Konformizmus. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben tartja magát az írott vagy íratlan szabályokhoz. Ám a normák mindannyiunk életében szerepet játszanak. Csak úgy lehetünk a társadalom részesei, ha szem előtt tartjuk az egyes szokásokat. A konformitás bizonyos fokig pozitívan járul hozzá életünk szervezéséhez. A gondot a józan ész határait súroló, mégis elfogadottá vált normák okozhatják. Milyen hatással lehetnek mindennapjainkra? Hogyan jelennek meg a gyereknevelésben? Cikkünkből kiderül.
A szociálpszichológusok két érvet hoznak fel a konformitás mellett. Az egyik pozitívum, hogy nem kell mindent megtanulnunk a világról. Tehát, ha két híd közül választhatunk, hogy melyiken keljünk át, akkor nagy valószínűséggel azt választjuk, amelyiket mások is. Hisz feltételezzük, hogy ők tudnak valamit, amit mi nem. Ezt nevezzük információs befolyásnak. A másik eset, amikor célunk, hogy egy csoport tagjai által elfogadásra leljünk. Bizonyos csoportok – legyen az egy banda, egy baráti társaság vagy akár egy nemzet – működése és kohéziójának fenntartása csupán akkor lehetséges, ha az adott szabályokat a csoport összes tagja betartja. A konformitás teszi lehetővé a tagok koordinálását. Hajlamosak vagyunk azonosulni a csoport által képviselt ideákkal és tradíciókkal. Mindezt annak érdekében tesszük, hogy
a többi taghoz közelebb kerülhessünk, elfogadtassuk velük magunkat,
és ezáltal egy egységként működhessünk. A csoport ilyen jellegű befolyását, normatív befolyásnak nevezzük. Akadnak azonban esetek, amikor a szabálykövetés, a társas normáknak való megfelelés vágya túllép a józan ész határain, ez akár tragikus következményekkel is járhat.
Solomon Asch kísérlete
Asch 1956-ban végzett kísérlete inkább meghökkentőnek mondható, mintsem tragikusnak. A kísérlet során egy önként jelentkezőt kísértek a laborba, ahol 6 másik társával együtt vonalak hosszát kellett megítélnie. Minden próbában egy referencia (sztenderd) vonal és három összehasonlítandó vonal szerepelt. Az összehasonlítandó vonalak mérete különböző volt, és a kísérleti személyek feladata az volt, hogy a csoport többi tagja előtt, egymást követően bemondják melyik vonal azonos hosszúságú a referencia vonallal.
Az előzetes tesztekben senki sem hibázott. Azonban a kísérlet során egyetlen résztvevő kivételével mindenki beépített ember volt. Az első három próba során mindenki helyes választ adott, majd a következő próbák alkalmával a beépített személyek hibás választ adtak. A kérdés az volt, hogy a vizsgálati személy enged-e a csoportnyomásnak? A válasz: igen. A kísérleti személy az esetek 37 százalékában csatlakozott a rossz választ adó társaihoz, annak ellenére, hogy egyértelműen tudta: a másik válasz a helyes. Azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben is a normatív befolyás érvényesült.
Kínai lábelkötés: ezer évig tartó tradíció
A társadalmi normák a különböző kultúrák szerves részét képezik. Egyesek ártalmatlanok, azonban akadnak olyanok is, melyek súlyos következményekkel járnak. Ilyen például a kínai lábelkötés. A X. századtól egészen a XX. századig a kínai lányok lábát módszeresen nyomorították meg. Azaz már 4 és 6 éves koruk között egy szoros kötést helyeztek a lábra, amelyet egyre szorosabbra húztak. Az eljárás során eltörték a lábujjakat, majd ezeket a talpuk alá hajlították. Ennek következtében a lányok lába inkább egy patára hasonlított, mintsem egy lábfejre. A kötést a lányok édesanyja vagy egy általuk megbízott idősebb nő helyezte fel. A láb végül 3 kínai inch-nél nem nőtt nagyobbra. A rendkívül fájdalmas eljárás eredményeként a kínai nők apró lábakon tipegve tudtak csak közlekedni, amely a nőiesség jelképévé vált az országban. Mindez a társadalmi ranglétrán betöltött pozícióról is árulkodott, hisz csupán azok nem vettek részt a csonkításban, akiknek fizikai munkavégzés miatt nem volt lehetséges. Az ezer év alatt több kezdeményezés indult a lábkötözés eltörlésére. Ám a norma olyan erősen beivódott az emberek mindennapjaiba, hogy a változást csupán a XX. század felvilágosodása hozta meg.
A társadalmi normák szerepe a gyermeknevelésben
A különböző szokások a gyereknevelésben időről időre változnak. A gyermekek énképüket a környezetükkel folytatott interakciók segítségével alakítják ki. Így azt mondhatjuk, hogy a társakkal töltött idő fontos szerepet játszik mind a szociális, emocionális, mind a fizikális, intellektuális fejlődésben. Továbbá az alapvető szükségleteik, mint az autonómia, kompetencia és a valahova tartozás szükségleteinek kielégítése is ehhez köthető. Fontos, hogy
saját maguk irányíthassák a játék menetét, szabadon explorálhassanak.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a társadalom a szülőktől gyermekük folyamatos monitorozását várja el, ám pár évtizeddel korábban ez nem volt jellemző. Morális kérdés vált mindebből, hisz gyakran tartják hanyagnak azokat a szülőket, akik nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak. Thomas és munkatársai kutatása épp ezt a kérdést vizsgálta. Felnőttekkel ítéltették meg bizonyos helyzetek veszélyességét. Különböző történetek elolvasása után kellett pontozniuk, hogy az adott helyzet mennyire lehet veszélyes a gyermek szempontjából. Egy történetben például 45 percig hagytak egy gyermeket a kávézóban, aki szülei visszatéréséig egyedül olvasgatott. Az eredmények azt mutatták, hogy a felnőttek az esetek nagy részében a gyermek felügyelet nélkül hagyását rendkívül veszélyesnek ítélték meg. Különös, hogy azokban a helyzeteket, amelyekben a szülő direkt hagyta egyedül a gyermeket veszélyesebbnek ítéltek meg, mint amikor kívülálló okok miatt nem tudott gyermekéhez hazamenni. Logikusan végiggondolva pedig épp ellenkezően alakul a dolog. Amikor a szülő szánt szándékkal hagyja magára gyermekét, van ideje előkészülni, hogy a biztonság feltételeit megteremtse. Fordított esetben több veszély leselkedhet rá. További kutatások emellett arra mutattak rá, hogy a gyermeki szabadság szigorú korlátozása megnöveli a későbbi depresszió, szorongás és további pszichiátriai zavarok kialakulásának valószínűségét.
Mint az kiderült, életünket nagymértékben befolyásolják a normák és a bennünk lévő hajlam a konformitásra. A szabályok megkönnyíthetik életünket, ám sokszor nem vagyunk tudatában a következményüknek. Noha emberi létünkhöz hozzátartozik az irányelvek követése, mégis érdemes egy pillantást vetnünk az érem másik oldalára is. Mielőtt döntünk, vizsgáljuk meg a helyzetet! Valóban csak jól sülhet el, ha mi is beállunk a sorba?
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
