoz, oldja a szorongást, merevséget, csökkenti a teljesítményorientációt, az egyoldalú kritikai beállítódást, az irreális elvárásokat önmagunkkal szemben.

Segíti a belső érzésvilág, a lelki tartalmak megjelenítését, átrendezését és harmonizálását.

Jótékony hatása van az önelfogadásra, továbbá énerősítő funkcióval bír. Ugyanakkor megkövetel egyfajta alárendelődést, a kontroll átadásának képességét. Alakítja, formálja érzelmi életünket. Alkalmazása során gyakori a flow-élmény, a teljes átszellemülés megélése. Előmozdítja a lelki dinamikát, aktiválja az érzelmi életet és a spontaneitás. Az akvarellnek szorongásoldó, hangulatjavító és relaxációs hatása is van.

A ceruza-, tus- és krétarajz technikája főként kognitív folyamatokra hat, fejleszti a figyelmet, a koncentrációt, a kitartást, valamint a fegyelmezettséget. Elősegíti a tudatosítást és a gondolkodást. Hatékonyan alkalmazható az érzelmi és hangulati labilitás kezelése esetén.

A ceruzarajz koncentrált figyelmet igényel, jól kontrollálható technika, mely alkalmas a határok kijelölésére, meghúzására és megtartására.

Általa fejleszthető a környezethez való alkalmazkodás és az önkifejezés. Ezen technikák támogatják a valóságérzék fejlődését, a színek pedig érzelmi tartalmat adnak az alkotásnak. A pasztellkréta már differenciált érzelmek kifejezését teszi lehetővé, az akvarellnél jobban kontrollálható technika, mely ezáltal kevésbé kelt szorongást az alkotóban, továbbá támogatja az anyaghoz való testi szintű közelkerülést.

Az ujjfesték a bennünk rejlő gyermeki létet ébreszti fel, ebből adódóan gyakran aktiválja a gyermekkorban kapott kritikákat, előítéleteket, valamint az ezekből eredő szorongást is. E technika támogatja az örömteli, szabad önkifejezés megélését.

Általa kifejezhetővé válnak az erősen elfojtott vágyak, késztetések és az agresszív, nehezen kezelhető indulatok.

Ez az eszköz az érzések, hangulatok nyersebb, közvetlenebb megjelenését teszi lehetővé, valamint ezeknek az érzéseknek, indulatoknak az átalakítását, transzformációját. Az alkotók gyakran mély, katartikus felszabadulásélményt élnek meg, valamint a külső és a belső világ egységét.

Az agyag, plasztika és modellezés esetében az agyag mint anyaszimbólum jelenik meg, emberábrázolások és személyközi kapcsolatok megjelenítését segíti elő. Az alkotókban azonban gyakran ellenállást ébresztenek, megjelenik a piszoktól és beszennyeződéstől való félelem. Ezen technikáknak nyugtató, izomlazító, relaxáló hatásuk van. Plasztikának nevezzük a megmunkált anyagot, az alaktalanból kialakított szobrot. E technikák esetében a formának van meghatározott szerepe, a hangsúly érzékszervi szinten a tapintáson van, mely a valósággal való kapcsolatunk alapját képezi. Minden anyagnak megvan a maga szimbolikája. Agyagozás, modellezés esetén kölcsönhatás van az alkotó, az anyag és a forma között, mely önismereti folyamatot eredményez.

E technikák bevonják az egész személyiséget, hiszen amikor az anyagot formázzuk, saját magunkat is alakítjuk.

Az alkotófolyamat során felelevenedhetnek a kora gyermekkori érintési, tapintási és kapcsolati tapasztalataink. Az agyaggal való munka hozzájárul a külső és belső világ megismeréséhez, segíti a képzeletet és a fantáziát a realitáshoz igazítani. E technikáknak megtartó ereje van, megnyugtatást és biztonságot nyújtanak. Továbbá fejlesztik és szabályozzák az akarati életet, az intuíciót és a motivációt.

A montázs az érzések, vágyak, célok, ideálok, önmagunkról alkotott belső képek megjelenítését szolgálja. Montázson a rajzlapra felragasztott újságból kiválasztott és kivágott képeket értjük, mely képeknek szimbolikus jelentése van. Ezen eszköz alkalmazása során is gyakori a flow-élmény átélése.

A technika lényege, hogy a belső érzésekhez, vágyakhoz külső képek illesztünk, mely elősegíti a realitáshoz való alkalmazkodást.

Ezáltal fejleszti a külső és belső világ közötti kapcsolatot, növeli a szociabilitást, hozzásegít a külvilág elfogadásához, valamint oldja a merev énhatárokat. A montázskészítés során félig készen kapott eszközökkel kell dolgoznunk, a technika révén megtanulhatjuk elfogadni ezeket és önmagunk hozzáépíteni. Sajátossága, hogy az alkotófolyamat során az egész résszé válik, majd új egésszé áll össze.

A kollázstechnika a montázstól eltérően rajzlapra való apróbb tárgyak felragasztásából áll. E tárgyakat szimbólumként kezeljük, hiszen önmagunk tulajdonságait mintázzák.

E technika révén a tudattalan vágyak, problémák, komplexusok, elhanyagolt személyiségrészek mutatkoznak meg.

A kollázskészítés aktiválja és harmonizálja a négy személyiségfunkciót, mely az érzékelés, az érzés, a gondolkodás és az intuíció.

E technikákat a művészetterápiában előszeretettel alkalmazzák, hiszen – mint fent részletesebben bemutattuk – számos jótékony pszichés hatásuk van, mely elősegíti a személyiség fejlődését és az önismeret mélyítését. Ugyanakkor a spontán alkotásnak is sok pozitív hatása van, mint amilyen a szorongásoldás és az érzelmi élet differenciálódása, úgyhogy ceruzát, ecsetet, pasztellkrétát, agyagot elő!